Ars Poetica

Egy Nefelejts Panaszai

Mázolt vagyok, mint egy festmény
Ecset vonás az éterben
Kiömlött szín-keverék
Átlátszó, hamis érdem

Álruhát kaptam, hogy elrejtsem
Nem illőségemet a szerepembe
Kertben nyíló kisvirág, nefelejts
Gyomnövény egy fenyvesben

Hol lelem majd meg otthonom
Nem tudhatja senki más
De a csillagoknak mondom
Nem kell sokat várni már