Number five (TUA) ff. //Befejezett//

18. Fejezet

Elizabeth

Az ismerős, mentolos érzés emlékeket idéz fel bennem. A szerelem még mindig vadul hajt engem. Egy idő után ráeszmélek, hogy ez nem helyes és ellököm magamtól.
- Five én ezt nem... - még be sem fejezem a mondatot de már észre veszem az arcán az aggódó arckifejezést.
- Beth... - suttogja szomorú és rekedt hangon. - Te is tudod, hogy mindennél fontosabb vagy nálam. Ugye? - nem vagyok benne biztos de, hogy megnyugtassam bólintok.
- Rendben.. - motyogja remegő hangon. Nagyon szomorú és zárkózott lett. Megsajnálom és meggondolatlanul így szólok.
- Csak időt kérek.. - a gyönyörű zöld szeme egyből fölragyog. Hogy lehet ennyire édes?
- Megkapod! - mosolyog és hátralép. Bólintok és én is elmosolyodom.

Five

Nem hittem volna, hogy valaha helyre tudom ezt hozni de úgy látszik mégis sikerül.
Beth szavaitól a szívem repesni kezd, lehet képes lesz még egy esélyt adni. A szerelmem egyre csak nő most, hogy rájöttem, hogy milyen érzés távol lenni tőle. Nem akarom az egészet elrontani ezért elköszönök, hogy ne legyek az útjában.
Elképesztően jó volt érezni az ajkait és megfogni a gyönyörű, vanília illatú, aranyszőke haját. Régen úgy gondoltam, hogy a szerelem csak egy fikció és, hogy az egész a külsőn múlik. Azt hittem, hogy senkit se érdekel a belső és az értékek, tévedtem. Beth megtalált bennem valamit én pedig benne rengeteg mindent. Kezdve a gyönyörű, lágy hangjától, a lehengerlő modorán át egészen az ártatlanságáig. Persze ott van még az az érzés amit akkor érzek amikor vele vagyok, akárhányszor hozzáérek vagy ránézek ez a kellemes forróság tör ki bennem.
Szeretem ha csak úgy nézhetem, szeretem az illatát, a szuszogását, az ízlését és azt, hogy ennyire szeret engem.

Elizabeth

Five elment, biztos azt hitte, hogy zavar.
Téved, soha de soha nem vágytam még arra, hogy újra megcsókoljam, mint most. Túl nagy volt a szakadék közöttünk és most, mint egy drog, újra beszippantott és magával rántott. Mindig is hittem az igaz szerelemben de nem így képzeltem el. Azt hittem, hogy te választod ki, hogy ki lesz a lelki társad de ez badarság. Nem állt szándékomban megbocsátani mégis egy gyengéd csókkal újra megigézett és fellobbantotta bennem a szerelem tüzét.
Amikor rá gondolok, néha úgy érzem magam, mintha egy láthatatlan kötél összetartana bennünket. Merem remélni, hogy legalább fele annyira szeret engem, mint én őt..

Ledobtam a magassarkúmat és bezuhantam az ágyba, a gyöngyök szúrták ugyan a testem de nem törődtem vele. Csak arra tudtam gondolni, hogy aludnom kell, nagyon elfáradtam.
Five persze még álmomban is követett. Jött utánam én pedig próbáltam ellenállni az érzéseimnek míg nem egy szép napon legyőztek és újra együtt voltunk. Vajon ez megtörténhet? Képes lennék újra együtt élni vele? Ha bebizonyítja, hogy szeret akkor meggondolom...

Five

Álmaimban Will elvette tőlem az egyetlen kincsemet. Az övé volt és nem az enyém, őt szerette és nem engem. Boldogak voltak együtt..Szerencsére hamar felkeltem eme borzalmas rémálomból. Nagyon hiányzik az, hogy hozzám bújjon és átölelhessem.
        Nem bírom ki nélküle! Ebben a pillanatban született meg az a rossz ötlet, hogy elmenjek hozzá az éjszaka kellős közepén..
      Így is tettem és csak akkor eszméltem rá a tetteimre, amikor az ajtója előtt álltam.

Elizabeth

       Arra ébredek, hogy valaki benyit a szobámba. Nem tudom ki az mert sötét van, próbálom eljátszani, hogy alszok de közben le sem veszem a szemem az ismeretlen árnyról.
Amikor már nagyon közel van hozzám felugrok és ráordítok.
      - Ki vagy?! Bántani akar engem?! - üvöltöm hangosan.  Látom, hogy az árnyék is megijed tőlem aztán megszólal egy ismerős, rekedt hang amibe akkor beleszerettem.
     - Én vagyok... nem... nem tudom miért jöttem ide. Ne haragudj! - megfordul, hogy az ajtó felé menjen.
     - Nem! Nem zavarsz... - hebegem zavartan és Five vissza néz rám.
     - Tényleg? - bólintok mire a szeme újra felcsillan.
     - Minek köszönhetem a látogatásodat?
- kérdezem nevetve, de ő nem nevet, inkább szomorú..
    - Beth... - szólal meg fájdalmas hangon. Megijedek attól, hogy ennyire bánatos, legszívesebben átölelném és megmondanám neki, hogy szeretem.
    - Nem tudok nélküled létezni és tudom, hogy megígértem, hogy időt adok de... - elhallgat és rám néz. A szám teljesen kiszáradt a vallomásától a szívem pedig vadul kalimpálni kezd. Meggondolatlanul odarohanok hozzá és átölelem, szorosan magához von.
     - Szeretlek.. - suttogja. Élvezem a közelségét és meg akarom állítani az időt.
    - Beth... nem akarlak elveszíteni.. - a hangja rekedt és kétségbe esett. Még mindig szorosan ölel. Megfogom az arcát és felnézek rá, az igéző zöld szemében egy apró könnycsepp kellemetlenkedik.
       Késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam, amikor az ajkaink összeérnek az ismerős tűz újra fellobban bennem. Érzem, hogy a könnycsepp legurul a forró arcán. A karjaival még erősebben magához szorít.
      - Bébi... ez mit jelent? - kérdezi kétségbeesve de a hangja még mindig rekedt.
- Megbocsátasz? - megfogja az arcomat és a szemembe néz. Tekintetében rengeteg érzelmet látok, bizakodást, boldogságot, szerelmet. Bólintok és újra egy lágy csókot lehelek a gyönyörű ajkaira. Ekkor vettem észre, hogy én is sírok, a könnycseppem hűti a felhevült arcomat. Hosszú percekig a karjában vagyok és én is szorosan átölelem. Nem szólunk semmit csak kiélvezzük a pillanatot.
Five mellkasán hallom ahogy a szíve egyre csak nyugszik, majd visszatér a normális kerékvágásba. Beletúr a hajamba és megfogja az arcomat.
       - Szeretlek.. - suttogja.
       - Én is téged.. - szólalok meg végre, majd újra a karjába von...

Sziasztok! Ez a rész borzalmasan romantikus és érzelemdús volt, remélem nektek legalább annyira tetszik, mint nekem! ❤️✨ Írjátok le a véleményeteket komiba! 🥺