Number five (TUA) ff. //Befejezett//

11. Fejezet

Five

            Te jó isten! Nem tudom mit csinálnék nélküle.. valószínűleg egy szívtelen, gyilkos lennék, mint mielőtt megismertem. Szeretem őt, teljes szívemből, soha de soha nem gondoltam volna, hogy valakit jobban szeretek saját magamnál. Nagyon remélem, hogy ez örökké tart.. és semmi sem választ el minket.
Mikor észbe kapok már pattan is ki az ágyból és a mosdót veszi célpontba.
- Szép jó reggelt! - üdvözöl mosolyogva.
- Szia hercegnőm! - szólítom az új becenevén. Elmosolyodik, szinte már nevet és kilép a szobából.

Amikor mind a ketten elkészültünk, elindulunk lefelé a lépcsőn. Lent az az átkozott Will fogad minket. Azt hiszi nem veszem észre, hogy hogy néz Beth-re... bejön neki. Tulajdon képen jobban is illenének egymáshoz, mint mi. - állapítom meg magamban.
- Szia Will! - köszön neki Betty kedvesen. Mindig mindenkivel olyan figyelmes és kedves én pedig rajta kívűl mindenkivel mogorva és bunkó vagyok. Hogy kaphattam meg pont őt? - nézek rá csodálkozva az elképesztő barátnőmre. Mikor látom, hogy Will is buzgón bámulja, átkarolom Beth derekát és megcsókolom, olyan hirtelen és olyan szenvedélyesen amennyire csak lehet. A csókunk után Will-re nézek és egy kárörvendő mosolyt villantok rá. - Ezt neked! Ő az enyém.. - gondolom magamban.

Elizabeth

              Amikor megcsókolt Will előtt azt hittem megütöm de aztán az érzés eltűntette bennem ezt a vágyat. Nem szeretem amikor azért csókol meg, hogy valakinek fájdalmat okozzon.. Will egyértelműen szerelmes belém, ez nehéz lehet neki. Sajnálom szegényt, remélem, hogy talál magának egy gyönyörű, okos, kedves és szerető lányt akit sokkal jobban szeret majd, mint bárki mást a világon. Eszembe jut, hogy megígértem Steph-nek, hogy vele töltöm a napot.
            - Five! Ma Steph-el töltöm a napot. Este írok.- puszilom meg a gödröcskéjét. Bólint és kilép az Akadémia ajtaján. Percek elteltével a telefonom pityeg.
            - Máris hiányzol bébi! NE BESZÉLGESS WILLEL! Szeretlek❤️ - villan fel az üzenet a telefonomon. Miért ilyen féltékeny? Tudja, hogy nem szeretek senkit nála jobban.
            - Jó... te is nekem!  szeretlek❤️ - válaszolom.

            Steph végre megérkezik és megölel. Felmegyünk a szobájába és beszélgetünk.
            - Na miújság a kis kaszanováddal? - kérdezi kaján mosollyal.
            - Hát... - mosolyodok el én is. - Mi csak.. hát na.. tudod.
            - Lefeküdtetek?! - kérdezi suttogva, mégis meglepődve.
            - Nem! Dehogy! - mentegetőzöm.
- Még nem.. - teszem hozzá egy újabb mosollyal.
             - De ugye szólsz ha igen? - kérdezi és a kisujjat nyújtja, hogy esküt tegyek neki.
             - Természetesen! - kulcsolom össze a kisujjunkat majd megrázom. - ígérem!
               Elmentünk nézni pár ruhát. Én megláttam egy gyönyörű fehérnemű szettet. Egyből Five jutott eszembe ezért megvettem. Elképesztően szép volt, fehér csipke díszítette a halvány levendula színt. Megnéztünk még pár ruhát és végül vettem még egy viszonylag egyszerű, fehér, feszülős ruhát. Amikor Steph meglátta a fehérneműt egyből kacsintott majd így szólt.
              - Úgy látom, hogy lassan szólnod kell... az eskü szerint, legalábbis... - majd újra kacsint.
               Hazaértünk és elkezdett mesélni a barátjáról, Harry-ről. Leírása szerint egy kedves, barna hajú fiú.
               - Mikor láthatom?! - kérdezem türelmetlenül.
                - Tudod mit? Menjünk el egy dupla randira! - javasolja. Tetszik az ötlet.
                - Jó! Jó ötlet. Mikor? - kérdezem
                - Holnap esetleg? - Nem tudom, hogy jó e a holnap de beleegyezek.

                Pár óra múlva már elképesztő hiányt érzek Five miatt ezért írok neki, hogy ha van kedve jöjjön át. A válasz pár másodperc múlva érkezik is.
                 - Indulok kicsim! ;)

                 Fél óra múlva már hallom is az ajtó kinyílását és lerohanok majd a nyakába ugrok.
Meglepődik de rögtönöz és megpörget a levegőben.
                - Nagyon hiányoztál!! - súgom neki oda szinte sírva.
                - Te is nekem bébi... - majd egy kedves csókot nyom a homlokomra. Egy darabig még nézzük egymást majd felveti az ötletet, hogy elvisz vacsorázni. Bólintok és szólok neki, hogy fel veszek egy másik ruhát várjon egy percet.

 
Five

               
            Amikor lejött a lépcsőn abban a gyönyörű fehér ruhában, nem hittem el, hogy ő a barátnőm.. A szám szabályosan tágra nyílik és nem hiszek a szememnek. Mintha egy angyalt látnék, egy igazi angyalt. Mikor odaér hozzám még mindig reménytelen állapotban vagyok a látványától. Istenem azt hittem ennél már nem tudom jobban szeretni... de mégis megtörténik.
           - Azta... - nyelek egyet és végigmérem. A fehér anyag tökéletesen illeszkedik rá.
           - Miaz? - kérdezi mosolyogva. Tudom, hogy tudja, hogy mi a "problémám" de azért megkérdezi...
            - Csak... gyönyörű vagy.. - még mindig alig tudok beszélni és csak legeltetem a szemet tovább. Akkor térek vissza amikor megcsókol.
            - Ja és minden pasi téged fog bámulni... - teszem hozzá játszott sértődöttséggel.
- A te hibád, hogy ilyen szép vagy.. - morgom oda.
             - Jah... persze. Még az a mázlim, hogy van egy barátom.. - magyarázza és közben megigazítja a ruháját.
            - Oh igen? Mesélj róla. - lépek hozzá közelebb.
- Hát ő olyan helyes és szexi... gyönyörű szemei vannak és fekete a haja. Szembetűnően kiálló az ádámcsutkája ami még szexibbé teszi.. Valamint nagyon kiállhatatlan és konok.. - teszi hozzá mosolyogva.
- Tényleg? Borzalmas alak lehet... Segítenék a helyzeteden de nem tehetem.. van barátnőm.. - szállok be én is.
- Sajnálattal hallom... biztos gyönyörű!
- Ha tudnád mennyire! Szőke haja a vállára omlik és gyönyörű szürkés kék szemei vannak amikbe egyből belegabalyodik az ember.. Általában idegesítő, hogy túl szép mert ő ugyan nem veszi észre de mindenki őt bámulja. Nekem ilyenkor pedig tennem kell valamit, természetesen. - mondataimtól mosolyogni kezd. Majd megfogja a kezem és kivezet az épületből.

Az étterembe lépve persze az össze bent ülő fiú megbámulta.. Én pedig mögötte kullogva intettem le a bámészkodó férfiakat egy fenyegető tekintettel.
Leülünk az egyik asztalhoz és szerencsére nő szolgál ki minket, leadjuk a rendelésünket majd beszélgetni kezdünk.
- Five... figyelj! Szeretnék kérdezni valamit... - kezdi ő. Megijedek, nem tudok mire gondolni ezért bólintok, hogy mondja.
- Steph felvetette, hogy kéne csinálnunk egy dupla randit és elhozná rá Harry-t! Lenne kedved? - egyből megrázom a fejem, hülyeségnek tartom.
- Légysziii!! - néz rám boci szemekkel de megint nemleges választ kap.
- Bébi... kérlek! - mondja és megfogja a kezemet. Meglepődök azon, hogy így hív de tetszik.
- Csak azért megyek bele mert szeretlek és bébinek hívtál! - figyelmeztetem.
- Én is szeretlek bébi! - mosolyogva áthajol ah asztalon és megcsókol. Istenem annyira jó az érintése...

Sziasztok! Későn de meghoztam a következő részt! Remélem tetszett nektek, írjátok le kommentbe a véleményeteket! Valamint privátban is írhattok bármikor! ❤️❤️