22. A titkos üzenet

546 28 2
                                    

Jungkook szemszöge:

*Másnap reggel*

Álmosan keltem fel és kezdtem öltözködni. Holnap lesz a nagy nap.
Megyünk a stadionba.
A fiúkkal sokat gyakoroltunk hogy mi maradjunk az első helyen. Mi is fogunk ott maradni nem más.

Amikor kész lettem oda mentem Chim ágyához és adtam neki egy hosszú csókot. Nem ébredt fel szerencsére. Amikor ezzel is kész voltam indultam a DP-be.
Amikor az utcán sétáltam oda futott hozzám egy aranyos kislány.
- Sziaaa. - Nevetve ugrott az ölembe.
Oda jött hozzám a kislány anyukája aki... - Anya!?!?????

Ezt nem tudom elhinni. Olyan jó napnak indult a mai. Miért? Mert Jimin mellett ébredtem. És most meg elromlik az egész. De ki ez a kislány?
Nem értek semmit. - Szia fiam. - Ért ide ez a nő személy.

- Csá. És most viszlát. - Kerültem volna ki őt de a kislány átkarolta a lábam és nem engedett el . Így ha elindultam volna, őt vittem volna magammal.

Beszélnünk kell remélem tudod. - A faszomat már. Takarodjon innen a gecibe. - Én nem akarok beszélni. - Mondtam neki erősebb hangnemmel.
- Hallottam híredet. 20 iskola vezetője. Ez már valami. - Nevetett. - Ő itt a kishúgod Jessi. - Hogy mivan? - Mi? Milyen húgom? - Ha van egy kistestvérem én megölöm magam. - Te hagytad azt az üzenetet? - Kérdeztem idegesebben. - Igen. -Válaszolta azonnal. Pff.. Mit is gondolhattam volna...

- Jungkook. Sok mindent kell megbeszélnünk. De nem itt.
- Mondta sóhajtva. - Viszont én nem akarok megbeszélni semmit sem. Hagyj békén. - Levettem a lábamról a kislányt aztán elmentem. Mentem el onnan minél messzebb. Ez az egész fura... és fáj. Rossz visszagondolni arra hogy az anyám elitélt engem. Elhagyott azért mert kicsit más vagyok. De ez van.

Amikor oda értem a DP-be egyenesen az utamat Tae felé vettem. - Csá tesó. Képzeld.. - Nem hagytam hogy végig mondja. A nyakába borultam és csak sírtam. Sírtam és sírtam. Nem hittem volna hogy ennyire megvisel ez az egész.

- Na... Jeongguk. Mi a baj? - Szorított az ölelésen. - Anya. Találkoztamh veleh. - Sírtam jobban. - Nyugodj meg. Beszéltetek? - Kérdezte de én nem válaszoltam. Hangosan sírtam tovább. Amikor már észlelte hogy kicsit megnyugodtam elengedett.

- Most haza viszlek. Jó? - Nézett a szemembe. - Jó. - Mondtam sóhajtva. Elindultunk haza. Vagyis a suliba. Remélem ott van Jimin. Most szükségem van rá. A közelségére. A szeretetére.

Néma csendben telt az út. Tae írt egy esemest a fiúknak hogy a mai munka elmarad. Amikor oda értünk egyenesen a szobám felé mentünk.
Amikor oda értünk be mentünk és ott voltak Jiminék. Gyorsan kibékültek na mindegy. Nevetgéltek és azt sem látták hogy megjöttem. Taehyung-al be mentünk a fürdőszobába ahol megmostam az arcomat. Amikor kész voltam ki jöttünk és le ültünk az ágyamra. Ekkor vettek észre a többiek is....

_________
_________








Nagyon elkéstem amit nagyon sajnálok. Őszintén kedvem sincs írni már de nagyon be akarom fejezni mindegyik könyvem.
Mégegyszer sajnálom, és azt is hogy rövid lett....
💜💜

A suli királya (Jikook) nélküled~Onde histórias criam vida. Descubra agora