Five
Miután szereztem magamnak egy számomra ismeretlen nevű, rendkívül ínycsiklandó italt, elindultam egy helyre ahonnan mindent látok. Helyet foglaltam a piros, bársony fotelben és vadul kerestem a szőke hajú lányt. A keresgélésem egy nyugtató, csilingelő hang zavarja meg. Ő az.
- Szia! Ne haragudj a tolakodásért, de leülhetek? Sehol máshol nincs hely. - motyogja zavart mosollyal.
- Szia! Persze, gyere csak! - hebegem zavartan.
- Köszönöm! - széles mosolyt csal az arcára. - Amúgy Elizabeth vagyok de hívj csak Bettynek vagy Lizynek, mind a kettőt szeretem. - magyarázza.
- Én Five vagyok! - szólok oda határozottan.
- Nagyon örülök! Mr. Five.. - mire egy mosollyal az arcán elfordul és a parketten táncoló embereket bámulja.
Szavaitól libabőrös lettem. Végül közölte, hogy távoznia kell és, hogy örült a találkozásunknak.
- Remélem még találkozunk... Five! - és egy mindent elmondó mosollyal ott hagyott.
A szememmel továbbra is követtem, tudni akartam a tervét.Elizabeth
Nem tudtam, ki ő vagy honnan jött. De megfogott a stílusa és a modora. Beszélgettem vele egy darabig, aztán arra lettem figyelmes, hogy Will valószínűleg engem keresett a gyönyörű karamell színű szemeivel. Felálltam, elköszöntem és egyenesen Willt vettem irányba.
- Szia! Akkor táncolunk? - bököm meg Will vállat.
- Szia! Persze! - a hangja akadozott.
Már kezdem megszokni a reakcióját, akárhányszor találkozunk mindig hebegve beszél hozzám. Legalábbis amióta a piros ruha van rajtam. Lassúztunk pár számra aztán közöltem vele, hogy ott kell hagynom.
Gyakorolni akartam az időben való teleportálást a könyvtárban.
Sietősen átverekedtem magam a hatalmas táncoló tömegen és a folyosót vettem célpontba.Five
Figyeltem Bettyt ahogy táncol azzal a fiúval, egy pillanatra elnéztem és mikor vissza, nem láttam sehol. Kétségbeesetten kerestem a szememmel a lányt. Amikor megláttam, hirtelen elég sietősnek tűnt, amit gyanúsnak találtam így hát úgy határoztam, hogy követem. Egy könnyed teleportálással már mögötte is voltam. A folyosó végén jártunk már amikor hozzászóltam.
Elizabeth
- Tudom, hogy sántikálsz valamiben.. Elizabeth! - súgta mögöttem egy ismerős hang. - megfordultam és Five volt az miközben a falnak támaszkodik.
- Először is Betty a nevem, ne hívj a teljes nevemen! Másodszor is nem tudom, hogy miről beszélsz. - vágom oda felháborodott hangon.
- Rendben, Betty! Nagyon jól tudod, hogy miről beszélek, szerintem. - fenyegetően ellöki magát a faltól és lassan elindul felém.
- Ami azt illeti Five! - és én is elindulok felé. - Tényleg nem tudom, hogy miről beszélsz!
- Oh tényleg? Komolyan? - egyre közelebb ér hozzám.
Néhány másodperc múlva már pár centire vagyunk egymástól és fenyegetően nézünk egymás szemébe. Abban a pillanatban amikor meg akarok szólalni, megfordít és a falhoz szorít. A kezét a fejem mellé teszi, hogy ne tudjak szabadulni. A hasamba egyből egy új érzés nyilal, mintha ezer meg ezer pillangó csapdosná a hasamat. Az érzés erősödik amikor Five mély, rekedt hangon megszólal.
- Elképesztően gyönyörű vagy.. de még mindig érdekel, hogy miért siettél ennyire ide. - súgja a hajamba egyre mélyebb és rekedtebb hangon.
- a lélegzetem felgyorsul. - Én csak gyakorolni akartam az időben való ugrálást a könyvtárban... - sóhajtom nehezen a szemébe nézve.Five
Amikor elég közel érek hozzá, késztetést érzek arra, hogy a falhoz szorítsam. Látom, hogy a szája egyből kiszárad és, hogy nem erre számított. A mozdulattól egyből elönt a forróság és az arcom lángolni kezd.
- Én csak gyakorolni akartam az időben való ugrálást a könyvtárban...
- a szavam eláll és elkomorodik a hangulatom.
- Te is tudsz az időben ugrálni? - kérdezem és kiengedem a "szorításomból".
- Igen. De mi az, hogy te is? Azt hittem, hogy csak én tudok.. - néz rám értetlenül.
- Én is tudok.. - elmosolyodok, örülök, hogy nem vagyok egyedül.
- Szuper! Viszont jobb ha most megyek... - ezzel a lendülettel ellép tőlem és besiet a könyvtárba.
Visszamentem a hatalmas terembe, ahol már ki voltak fulladva az emberek a rengeteg mozgástól és italtól. Szépen lassan elfogytak. Én inkább leléptem abba a fánkozóba aminek nem tudom a nevét azóta sem.
- Egy kávét kérek! Feketén... - súgom oda egy fiatal lánynak. Őszinte leszek hiányzik Hazel felesége... olyan kedves volt hozzám.
- a lány egy pillanatra furcsán néz rám majd így szól : - Máris hozom!
Nyugodtan elszürcsölgetem a kávém amikor belép a fánkozóba 2 szőke férfi. Oh hát persze a svédek azok...
- Jó újra látni titeket IKEA maffia!
- a svédek értetlenül néznek rám, mert nem beszélnek angolul.
- Jó... essünk túl rajta fiúk... gyertek! - sóhajtok egy nagyot és kiropogtatom az ujjaimat.
Az egyik svédet egyből letudom ütni, viszont a másikkal bajok vannak. Mindig kitér. Majd felpofoz és a földre kerülök. Ebben a pillanatban az ajtó csengettyűje megszólal, jelezve, hogy valaki belépett a fánkozóba. Ő volt az.
- Kell segítség nagyfiú? - kérdezi egy halvány mosollyal.
- Nem tudom... Talán úgy tűnik?! - kérdezem irónikusan.
Beth egyből ráteleportál a svéd pasira és egy mozdulattal kigáncsolja majd egy vajazó kést szúr a combjába. Megleptek a mozdulatai. Odajött hozzám és felsegített.
- Miért segítettél? - kérdezem tőle. - egyedül is elboldogultam volna...
- Oh hát persze, hogyne... szívesen amúgy. - Mormogja mellettem.
- Ne haragudj! Köszi... - nem szoktam megköszönni semmit, bocsánatot meg főleg nem szoktam kérni. Saját magamat is megleptem vele. A gondolataimban még mindig a közös pillanatunk jár.
- Jobb ha megyek. - közli velem végül.
- Rendben! Remélem még találkozunk Elizabeth! - kacsintok egyet.
- Mondtam már, hogy ne hívj Elizabethnek! - néz rám durcásan.
- Igazad van! Bocsi.... Elizabeth.. - és kaján vigyor jelenik meg az arcomon.Elizabeth
Attól a mosolytól a pillangóim megint életre keltek. Egy pillanatra lefagyok, aztán leesik, hogy megint a teljes nevemen szólított.
- Elviselhetetlen vagy tudod? - kérdezem színlelt felháborodással.
- Igen, mondták már. De tőled fáj a legjobban.. ;) - megint megjelenik az arcán az a vigyor.. Ettől már teljesen elszabadul a pokol és kikapcsol az agyam.
- Mostmár tényleg mennem kell.. - motyogom zavartan.
- Rendben Beth, még látjuk egymást! - újra az a mosoly. Ki akar készíteni?! Nem hiszem el...
Erre inkább nem is válaszolok és kilépek a csengettyűs ajtón. Hazáig meg sem állok. Az ágyamban egészen addig amíg el nem aludtam újra és újra lejátszottam a közeli élményeimet vele.Five
Semmi másra nem tudok gondolni csak arra, hogy mennyire jó volt beszélgetni vele és a falhoz szorítani. Teljesen feltüzelt..
Sziasztok! Ez a rész már kicsit tüzesebbre sikerült, mint az előző kettő. 😉😳🥵 Remélem tetszett nektek! Mindenképpen jelezzétek egy kommenttel vagy like- al ha így van! ❤️❤️🥺

YOU ARE READING
Number five (TUA) ff. //Befejezett//
FanfictionSziasztok! Ez egy The Umbrella Academy-s avagy Esernyő Akadémiás, love story fanfic lenne. Természetesen Number Five-val azaz Aidan Gallagherrel az élen. 😉❤️ Úgy tervezem, hogy a "sorozatomban" lesznek durvabb (18+ os) részek is, tehát ha nem tarto...