Fél tíz van
A fázó csillagok felhőkkel takaróznak
Itt ülök
A lap fehéren világít a sötétben
Nem tudok
Írnom kellene, de nem találom a szavakat
Már megint sírok
Nem is én akarok írni, hanem a maró fájdalom
Ami itt belül
Rendületlenül döngeti a vaskalitkája ablakát
