Number five (TUA) ff. //Befejezett//

2. Fejezet

Five

          Reggel amikor felébredtem egyből a szőke hajú lányra gondoltam, ugyan nem a szépsége miatt. Olyan magabiztosan állt ott és tudtam, hogy valamit tervezget. A bálra is elfogok menni, kiderítem, hogy mi a célja.. Gyorsan inkább elmentem venni egy forró zuhanyt, hogy kicsit lenyugodjak, többé kevésbé hatott is.

         - Szia Five! - üdvözölt Allison egy kávéval a kezében.
         - Szia.. - köszöntem neki vissza mogorván.
         - A szőke hajú lány jár az agyadban, igaz? - kérdezi kaján mosollyal.
         - Szőke hajú lány? Milyen szőke hajú lány? - hazudom.
         - Nagyon jól tudod, hogy milyen szőke hajú lány. - kacsint egyet. - Amúgy meg ha jól gondolom ő is ott lesz a bálon.
          - Lehet. Viszont ne gondold azt, hogy miatta megyek el. - mordulok rá.
          - Meg se fordult a fejemben... - mentegetőzik széles mosollyal.
          - Hát persze, hogy nem...
Mérgesen magára hagyom Allisont és visszatérek a saját Motelszobámba amit tegnap este béreltem ki. Lefekszem az ágyamba és a kezemet a tarkóm alá teszem. Rengeteg dolog ostromolja a gondolataimat. Többek között az is, hogy hogy derítsem ki a lány szándékait.
- Lehet, hogy egész éjjel rajta kéne tartanom a szememet. Persze csak a cél kiderítésének érdekében. - állapítom meg magamban.

           - Mikor is lesz az estély? - török be Klaushoz.
           - Holnap este. - válaszolja kérdő szemekkel, majd hozzá teszi. - Te is elmész?
           - Igen, vagy is lehet, nem tudom, talán... - válaszolom határozatlanul.
           - Örülök! Mindannyian elmegyünk. Neked is ott a helyed! - széles mosolyt csal az arcára majd visszatér az itala bámulásához.
           - Még mindig iszol? - kérdezem kérdő arccal.
          - Abba hagytam, aztán újra elkezdtem. Nem tudok másra gondolni csak Dave-re. Majd egyszer megérted ha szerelmes leszel kölyök.. - majd belekortyol az italába.
         - Kölyök... - mormogom magamban, majd kilépek a helyiségből.

Elizabeth

        Miután felébredek egyből Steph-hez rohanok, a legjobb barátnőmhöz. Steph vagy is Stephanie különleges képessége, hogy az elméje segítségével bármit meg tud mozdítani, azt hiszem Telekinézis a neve. Elképesztően menőnek tartom ezt a képességet.
        - Steph! Nem szabadna elmondanom amit most fogok, úgyhogy ígérd meg, hogy nem kotyogod el SENKINEK tényleg SENKINEK! Ígérd meg! - Rivallok rá.
         - Betty! Persze, persze! Csak mondd már! Mi történt?! - néz rám félig felhúzott szemöldökkel.
         - Apu rendez nekünk egy estélyt!! -nyögöm ki izgatottan.
         - Steph arca felragyog az örömtől. - Ez most komoly?! - kérdezi szinte üvöltve. - Te jó ég! Ez csodálatos! Mibe menjek? Egyáltalán van oda illő ruhám? Milyen legyen a hajam? - ostromol egyből rengeteg kérdéssel.
          - Ugyan ezeken járt az agyam amikor megtudtam. Ha minden igaz ma mondja el apu nektek, kérlek addig ne szólj senkinek, hogy tudsz a dologról. - figyelmeztetem mégegyszer az óvatosság kedvéért, mivel nem szeretnék bajba kerülni.
           - Rendben, bízhatsz bennem! - szívére teszi a kezét és elmosolyodik. - El sem hiszem! Egy igazi bál! És együtt leszünk! Az első közös bálunk!! - felpattan a foteléből és megölel.

          Valójában ezen még nem is gondolkoztam, de tényleg, mit vegyek föl? - szegezem a gondolataimnak a kérdést.
Kinyitom a szekrényem és körülnézek, rengetek egyenruhát látok, majd megakad a szemem egy gyönyörű vörös ruhán. Az agyamban azon nyomban átfut a kérdés : - Nem túl kihívó? - Végül abban egyezek meg magammal, hogy 17 vagyok, sőt nem sokára 18 és megengedhetem magamnak, hogy most az egyszer dögös legyek. Megfogom a ruhát és felpróbálom. Amikor tükörbe nézek egy magabiztos szőke hajú nőt látok.
          - Will hangja töri meg a csendet. - Figyelj Lizy tudnál... - a hangja elcsuklik és tetőtől- talpig végigmér. - Azta! - nyögi ki végül.
          - Miaz? - kérdezem kissé elpirulva.
          - Egyszerűen.. gyönyörű vagy! - a hangja sokkal mélyebb és lassabb a megszokottnál.
          - Haha! Köszi.. - kedves mosollyal köszönöm meg kedves bókját. - Egyébként mit szerettél volna?
          - Én nem tudom.. elfelejtettem, olyan gyönyörű vagy. - az arcán látom, hogy az utóbbit nem szerette volna hozzá tenni, inkább távozik.

         Még nézegetem magam egy darabig a tükörben aztán úgy döntök, hogy visszaöltözöm és inkább olvasgatok egy kicsit. A választásom végül a Büszkeség és Balítéletre esik, imádom ezt a könyvet. A szerelmes regények királynője. Mr. Darcy hiába kellemetlen alak megszerettem, tetszik ahogy Elizabeth-tel bánik. Ráadásul ugyan az a nevem, mint a főhősnőnek. Istenítem Elizabeth-et, hiszen abban a korban, vissza tudott utasítani egy ilyen gazdag és megnyerő fickót, csupán azért mert az elején Darcy nem volt jó hozzá. A napom eltelt és kiolvastam a Büszkeség és Balítéletet. Még mindig mesteri remekműnek tartom. Egy idő után az alvásra koncentrálok inkább.
           Reggel gyomorgörccsel ébredek, egyből a bálon jár az agyam. - és a piros ruhámon.
           A nap hátralévő részében az időben ugrálást gyakorlom Will társaságában.
Az aranyszőke hajú fiú a karamell színű szemével bámul. Amikor ezt észreveszem elkapja a tekintetét én pedig elpirulok.
            - hosszú, kínos csend után megszólal. -Van kedved majd táncolni velem az estélyen? -kérdezi izgatott hanggal.
            - Hogyne lenne! - valójában tényleg van. Nagyon vonzónak tartom, ráadásul elképesztően kedves és udvarias.
             - Szuper! Akkor este! - int, majd kilép a hatalmas terem hatalmas ajtaján.

            6 óra van, elmegyek lezuhanyozni majd megszárítom és begöndörítem a hajam. Felteszek egy kevés sminket és belebújok az élénk vörös selyemruhába. Ma valahogy jobban áll mint tegnap, valószínűleg a hajam meg a smink miatt. Keresek egy fekete magassarkút. Párszor megnézem magam a tükörben aztán szembesülök a ténnyel, hogy 8 óra. Elindulok lefelé a lépcsőn, az alsó szinten már rengeteg öltönyös férfi és estélyi ruhás nő álldogál. Ekkor megpillantom Steph gyönyörű fekete egyenes haját. Egy sötétkék simulós ruhát visel ugyan olyan kék magassarkúval meg egy gyöngysorral. Oda megyek hozzá és elkezdünk beszélgetni.

Five

           7  körül elmegyek zuhanyozni, megszárítom a fekete hajam. Felkapok egy viszonylag elegánsabb öltönyt. Mikor kilépek Vanya cinikus hangja fogad.
          - Nocsak! Kivételesen nem az egyenruhában vagy? Meglepő...
          - Igen, az... - válaszolok vissza mogorván.
Visszamegyek a szobámba és egy kevés férfi parfümöt fújok a nyakamra. Gondolkozok, hogy vegyek e nyakkendőt de végül hagyom a fenébe. 8 körül sikeresen elindulunk Diego autójával. Mikor belépek rengetek elegáns ember vesz körül. Aztán megpillantottam őt, a lányt akiről akkor még nem tudtam, hogy felfordítja az egész életem. Elképesztően gyönyörű volt, a piros anyag tökéletesen hozzá simult majd a ruha vége lengedezett mert amolyan sellő fazonú volt. A haja csillogott a terem fényében. - Ki kell derítened, hogy mik a terveik! Nem a lány miatt jöttél! - emlékeztetem magamat, majd elmegyek italért.

        Sziasztok! Elhoztam a 2. részt is! Remélem  tetszik! A következő oldalra egy zene lejátszási listát teszek. Hallgassátok bátran! SZIGORÚAN EBBE A SORRENDBE!!❤️❤️✨