Ars Poetica

Cseppenek

Dagad már a csepp
Vajon baj lenne ha eltűnnék?
Csak úgy csendesen
És nem szólnék senkinek

A mély fölött függ a csepp
Ugye nem fájna nekik?
Mikor nevemet emlegetik
Egy árva kő felett

Lassan elengedi a csepp
Megérné elmennem?
Hisz a maradás is gyötrelem
Az utat hiába keresem

Zuhan lefelé a csepp
Mindig a szabadságra vágytunk
S most valóra válhat álmunk
Legalábbis az enyém biztosan

Lezuhant a csepp
Egyedül maradtam
Hogy fáj, nem mondtam soha
Így nem várok jogtalanul társakat

A csepp már eltűnt
Ahogy létünk
És életünk
Végül mind kárba vész