Ars Poetica

Lázadó

Néha én is szeretek tilosban járni

Ha már egyszer nap mint nap a saját szabályaim négyszögletes határaiközt kell tengődnöm, a saját magamnak alkotott marionett bábuban, ami önálló életre kelt
Néha szeretek nemet mondani az elveimre, és kifordítani a kabátom, a zoknimba tűrni a nadrágom, és hátracsapni a shiltet a sapkán
Ilyenkor azt mondják hülye vagyok, haragszanak rám, és nem értik mi bajom, csak mert hirtelen meglátták a fából faragott királyfi mögött azt az elcseszett valóságot, ami vagyok
Olyankor viszont mindez már nem érdekel, mert öntörvényű vagyok, szabad és valós, és akkor is átmászok a kerítésen, kidöntöm a fákat és szívószállal felszürcsögöm az óceánt, ha azt mondják ne tegyem

Néha szeretek az lenni, aki sosem lehetek