Number five (TUA) ff. //Befejezett//

6. Fejezet

Elizabeth

- Hogy aludtál bébi? - kérdezi és közben rám szegezi a gyönyörű zöld szemeit.
- Őszinte leszek... soha jobban.. - válaszolom mosolyogva.
- Akkor lehet rendszert kéne csinálnunk ebből... - kacsint egyet és visszateszi a fejét a hasamra. Az összevissza fürtjeit újra babrálni kezdem. - Five telefonja pityeg*
- Basszus! Mennem kell! - közli, miközben a telefonjára bámul és már ugrik is ki az ágyból.
- Nee! Miért? - kérdezem csalódottan.
- El kell intéznem két újabb rosszfiút akik nagy galibát okoztak. - magyarázza miközben felveszi a tegnapi pulcsiját.
- Értem...
- észre veszi, hogy csalódott vagyok, ezért odajön és leül mellém az ágyra.
- Ahogy végeztem visszajövök! - megcsókol és még hozzá teszi. - sietek bébi.
- Rendben!.. Vigyázz magadra!!
- az aggodalmam miatt elmosolyodik és újra szájon csókol. - Szia! - Szia!

Még csak 5 perce lépett ki a szobám ajtaján de már is üresnek érzem az egész világot. Hiányzik...nagyon.

Five

          Valójában nem kell senkit sem eltennem láb alól. Kivételesen senki sem akart keresztbe tenni a családomnak. Ez a tett fontos a kapcsolatom jövőjének érdekében...

          2 óra múlva már borzasztóan hiányzik Betty, úgyhogy elindulok vissza hozzá. Amikor az Akadémia elé érek látom, hogy egy számomra ismeretlen fiúval beszélget. A féltékenységi üzemmódom bekapcsolt és sietős léptekkel feléjük indulok. Amikor Betty észre vesz felragyog a szeme, viszont nem ölel meg vagy ilyesmi, ezt egy kicsit furcsáltam.

       - Szia! Will vagyok, Lizy egyik barátja. - mutatkozik be barátságosan.
       - Five vagyok... - morgom vissza neki. A Lizy nem is illik rá.. olyan bosszús tekintettel néz rám, hogy hozzáteszem, hogy. - nagyon örülök Will!

        A kínos találkozás után ketten felmentünk Beth szobájába. Még mindig mérges voltam, nagyon is.
       - Beth ez meg mégis mi a franc volt? Vagy inkább ki a franc? - kérdezem ingerülten. Arra számítottam, hogy majd ordítani fog velem vagy ő is besértődik és lőttek a mai napunknak. E helyett odajön hozzám és megölel, majd így szól.
       - Nyugi! Csak egy barátom. Szeretem őt, mint barát. De téged sokkal de sokkal jobban! ... szeretlek.. - súgja a végére alig hallható hangon. A szemem kitágul a meglepettségtől. Megfogom Betty gyönyörű arcát és megcsókolom a szép telt ajkait.
        - Én is szeretlek bébi!... - Mondom ki végül én is.

         Elizabeth

         Amikor kimondta, hogy szeret én voltam a világ legboldogabb embere... de komolyan. Istenem annyira szeretem és sajnálom, hogy ilyen sok idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek erre. Már ha 1,5 hét soknak számít..
        A nap hátra lévő részében összebújva filmeztünk és beszélgettünk.
        - Még tartozol nekem egy kérdéssel! - szólal meg váratlanul.
        - Micsoda? - ekkor eszembe jut a randink amikor mondta, hogy feltehetek két kérdést, viszont csak egyet tettem föl.  - Ja tényleg! Rendben. Kit szeretsz a világon a legjobban?
         - Ez könnyű! Téged! Bár ha ezt akkor kérdezed meg tuti azt válaszolom, hogy magamat. - együtt nevetünk. Annyira jó vele tölteni az időt..
          - Szeretlek! - egy csókot lehelek a homlokára.
          - Én is téged!... szerelmem.. - viszonozza a csókomat.
           - Áhh! Egy új becenév! Tetszik... - csókolom meg újra.
           - Készülj mert még sokat fogsz kapni! -figyelmeztet nevetve.