Number five (TUA) ff. //Befejezett//

20. Fejezet

Elizabeth

Five már mélyen szunyókált mellettem de én még mindig csak arra tudtam gondolni, hogy miért veszekszünk ennyit. A szavai bántóak de nem tudok haragudni rá amikor olyan szépen kér bocsánatot. Hatalma van fölöttem, mert nem bírnám ki nélküle.
Amikor ránézek a rossz gondolatok el is szállnak a gyönyörű arcától.

       - Szia bébi! - köszönt reggel a rekedt hangjával.
       - Szia... - köszönök vissza és visszabújok a karjába. - Nem akarok felkelni! - fúrom bele magam a mellkasába.
       - Akkor maradjunk itt egésznap!
- simogatja végig a derekamat. Rosszallóan felnézek rá.
       - Nem feküdhetünk egésznap!
- figyelmeztetem. Végül kikelek az ágyból és már érzem, hogy november van, megcsap a hideg.  - De hideg van... - vacogom.
        - Akkor kénytelen leszel visszajönni!
- mondja kaján vigyorral. Megforgatom a szemem és felöltözök. Felveszek egy nagy piros kötött pulcsit és egy fekete farmert. Megfésülöm a hajam és most az egyszer nem lófarokba fogom össze.
        - Csinos vagy... - suttogja és átöleli hátulról a derekamat. Hátra hajtom a fejemet, hogy hozzá bújjak.
         - Köszönöm! - mosolygok rá.. - Te is jól nézel ki! - hebegem.
         - Oh igen? - megfordít és megcsókol. Bólintok és hozzábújok.
         - Szeretlek... - suttogom. Közelebb hajol és a nyakamhoz ér az ajkaival.
         - Én is téged bébi... Mindennél jobban.
- a két mondat között kedves csókot nyom a nyakamra. Egyből hangosan zihálni kezdek és kiráz a hideg.
         - Imádom, hogy a tested egyből reagál az érintésemre. - suttogja. Az ujját végig húzza a derekamon a pulcsi alatt. Soha nem érintett még így meg. Hangosan nyöszörögni kezdek.
Érzem ahogy a szíve egyre gyorsabban ver és a lélegzete is elég szapora.
- Tudod, hogy minket egymásnak teremtettek, igaz? - zihálja a fülembe, halk, rekedt hangon. Bólintok és megcsókolom.
- Hogy maradhatsz velem azok után amit veled tettem? - kérdezi és a hüvelykujjával végigsimítja az alsó ajkamat.
- Úgy, hogy szeretlek és nem bírok nélküled élni... - suttogom. A szeme felragyog és újra megcsókol.

            A könyveimet bújom amikor rájövök, hogy Five szülinapja a jövő héten lesz. Ajándékot kell neki vennem. De mit? Oh te jó ég..
- Five, délután lesz egy kis dolgom.
- magyarázom neki.
- Tényleg? És mi? - kérdezi felvont szemöldökkel.
- Hát ő.... vennem kell pár dolgot.
- hebegem.
- Például? - faggat kaján mosollyal.
- Az most lényegtelen. - az arca elkomolyodik és bólint. - Úgy értem, hogy ezt te most nem tudhatod mert ajándékot veszek neked... - muszáj elmondanom neki, mert nem akarom, hogy mást gondoljon. Rám néz és mosolyogni kezd.
- Oh! Kedves tőled... - közelebb csúszik hozzám és a hasamra hajtja a fejét. Megsimogatom a kócos majdhogynem fekete haját. Az ujjával apró köröket ír a combomra.
Több óra telik el így amikor észbe kapok, hogy nekem még ajándékot kell vennem. Gyorsan nyomok egy csókot Five homlokára és elsietek egy plázába...

Five

Amikor felébredek Beth már elment. Először megijedtem, hogy milyen dolga akadt de aztán nagyon meglepett. 5 éves korom óta nem kaptam ajándékot senkitől, szóval ez elég fura nekem.
Mary írt, hogy bulit rendeznek nekem és, hogy menjek el Beth társaságában. Még mit nem... Most csak vele szeretném tölteni ezt a napot, na meg az összes többit is. Betty hiánya már szinte égetően fáj, aztán kinyílik az ajtaja és odafordítom a szememet. Ő az. Istenem de gyönyörű, az arca kissé piros a hideg miatt a haja pedig kócos a szél miatt. Felugrok és odarohanok hozzá, szorosan magamhoz ölelem.
- Nagyon hiányoztál... - suttogom.
- De hát csak 2 órát voltam távol.
- viccelődik. 2 óra? Egy egész életnek tűnt.
- Nekem akkor is hiányoztál...
- még szorosabban ölelem magamhoz.
- Te is nekem Five.. - bújik hozzám.
- Képzeld! Mary írt, hogy rendez neked egy bulit és hogy vegyelek rá arra, hogy elmenj. Nem értem miért írt nekem, hisz tudja, hogy utálom... De a buliba szívesen elmegyek veled! - néz rám a gyönyörű kék szemeivel.
- El szeretnél menni? - kérdezem, igazából az érdekel, hogy ő mit szeretne és nem az, hogy én.
- Igen, vagyis szívesen elmennék... De ha te nem akkor csinálhatunk mást is.
- Mit szólsz ahhoz, hogy benézünk aztán lelépünk? - ajánlom fel.
- Tökéletes! - újra hozzám bújik.

Elizabeth

- Elmegyünk sétálni? - kérdezem.
- N... Oke, menjünk..
- Köszönöm! - puszit nyomok az arcára.

Kézen fogja sétálunk, ami nagyon jó érzés. Rengeteg mindenről beszélgetünk, mígnem újra két bőröndös fickó van velünk szembe. Ezúttal az egyiket ismerem... francba! Noah az.. a gonosztevő aki kihasznált..
- Noah? - te jó ég mostmár látom, hogy tényleg ő az. Five megszorítja a kezemet.
- Ő meg ki? - kérdezi Noah.
- A barátja! - vágja rá Five mogorván.
- Five a nevem... - morogja.
- Ahh... vagy úgy, hallottam már rólad. Liz te meg komolyan egy ilyennel jössz össze engem pedig dobtál? Ejnye kislány... - mosolyog rám. Miért csinálja ezt?
- Már meg is ne haragudjál, de ehhez, hogy van képed? Szeretem őt, mindennél jobban, veled meg össze se jöttem. Nem tudom mi a problémád! - üvöltöm....

Sziasztok! Itt a kövi rész írjátok le a véleményeteket komiba! ❤️