P.S. I STILL LOVE YOU

Egy

- Hé Issy, gyere csak? - Belgiumból hazaérkezve úgy döntöttem az éjszakát igazán tölthettem Landonál. A vizsgára tanulás még várhat egy napot, meg amúgy is is ... tuti nem ültem volna le egyből a megérkezés után tanulni.

Lando első útja a játékszobába vezetett. Ki sem pakolt, a táskáját amivel Belgiumba utazott ledobta a nappali közepére. Akár egy nagyra nőtt ötéves, beült a gép elé és órák óta ki sem lehetett onnan robbantani. Helyette én voltam az aki összeszedte a szennyest és elindított egy mosást, majd kiteregetett. Egészen otthonosan mozogtam Lando lakásában, alig töltöttem itt időt mégis mintha már ezer éve itt élnék és, hát  mit ne mondjak, meg tudnám szokni, hogy amíg Lando játszik, én háziasszonykodom. 

- Egy pillanat! - kiabáltam fel a fiúnak, aki már másodszorra szólított, engem azonban a dolgom a  konyhába kötött. A sütőben készülő sajtos csirke és a forrásban lévő vízben bugyogó tészta lekötötte a figyelmem. Tökéletes vacsorát szerettem volna főzni Landonak és magamnak a fiú hűtőszekrényében talált alapanyagokból. És őszintén szólva feladta a leckét, mivel szinte csak előregyártott ételek sorakoztak a polcokon. 

Hallottam ahogy még morgolódik egy ideg, mielőtt újra felmorajlott volna az aktuális játékának háttérzenéje. 

Szememet forgatva vettem ki a sütőből a csirkét, egy deszkára rakva a forró tepsit hagytam kicsit hűlni a frissensült finomságot. Ezután leszűrtem a tésztát és egy tálba öntöttem. Terítéshez készültem volna, mikor Lando újra felkiáltott. Félbehagyva a meglepetés vacsora utolsó felvonását az emelet felé vettem a irányt. 

- Lando mi olyan fontos a játékon, ami nem várhat?! Éppen főztem. - álltam meg  szándékosan a játszó szobájának ajtajában, ahol a nézők nem láthattak. 

- Főztél? Nekem? - nézett hátra éppen olyan tekintettel Lando, mint aki egy hete kapott utoljára normális kosztot, pedig igazából ő az aki megállás nélkül tömi a fejét. 

- Nem, nem neked. Igazából a vendégeknek főztem. 

- Milyen vendégek? Chat, ti tudtok valamit? - szemmel láthatóan nem vette a poénomat. Szerencsére a nézői hamar felvilágosították, hogy ez egy szarkasztikus megjegyzés volt a részemről. 

- Oh, szóval szarkazmus. - olvasta fel az egyik mondatot. - Jól van Issy, ezt megjegyeztem. Igazából azért hívtalak, mert a Chat játszani akart veled, de .... bocsi srácok, most megyek és inkább elfenekelem ezt a szemtelen asszonyságot. Vigyázzatok magatokra, cheers! 

Landonak persze csak a  szája volt nagy. A beígért elfenekelés helyett segített megteríteni és együtt vacsoráztunk. A napot a kanapén zártuk, egymáshoz bújva, egy közös takaróba burkolódzva néztünk pár részt Lando kedvenc sorozatából, a Nagy Pénzrablásból.  

Hiányoznak ezek a pillanatok...

※※※

- Mondd csak Isabella, mikor ettél utoljára? Szörnyen nézel ki. -  ijedten fordítom hátra a tekintetem egy mély hang után amely kissé törti az angolt. A kórtelem ajtajának dőlve, a barna bőrű, fekete hajú spanyol szomorú szemekkel utal a rajtam jócskán lógó nadrágomra és pulóveremre, ami nem is olyan rég még tökéletesen állt rajtam.