Number five (TUA) ff. //Befejezett//

26. Fejezet

Elizabeth

A szívemet újra összetörte.. fáj, fájnak a szavai, fáj hogy nem emlékszik rám, fáj hogy már nem szeret.
- Oké, megértem az érzéseidet. Kérlek ne mondd ki mert..... - az alsó ajkamba harapok nehogy elsírjam magam. Nem bírok a szemébe nézni, a szemem előtt lepörög megannyi emlék.
- Beth... - suttogja, de nem folytatja a mondani valóját. Bólintok, újra az ajkamba harapok és kimegyek a szoba tölgyfa ajtaján.
Nem tudom abba hagyni az emlékek felidézését, szeretem őt mindenné jobban de ő csak barátként tekint rám. Újra és újra pillanatok forognak a szemem előtt, pillanatok amikor Five megcsókolt, hozzám ért, könyörgött a bocsánatomért, belépett a szobámba, amikor végig simította a testemet, megcsókolta a nyakamat és ahogy kimondta a nevemet. Szomorúan ballagok az Akadémia felé, összetörtem, nem bírom tovább. Meg kell próbálnom el engedni, elfelejteni. Egyszer azt mondta : "Mi sosem lehetünk CSAK barátok.." akkor is a nyakamhoz suttogta amitől mindig kirázott a hideg. A levegőt hangosan kezdte kapkodni amikor a mellkasát cirógattam vagy amikor a falhoz szorított. Vissza emlékszem az első találkozásunkra és, hogy megvádolt azzal, hogy valamire készülök, úgy tűnik mintha ezer éve lett volna az a nap. A szerelmem erősebb, mint gondoltam volna, fáj a távolság, a visszautasítása.. Visszautasított...

Napról napra felemészt a fájdalom, nem szólok senkihez és egésznap a szobámban olvasok és zenét hallgatok. Minden egyes kis másodpercben rá gondolok.. Aidan vagy Five folyamatosan írogat de nem nézem meg. Nem szeretném, hogy még jobban összetörjön.

Five/Aidan

          Ki vagyok? Nem tudok semmit a saját múltamról. Együtt voltam ezzel az elképesztő lánnyal és egy pillanatra sem emlékszem, ráadásul még úgy is tűnt, mintha elutasítottam volna pedig csak nem tudtam mit mondani neki, összezavarodtam. Persze, hogy tetszik. Kinek ne tetszene? Gyönyörű, amikor először megláttam a gyönyörű szőke haja a vállára omlott és a szemei csillogtak a nyári napsugártól. Valójában szerintem minden fiút megkaphatna ha akarna, ő még is engem választott én pedig elutasítottam. Idióta vagyok!
          Egész héten írogatok neki de nem kapok választ, még csak meg se nézi. Azt hiszem örökre elveszítettem. Este alig bírok aludni a gondolat miatt, de amikor még is akkor az álmok kergetnek. Ma is így történt de ezúttal nem rémálom. Együtt voltunk valami Romantikus filmet néztünk, a hajam pedig... rövid?! Mivan ha ez nem álom hanem emlék?
Megcsókolt és szinte éreztem az ajkait, biztos, hogy emlék. Másnap reggel az emlékek szépen lassan jöttek vissza és minden közös pillanatunkra emlékeztem. Ezzel ellentétben a saját kilétem nem hagyott nyomot az emlékeimben. Még mindig Aidan-ként emlékszem magamra és nem.... Five-ként.
Ebben a pillanatban már az összes emlékem elő kerül és újra a régi én vagyok. El kell mennem hozzá! Néhány átgondolatlan perc múlva már az Akadémia ajtaján török be. Deja vu.. Egészen a szobájáig rohanok, ahol egy pillanatra megtorpanok de aztán folytatom befelé az utam. Kinyitom az ajtót és megint az ágyon ül, gyönyörű, szőke barátnőmet látom akinek a szemei ezúttal elvesztettek egy bizonyos csillogást. Nem habozok és köszönés nélkül rátérek a lényegre.
- Emlékszem! - kiáltom, mire Beth rám néz, a szeme csillogni kezd.
- Mi?... - kérdezi, halk, szipogó hangon.
- Mindenre emlékszem Beth... - közelebb merészkedek hozzá.
- Tényleg?...- a hangja még mindig gyenge és halk. Bólintok és ő is közelebb indul felém.

Elizabeth

- Emlékszem! - a szavaitól repesni kezd a szívem.
           - Mi? - remélem, hogy tényleg így van.
           - Mindenre emlékszem Beth... - közelebb lép felém amitől a pillangóim életre kelnek.
           - Tényleg?.... - a hangom elfojtott és gyenge. Bólint majd én is közelebb megyek hozzá...

Sziasztok! Nemsokára vége ennek a könyvemnek és meg szeretném köszönni, hogy már több, mint 1000- ren olvastátok!! Elképesztőek vagytok, köszönöm!❤️❤️
Írjátok le komiba a véleményeteket!✨🥺❤️