Ars Poetica

Halloweeni gyűjtemény

Ha én is egy szellem lennék
Október harmincegyedikén
Lenne a szülinapom
És elfújnám az összes gyertyát,
Hogy legyen értelme gyújtaniuk nekem

---

Nem értem miért kell jobban félni október utolsó napjától, mint bármi mástól
Mert akkor van halottak napja?
Akkor október 6-án miért nem félünk?
Vagy április 4-én?
Mert akkor lenne miért félnük
Akkor sokkal borzasztóbb dolgokat ünneplünk, mint a halottak napján

---

Szeretem a creepypastákat
Meg a horrorsztorikat
Mert néha jó valami kevésbé ijesztőről is hallani, mint a valóság

---

Ha a félelmeinket mi kreáljuk
Akkor mi vagyunk önmagunk démonjai
Akiket megidézünk
Akikkel beszélünk
Akik felemésztik a lelkünk
De akkor a démonírtók pedig csak igazából népírtók?

---

A tökfaragás jó móka
Vicces arcokat lehet faragni
Viszont úgy döntöttem idén a saját tökfejemet faragom ki
Felnyitom
Kipakolom
És lyukakat vágok rá
Aztán gyertyát teszek belé
És akkor biztosan enyém lesz a legijesztőbb halloweeni jelmez

---

Ha tehetném, ma útrakelnék
Az éjszakába, a gyetyákkal tarkított ösvényen
Messze a csokit-vagy-csalunk gyerekketől
Jelmez nélkül, nem játékból
Hogy szembe nézzek a legijesztőbb dologgal
Ami nem egy denevéres vámpírbarlang
Vagy egy kísértetek uralta romos ház
Hanem az, amiről elfordítod a szemed az utcán
Amitől kiráz a hideg, az undor
És akkor nevezhetném igazi halloweennek a halloweent.

---

Imádom a bohócokat
Pennywiset, a táncolót
Vagy Krajcárost, ha úgy tetszik
Batman Jokerét
Mind a négyet, ne aggódj
És miért?
Mert vicces látni, hogy ami nekem természetes, ahhoz mások sminkelnek és jelmezt vesznek
És munkának, művészetnek nevezik

---

Alig múlt tizenegy óra, de sajnos összetörtem a faliórát, mert idegesített a ketyegése, kettykettyketty, és ezért bedobtam egy műanyag koponyával, amit tesóm fejéből szedtem ki
Itt ülök a szobában, hallgatom az ablakot csapkodó szelet, és én is szívesen csapkodnám vele, de nem lehet, mert az is összetörik, és akkor bejön a szél, és anyával együtt engem fog megcsapkodni
Nézem, ahogy keni fel a sminket, mázolja a bőrét, a száját a szemét, mind mind csak azért, hogy majd a könnyekkel vegyülve egy színes koktél folyjon le az arcán, pont olyan színes, mint az ő heves érzelmei
Én nem csinálok semmit, nekem nem kell jelmez ahhoz hogy ijesztő legyek, elég ha megmutatom valakinek pár versem, vagy elejtek egy-egy jó kis viccet, esetleg ne adj isten önmgam adom, mert akkor aztán mindenki fejvesztve menekül, kiabál, puskával lőnek rám, és kitiltanak a saját otthonomból
De azért nem bánom, szeretem látni, hogy nem csak én maradok önmagam ilyenkor, hanem mindenki más is, aki tudja magáról hogy nem kell neki jelmez, és mikor találkozunk az utcán cinkosan összemosolygunk, mintha tudnánk hogy egy óra múlva együtt fogjuk ásni a sírt a hullának, és megbizonyosodunk róla, hogy nekünk a halloween nem a halottak ünnepe, hanem a szabadságé, mert öngmagunk lehetünk végre.