Number five (TUA) ff. //Befejezett//

7. Fejezet

Five

            Az utóbbi két napban együtt keltünk és együtt feküdtünk. "Soha semmi sem tud változtatni az érzéseimen" - ezt mondta nekem tegnap este Beth.. Nagyon remélem, hogy ez így van. Ő a leggyönyörűbb lány a világon, rengeteg lehetősége van a fiúk terén is, nem lepődnék meg ha elhagyna. Főleg ha megtudja, hogy először nem miatta mentem el a randira... Basszus! Meg is kéne fenyegetnem néhány embert, hogy el ne merjék mondani nekik. Gondolataimat egy gyönyörű, csilingelő hang "zavarja" meg.
           - Szép jó reggelt! - üdvözöl egy gyönyörű, kedves mosollyal.
           - Szia bébi! - mosolygok vissza rá, majd megpuszilom a vállát. Istenem de gyönyörű! Más lányok reggelente borzalmasan festenek, kócos a hajuk és elfolyt a szemfestékük, de ő más. Elképesztően gyönyörű! Amikor a kékes szürke szemét rám szegezi... eláll a lélegzetem. Bármikor bármit megtennék, hogy hozzá érhessek vagy mellette lehessek..
           - Ma tanulnom kell, viszont este találkozhatunk ha van kedved. - közli velem.
Valójában örülök ennek, mert így eltudom intézni a "fenyegetésemet".

Reggel együtt mostunk fogat, mint egy igazi szerelmes pár... Soha nem gondoltam volna, hogy magamon kívül tudok szeretni valakit ennyire.
- Most menjünk! Írok ha végeztem a tanulással és találkozunk, jó?
- Már alig várom! - egy gyors csókot dobok az ajkaira és elviszem az Akadémiához kocsival.
- Szia! - most ő csókol meg, de ő hosszabban.
- Szia! - köszönök el mosolyogva. -szeretlek! - teszem hozzá.
- Én is szeretlek! - majd kiszáll az utóból és nehány másodperc múlva már elnyeli a hatalmas épület.

Elizabeth

Neki kell látnom a tanulásnak.. Mielőtt megismertem Five- ot, mindig a tanulásra összpontosítottam, de mostmár azt sem tudom, hogy merre van az előre. Minden egyes pillanatot vele szeretnék tölteni és jó lenne ha itt lenne mellettem, ugyan akkor tudom, hogy akkor semmit sem tanulnék. Összefogom a hajamat és felveszek egy hatalmas piros pulcsit. - Az ő pulcsiját.. Neki látok a tanulmányaimnak és szorgosan jegyzetelni meg olvasni kezdek.

A rengeteg papír, toll és könyv közül előhalászom a telefonom, hogy írjak Five- nak.

Five <3

- Szia!
Végeztem a tanulással, írj ha tudsz találkozni! <3
19:17

- Five! Minden oké? Miért nem válaszolsz?
21:49

- Oké, mostmár nincs kedvem találkozni. Szia.. azért majd írj, hogy minden rendben van e.
22:34

Miért nem válaszolt? - kérdezem magamban nyugtalanul. - Mivan ha már nem is szeret? Nem... nem bírnám ki ha dobna. Ő az első fiú akivel együtt vagyok... Emlékszem amikor ezt először elmondtam neki felragyogott a szeme. Elfog az undor amikor belegondolok, hogy neki hány barátnője lehetett már. Mindig azt mondja, hogy egy lányt se szeretett még, főleg nem ennyire, mint engem. Akkor is... mivan ha egy régi barátnőjével van és éppen most.... - nem is merek belegondolni ebbe.. Darcy nem csinált volna ilyet Elizabeth-tel, ahogy Gatsby sem Daisyvel. Kár, hogy nekem nem kell se Gatsby se pedig Darcy, csak is őt akarom, senki mást! A gondolataim egyre jobban fájnak a szívemnek. Végül kb hajnali egy körül sikerül elaludnom. Természetesen vele álmodtam.. Oda jött hozzám és azt mondta, hogy talált valaki mást... aki jobb, mint én.

Reggel amikor felébredtem első dolgom volt megnézni, hogy válaszolt e. 1 értesítésem volt és az is Will- től... Amikor megláttam, hogy nem válaszolt de még csak meg se nézte a szívem szinte marni kezdett, és szédültem. De ekkor már nem arra gondoltam, hogy megcsal vagy talált valakit. Inkább arra, hogy történt vele valami borzalmas ami miatt soha többé nem láthatom. Újra írtam neki pár üzenetet és fel is hívtam. Hangpostára kapcsolt szóval hagytam neki üzenetet. A hangom rekedt és elfolytott a rengeteg sírástól de nem érdekel, mérgesen mégis összetörten üvöltök a mikrofonba. Kérlelem, hogy válaszoljon még akkor is ha egy másik lány van a dologban. Legalább szakítson velem vagy valami.

Five

- Ha nem fogjátok be a pofátokat kinyírlak titeket! Egytől egyik! Még téged is Anne, leszarom, hogy lány vagy! Nem értitek, hogy számomra a legfontosabb?! Szeretem őt! - előtte sose beszélnék ilyen csúnyán, ha itt lenne biztos megszorítaná a kezemet, hogy legyek kedvesebb.
- Jólvan haver! Ha ő nem hozza föl valahogy akkor tartjuk a szánkat.. - nyugtat meg Adam.
- Remélem is!... - rivallok rájuk. Basszameg! 15 üzenet, 5 hívás és egy üzenet a hangpostámban.. remek! Biztos azt hiszi, hogy meghaltam vagy egy másik lánnyal vagyok.
A kocsiban meghallgatom a hangüzenetet amit küldött. A hangján szörnyű fájdalom hallható és majdnem megszakad tőle a szívem. Borzalmas érzés ha megbántanak de ha tudod, hogy te bántottad meg azt az embert aki tényleg szeret téged és fontos vagy számára, az a legrosszabb.. Francba! Lemerült a telefonom.. Gondolkodás nélkül az anyós ülésre dobom és a gázra lépek. Oda kell mennem hozzá. Nem érdekel ha üvöltözni fog velem, együtt megoldjuk valahogy. Odaérek az Akadémiához és berohanok, egyenesen a szobájába megyek. A gyönyörű lány akit a legjobban szeretek a világon az ágyban ül, sír és olvas. A látványtól majdnem megszakad a szívem. Amikor felnéz és észre vesz, nem látok érzelmeket a szemében csak, hogy "most nagyon megbántottál".
- Hol voltál? - kérdezi hűvös érzelem mentes hangon. Te jó ég! Ez rosszabb, mintha ordítana velem vagy sírna.
- El kellett intéznem valamit... -válaszolom neki zavartan. - Én írni akartam! - Az arcán viszont egy olyan mosolyt látok, hogy "persze... gondolom..". Ezen kívül még mindig érzelem mentes az arca.
- Mondj valamit bébi! Kérlek ordíts velem! Akármi csak mondj valamit! - a szavaim hallatán pityeregni kezd.
- Attól... attól féltem, hogy egy másik lánnyal vagy. Vagy esetleg történt veled valami.. Fogalmad sincs arról, hogy mennyire fájt... - Tudom... ne haragudj! Kérlek!
- Nagyon rossz volt.. - súgja. Oda megyek hozzá és megölelem. - Ne haragudj rám! Kérlek! Nagyon szeretlek... soha de soha nem választanék más lányt helyetted.. - súgom a gyönyörű hajába. - soha! - ismétlem meg.
- Kérlek ne csinálj többet ilyet! Nagyon megijedtem... - a szemében a tegnap este gyötredelmeit látom magam előtt. Meg fogom az arcát és megígérem neki, hogy soha többe nem teszek ilyet.
- Nem csinálok ilyet többet! Ígérem... -végül egy szenvedélyes csókkal hallgattat el.
- Annyira szeretlek! - súgom a szájára.
- Én is téged! Hiányoztál.. - súgja vissza. Majd újra megcsókol. A nap hátralévő részében már csak filmeztünk és végül elaludtunk. Legalábbis ő.. nekem még mindig bűntudatom van amiatt, hogy fájdalmat okoztam neki. Remélem több fájdalmat nem kell elviselnie... ha rajtam múlik nem.. - nyugtatom magamat majd én is elalszok...

Elizabeth

Még mindig borzasztóan fáj az emlék. Lehet, hogy túldramatizáltam de nagyon féltem, hogy elveszítem. Nem tudnám elviselni, hogy mással legyen, vagy ami még rosszabb valami történjen vele. Óvatosan megfordulok, hogy szembe legyek vele, majd megint a hajával kezdek el játszadozni.
- Csodás erre kelni. - nyöszörgi fáradtan. Ijedtemben elhúzom a kezemet, mire megszólal. - Nem irónikusan mondtam. Tényleg jó érzés bébi... - visszateszem a kezem és újra babrálni kezdem a fürtjeit.. Lassan kinyitja a szemét.
- Annyira gyönyörű szemeid vannak.. -jegyzem meg halkan, aztán rájövök, hogy hangosan gondolkodtam és elpirulok.
- mosolya mindent elárul, hiszen az a mosoly volt amivel már az első találkozásunknál levett a lábamról...