P.S. I STILL LOVE YOU

Tizenhárom

Sziasztok! 🤗 

Tudom nagyon rég volt már, hogy bármit is publikáltam. Próbálom összeszedni magam és igyekszem visszatérni ide Wattpadra. Ha jól emlkészem legutóbb spicy jelentre szavaztatok. Nem tudom hogyan is fog menni az egész, a végeredményből majd ti megítélitek. 

De addig is, jó olvasgatást! 😇

✼✼✼

- Hol is hagytuk abba reggel? - rettentően fáradt voltam, bármennyire is imádom a családom és Issy jelenlétét, a felépülésem még közel sem ért véget. Ennek jele volt a lábamban lüktető éles fájdalom, amit el kellett nyomjak. Muszáj vagyok, mivel nem akarom, hogy Issy bármit is észrevegyen és őrült aggódásba kezdjen. Különben is, ott volt még a reggeli kis játékunk hagyatéka, amely egész nap ott motoszkált bennem, nem hagyva egy perc nyugtot sem az egyébként is tomboló homronjaimnak. - Kívánlak Issy. Őrülten kívánlak!  - ajkaimat Issy puha fücimpájához nyomtam, hogy egy apró puszit  Éreztem ahogy a suttogásom libabőrt hagy maga után a bőrén. 

Aprócska teste, szinte eltűnt az ölelésemben. Egy pillanatra megfeszült, még az edényről is megfeledkezett amelyet éppen elmosni készült. Csak bámulta, ahogy a csapból folyik ki a víz. Éreztem, hogy mondani akar valamit. Tudom, hogy sokat kell még dolgoznunk, hogy minden újra a régi lehessen. Mindketten hibáztunk és vannak sebeink, de azt is tudom, hogy ezeket nem fogom tudni begyógyítani Issy nélkül. 

De mi van, ha az ő sebei nagyobbak? Mi van, ha sohasem fogom tudni helyrehozni azt amit elszúrtam? 

Egyre gyülekező sötét gondolataimból éppen az a lány rángatott ki, akiért a legjobban aggódtam. Issy elzárva a csapot, hátat fordítva az edényeknek felém szegezte a figyelmét. Kezei szorosan húztak magukhoz. Egyenletes szívverését éreztem a mellkasomon lüktetni, ahogy hozzám préselte magát. Csak egy ölelés volt, mégis elég volt arra, hogy kiszakítson a viharfelhőim alól, megnyugtasson és újra elhozza a napsütést. 

- Én is kívánlak. - nekem pedig nem is volt szükségem másra. Ezeket a szavakat hallva elvesztettem a fejem. 

✼✼✼

Az ágyba zuhanva ismét egymásnak estünk. Kezeink fürgén igyekeztek kiszabadítani egymást a zavaró ruhadarabokból, amik végül egymás után landoltak a padlón jelentéktelenül. 

-Gyönyörű vagy...- nagyot nyelve néztem végig az alattam fekvő lányon, aki szemmel láthatóan zavarban volt. Kezeivel igyekezett eltakarni magát, de köszönhetően a reflexeimnek megakadályoztam, hogy a teste akár csak egy apró részletének látványát is elvegyetőlem. Kezeimet összekulcsolva az övével újabb, apró csókokat kezdtem hinteni a nyakától lefelé, a teste minden centijére mielőtt visszakúsztam volna hozzá. - Mondd, hogy te is azt érzed, amit én.- Issy keze szorosan az enyémre fonódott, miközben lábait a csipőm köré fonta majd egy aprót bólintott. 
Kezeimet végigsimítottam a teste oldalán mielőtt óvatosan széttártam volna a combjait. Issy egyik kezét a hajamba vezette és magához húzott egy csókra, így leplezve a zavarát. A tervem az volt, hogy kényeztetem még Issyt mikor éles fájdalmat éreztem a lábamban.

Ne! Kérlek, ne most! 

Egészen idáig elzártam a fájdalmat és nem foglalkoztam vele, hogy Issynek ne kelljen aggódnia miattam. Nem akartam elrontani a pillanatot, de a fájdalom olyan elviselhetetlen szintre lépett, hogy muszáj voltam legördülni a lányról. Kezeimet az arcom elé húztam, el akartam bújni még előle is, hogy ne lássa a szégyenem. Issy azonban egészen máshogy gondolta. Félretette a saját aggodalmát és óvatosan fölém mászott. 

- Az a Lando akit én ismerek nem adná fel éppen itt és most. - félrehúzta az arcomból a kezeimet. Szóhoz sem jutottam, olyan gyorsan vette kezébe az irányítást. Egy másodpercre sem hagyta, hogy a fájdalmon gondolkodjak. - Csukd be a szemed. - hangja halk volt, kicsit talán bizonytalan. Nem tudtam elképzelni mire készülhet egészen addig, amíg meg nem éreztem, hogy egyik kezével  a merevedő férfiasságomra markol, míg másikkal a mellkasomra támaszkodik. Így vezetett magába, finoman a saját tempójában. Pár másodpercet várt, mielőtt mozogni kezdett. A meglepettségtől és a túláradó gyönyör érzésétől hatalmasat sóhajtottam. 

Óvatosan kinyitottam a szemem és a világ leggyönyörűbb látványa tárult elém. Az eddig magam mellett pihenő kezeimet most Issy csipőjére helyeztem. Belemarkoltam a puha bőrébe, kellett valami amibe kapaszkodom, különben biztosan azonnal megadtam volna magam. Issyből is egyre több és több nyögés szakadt ki, ahogy megtalálta a saját, egyre gyorsuló tempóját és azt a pontot, amely nemcsak, hogy őt de engem is nemsokára elvezet ahhoz az örömhöz, amit úgy hajszolunk. Csakhogy én még nem akartam elmenni, azt akartam, hogy minél tovább tartson ez az éjszaka. Végre érezhetem őt teljes valójában. Eggyé válhatunk a szerelmünk által és nekem pontosan erre volt szükségem. Egyik kezem a csípőjéről a hátára vándorolt, hogy megtartsam őt, míg én felülök.

- Megőrítesz... - félretolva egy kósza tincset az arcából megcsókoltam. Majd újra és újra, miközen ő újra mozogni kezdett.  - Issy...-nyögtem a csókunkba a nevét. Pillangók hada kezdett hevesen verni az alhasamban és éreztem, hogy nem bírom tovább. A hajába túrva hátrahúztam a fejét, ezzel felfedve a nyakát. Az orgazmus kapujában álltam. Próbáltam visszafogni magam és bevárni őt, de olyan nehéz volt... túlságosan vágytam rá. A nyakába haraptam, miközben a derekát támasztó kezem még gyorsabb tempóra kényszerítette őt. Issy hangja beterítette a szobát, nem kellett sok, hogy elérje ő is a gyönyört így már végre én következhettem.

- Szeretlek!- öleltem magamhoz az aprócska, kimerült testét. - És köszönöm. 

- Mégis mit? - nézett fel rám csillogó szemekkel. Ekkor esett le. Ő még csak egyáltalán nem is értette mit is tett értem. Megmentett attól, hogy visszasüllyedjek abba a mélységbe, ahonnan még csak nemrég keveredtem ki. Nem hagyta, hogy megszegjem a neki, és a magamnak tett ígéretem. 

-Hogy vagy nekem. - mosolyra húzta a száját, majd egy apró csókot nyomott a szám szélére. Magunkra húzva a takarót újra a karjaimba zártam őt. Fejét a mellkasomhoz fúrva nyomta el őt másodperceken belül az álom. Vigyázva, hogy ne zavarjam meg az álmát óvatosan betakartam őt, kimásztam az ágyból, felhúztam magamra az alsónadrágom és kisétáltam az erkélyre. Úgy éreztem el kell rendezzek magamban pár olyan dolgot, amit csakis én tehetek meg. 

A Hold fénye bevilágította a kertet, ahol pár órával ezelőtt még a családommal grilleztünk. Ha nincs Issy ez sem valósulhatott volna meg. Felnéztem az égre és éreztem, hogy előtörnek belőlem a könnyek. Számomra ez a lány volt a megmentő és hálás voltam a sorsnak, hogy olyan makacssággal áldotta meg őt, hogy nem adta fel és végül ismét magam meleltt tudhatom őt. 

Ezennel fogadom, hogy én, Lando Norris, sosem fogom feladni. Meg fogom mutatni Issynek és a világnak, hogy bajnok vagyok és boldoggá fogom őt tenni...Kerüljön bármibe. 

A Holdnak tett ígéretem akár egy elcsépelt romantikus sorozat zárójelenete is lehetett volna, de nem érdekelt. Hatalmas követ zúdított le a vállaimról. Kitűztem magam elé a céljaimat és készen állok arra, hogy megvalósítsam őket.