Number five (TUA) ff. //Befejezett//

24. Fejezet

Elizabeth

Nem tágít és még mindig könyörög.. Az a gond, hogy egy idő után nem fogok tudni ellenállni neki mert még mindig szeretem.
- Bébi... - suttogja, rekedt hangon. Közelebb jön.
- Five... jobb ha most elmész.. - nézek rá könyörgő szemmel. Valójában tényleg szeretném, hogy eltűnjön innen mert akkor tudom tartani a haragomat.
          - Tényleg ezt akarod? - kérdezi könnyes szemekkel. Bólintok ő pedig elindul az ajtó felé.
         - Five! Csak, hogy tudd még mindig szeretlek csak időre van szükségem, sok időre.
         - Én is szeretlek téged bé... Beth.. - kilép a szobából ami egyből nyugodt és hűvös lett nélküle.
         Valószínűleg ma is olvasok vagy tanulok. Hirtelen rengeteg szabadidőm támadt azzal, hogy Five és én... a gondolattól is megfájdul a szívem meg a fejem. Soha nem szerettem bele így valakibe, sőt eddig ezek szerint nem is tudtam, hogy milyen az igazszerelem. Csodás...

Five

Beth időt kért... félek, hogy talál magának valaki mást, aki jobban kimutatja a szeretetét és nem bántja meg.
          A napom hátralévő részét szánalmas búslakodással töltöttem, a hajam összevissza legalább annyira, mint a szívem.
Minden percben Beth csodás hangjára és aranyszőke hajára gondolok, a gyönyörű szemeire és a telt ajkaira.
          Hosszú elmélkedésemet egy ismerős üvöltő hang zavarja meg. Diego tör be a szobám ajtaján.
          - Five! Vanya újra elszabadult! - zihálja.
A francba el kell mennem Beth-hez, elmondom neki, hogy valószínűleg el fog felejteni engem mert visszaugrok az időbe.
Perceken belül már az Akadémia ajtajában álltam, szívem vadul vert és alig kaptam levegőt. Berontottam Beth-hez aki a bakelit lemezén Queen-t hallgatott. Egy kósza tincs lógott az arcába.
Rám emeli a gyönyörű égszínkék szemeit.
- Beth! -szólok neki nyugtalan hangon.

Elizabeth

         Five újra a szobámban van. Idegesít, hogy egy perc nyugtom nincs az érzelmeimmel szemben. Mindig itt kötünk ki, Five az ajtómban áll és a nevemet mondja amitől teljesen beleszeretek, akármennyire is megbánt.
         - Beth! - szól nekem nagyon nyugtalan hangon. Szinte biztos, hogy valami baj történt, vagy fog..
         - Five? - nézek rá értetlenül.
         - Vanya megint balhézik és csak szólni akartam... - a hangja elcsuklik és egy könnycsepp csordul ki a zöld szemeiből.
- ..csak szólni akartam, hogy valószínűleg ennek is ugyan az lesz a vége, mint a többinek és több, mint valószínű, hogy el fogsz felejteni, mert visszamegyek az időben... - mély levegőt vesz mert a mondat sebességétől kifulladt.
         - Mi?.. - eláll a lélegzetem. El.. elfelejteni? Mindent ami volt... ami köztünk volt?!
- Veled megyek... segítek! - válaszolom végül.
         - Nem! - vágja rá.
         - Ugyan miért nem? Vanya a barátom és nem.... nem akarlak elfelejteni... - rivallok rá.
          - Én se szeretném, hogy elfelejts de nem jöhetsz! - kiáltja.
          - Menni fogok! - kiáltom vissza.
          - Nem... nem bocsátanám meg magamnak ha valami történne veled... Bajod eshet. Nem jössz és kész! - a hangja megenyhül.
          - Five engem nem érdekel, hogy mi történik velem. - magyarázom.
          - De engem igen... - suttogja.
          - Kérlek! Veled kell mennem...
          - Ahh... Rendben de... kérlek nagyon vigyázz! Nem tudom mit kezdenék az életemmel ha te... - a mondatát nem fejezi be csak lehunyja a szemét és kisétál az ajtón.
           - Menjünk teleportálva! - vetem fel az ötletet. Bólint, megfogom a kezét és közösen egy pillanat alatt egy félig elpusztított épületben vagyunk. Mindenki sikoltozik, aztán megpillantom Vanyát, teljesen ki van magából fordulva tör és zúz. Five még mindig nem engedte el a kezemet és berángat egy szobába, hogy valamennyire védve legyünk.
          - Mit csináljunk? - kérdezem.
          - Le kell nyugtatni... - már lépek is ki a szobából, hogy beszéljek az egyik legjobb barátomhoz.
          - Beth... - mutatok Five-nak, hogy fogja be a száját.
          - Vanya... szia! Én vagyok Beth... - üdvözlöm kedvesen ő pedig rám néz a fehéren világító szemeivel amik elég hátborzongatóak.
- Képzeld! Megnéztem azt a filmet amit javasoltál. - magyarázom neki. A Star Wars film sorozatot ajánlotta.
- Nagyon tetszett! Rengeteg harc jelenet volt benne de ettől függetlenül hibátlan volt.
-Vanya arca megenyhül a szavaimtól.
            Egészen lenyugodott aztán Luther jön be egy pisztollyal. Istenem! Vanya újra haragra gerjed és egy könnyed mozdulattal arrébb lök.
Five mellett kötök ki, aki egyből lerogy mellém.
            - Bébi! Ne... Jól vagy? - bólintok ő pedig megsimogatja az arcomat. Vanya robbanni fog és a világnak vége lesz.
             Feltápászkodok bár eléggé fáj a térdem és a fejem. Five segít és magához ölel. Akarva akaratlanul visszaölelem és a szoros karjába vonom magam.
              - Ne haragudj rám! Szeretlek...
- suttogja, halkan.
              - Én is téged... - a fájdalom még mindig hatalmas amit a "barát" szó okozott de az ölelése kezdi elnyomni. Nem szeretnék úgy meghalni, hogy nem öleltem vagy csókoltam meg utoljára. Sietősen az ajkainak is esek..
Pár másodpercet élvezhetünk ebben az állapotban aztán Klaus hangja ébreszt fel minket a kábulatból.
              - Állati cukik vagytok de ez most nem a legjobb alkalom. Five vissza kéne mennünk az időbe megint! Pár perc és robban a föld, ti pedig nem lesztek többet együtt mert garantálom, hogy Five nem a Mennybe kerül.
- jegyzi meg viccesen. Bólintunk és a csapat többi tagja is körénk gyűlik, hogy eltűnjünk innen. Megfogjuk egymás kezét, Vanya üvölt egyet majd egy hatalmas kék fény villan a szemembe... sikerült gondolom magamban...

Sziasztok! Itt is az új rész, kicsit tömör lett de legalább Five és Beth újra együtt vannak!!🥺❤️❤️ Írjátok le komiba a véleményeteket! Valamint kövessétek a két csodás író barátomat is ❤️❤️ _Gexie_ mfloralaura