A suli királya (Jikook) nélküled~

14. Bepánikoltam

Jungkook szemszöge:

Szerencsére nem faggatóztak így nem kellet a hülyeségeikre felelnem.
Amikor vége lett az óráknak gyorsan kiakartam futni a teremből de Taehyung lefogott és vissza rántott.
- Most mivan? - Kérdeztem tőlük mintha nem tudnám hogy mit akarnak de nagyon is jó tudtam.

- Miért ilyen a kezed? - Kérdezte Namjoon. Sóhajtottam és rájuk néztem. - Majd a DP-ben elmondom. - Forgattam meg a szemem. Ki léptem az ajtón és csak rohantam át a tömegen. Amikor meglátták hogy én vagyok az azonnal eláltak az útból. A folyosó végére néztem és ott áltak Taehyungék. Most elmegyek. El kell menjek. Rá fogtam a kilincsre és akkor kezdett kiabálni Taehyung.

- Jungkook kérlek. Várj már meg. - Kiabálta Taehyung és el kezdett futni felém. Nem mozdultam csak néztem ahogy közeledik. Amikor ide ért egyből karjaiba zárt. Vissza öleltem és így voltunk egy darabik. Ide értek Namjoonék és akkor elengettük egymást. - Mi haza megyünk te Taehyung - Kezdte el Rm de Tae közbe vágott. - A DP-ben leszek Jungkookal. Cső. - Mondta és megfogta azt a kezemet ami nem sérült és húzni kezdett maga után.

Amikor oda értünk be mentünk és én egyből Taehyungra tapadtam. Szorosan öleltem és lépkedtem oda vissza aminek az lett a vége hogy elestünk de még akkor sem engedtük el egymást.

- Gyere Jungkook mond el mi a baj, jó? - Simogatott meg. Bólintottam és be mentünk a szobába. Le ültünk az ágyra és én könnyes szemeimel az ő csillogó szemeit néztem. - Tudod, hiányzik Jackson. Hiányzik Han, Yeonjun, Kai. Hiányzik Sehun, Mina és Tzuyu. - Szipogtam. - És hiányzik Jimin. - Tört ki belőlem a sírás és karjaiba borultam. Ott sírtam megálithatatlanul és ő nyugtatás kép simogatta a hátam és puszilgatta a fejem. Amikor már kicsit jobban voltam eltoltam magamtól.

- Köszi Tae hogy itt vagy nekem. - Mondtam és megtöröltem a szemem. - Mindig itt leszek neked Kookie. - Mondta és megsimogatta arcom. Kookie. Így hivott engem. Nem szóltam rá hogy ne hívjon így. Jimin már az én múltam. Érzem hogy Taehyung be tudja tölteni azt az űrt amit Jimin hagyott a szivemben.
Taehyung az én jövőm, az új legjobb barátom. Az én TaeTaem. - És Jimint meg próbáld elfelejteni. Tudod hogy utál téged. Nincs miért küzdeni. Itt vagyok én. Rám számíthatsz. - Mondta és szoros ölelésbe vont.

- Ma itt alszol? - Áltam fel a helyemről. - Nincs kedvem. - Mondta én rá néztem és azonnal felcsillantak a szemei. - Amúgy csak vicceltem. Persze hogy itt alszok,     veled.     - Nekem nagy mosoly lett arcomon. Annyira szívmelengető szavakat mond nekem. Amit fura tőle hallani de nagyon jól esik.

- Csinálok neked kaját. - Ált fel én meg sokkot kaptam. Miből? Nincs ithon semmi. Utoljára 2 nappal ezelött ettem. Jó hogy még életben maradtam. - Ja most nincs itthol semmi. - Mondtam égő arcal. - Akkor veszünk. - Mondta és elindult az ajtó felé. - D-de elhagytam a- a pénz-pénztálcám. - Mondtam még mindig bepánikolva.

- JAJ ISTENEM KOOK, AKKOR MAJD FIZETEK CSAK GYERE MÁR! - Kiabált és vitt maga után.

Először el vitt egy étterembe ahol jól bekajáltunk, én indultam volna haza de Taehyung ragaszkodott ahoz hogy bevásároljon a konyhára.
Amikor ez megvolt nagy szatyrokkal  érkeztünk vissza a DP-be.
- Köszi Tae. - Néztem rá.

- Nincs mit de viszont lenne egy kérdésem. - Mondta gyanakvóan.
- Mi? - Kérdeztem félve. - Te most hol
dolgozol? - Kérdezte.
- Hát ömmm ott. - Válaszoltam. Persze nekik könnyű. Nem kell nekik dolgozniuk. Eltartja őket a szüleik. Nekem azok sincsenek. - Hol van az az ott? - Kérdezte és leült mellém. - Nemtudom. Nem dolgozom sehol. - Néztem szemébe ő meg sóhajtott.

- Ma mit ettél ezen az ebéden kivül? - Kérdezte én meg azt sem tudtam hirtelen hogy mit mondjak. - Se-semmit. - Fordultam el. Taehyung szorosan átölelt nekem meg egy sós csepp folyt végig arcomon.
- Miért nem szóltál? - Ölelt szorosabban. - Tudod - Töröltem meg a szemem és felé fodultam.
- elég nagy szégyen ha én vagyok 20 iskola vezére de mégis semmi pénzem sincs. - Néztem szemébe.
- De akkor is Kookie. Bennem megbízhattál volna. - Sütötte le szemeit és bekönnyezet. - Mostmár tudom. És sajnálom. - Öleltem meg.

Amikor elhúzódtam tőle rá néztem arcára. Sokszor néztem rá de akkor nem néztem meg elég jól. Gyönyörű, és nagyon helyes fiú. Minden eggyes kis pontot megnéztem sima, tökéletes arcán. Bele néztem szemeibe amik csillogtak és ajkaimat nézték. Én is akaratlanul lepillantottam az ő ajkaira amik résnyire szét voltak válva egymástól.

Egyre közelebb hajoltam ahogy ő is felém. Becsúkódott szemem így már csak sötétséget láttam. Hirtelen egy fény jelent meg és éreztem ahogy a pillangók feléledtek és repdesnek bennem. Össze érintettük ajkainkat ami jelen pillanatban gyönyörű dolog és énis és ő is nagyon éleveztük a gyengéd csókot. De az már biztos hogy a későbbiekben ez nagy hibának lesz számítva.

____________
____________