A suli királya (Jikook) nélküled~

16. Szeretem őt?

Rá néztem Minára és elmosolyodtam. - Össze hozalak vele? - Súgtam vissza neki. - Nem illik kibeszélni másokat. - Szólalt meg Jimin. Azt a faszt. - Kusolj geci! - Kibabáltam rá és mindenki hangos nevetésbe kezdett. Ő meg az idióta társai csak szúrós szemmel bámultak. csalódott? Oda sétáltam hozzá és felrángattam a székből.
- Mindjárt jövök. - Mondtam és kinyitottam az ajtót. Kilöktem rajta Chimet és mentem utánna. A folyosó szekrényeinek löktem és szorosan odapréseltem. Még soha nem bántottam őt. Még így vezérként sem. De most..... mi lesz??

- Mo-most mi-mivan? - Dadogott a szemembe nézve. Nagyon közel voltam hozzá és nekem télleg elment az eszem. A szánk majdnem össze ért. Ő le pillantott ajkaimra én meg elmosolyodtam és énis az övére. Érteztem hogy lehelette  ajkaimat csiklandozza. Becsukta a szemét és úgy volt karjaimba.

- Most mi legyen? - Suttogtam neki szexi hangomon. Ő kinyitotta szemét meg lökött és a hirtelen  lökéstől hátra is léptem párat. Nagyon nagy ideg volt bennem és erőböl mentem vissza hozzá és löktem neki a szekrénynek. Ajkaira tapadtam és azokat úgy faltam mint aki ki van éhezve rá. Nem értettem ezt miért csinálom mert soha nem tekintettem rá úgy mint barátnál több. Elváltam tőle és szemeibe néztem amik csak úgy ragyogtak. Gyönyörű ez a fiú. Egyszerüen csodálatos. De mivan? Na nekem télleg elment az eszem.
- Rossz fiú voltál Jimin. Velem nem beszélhetsz úgy ahogy akarsz. Nem vagy különb senkinél, ezt jegyezd meg! - Mondtam neki dühösen és olyat tettem amit soha nem képzeltem volna. Teljes erőmből ütöttem meg így a földön végezte felszakadt ajkakkal. Megütöttem őt.

Ott sírt keservesen a földön én meg nem is törödve vele vissza mentem a terembe. Be nyitottam és Taehyung épp smárolt egy csajt. Bazmeg az a gyerek. - Szia Tae. - Mondtam és a lehető leggyorsabban vált el a lánytól és felém sétált. - Megcsalsz engem? Miért? - Kezdtem el hülyéskedni és ezen jót nevettek.

- Jimin hol van? - Kérdezte és le ült a tanári székre. - Megmutattam neki hogy ő nem különb senkinél és nem beszélhet velem úgy ahogy neki tetszik. - Mondtam és rá néztem Jacksonékra. Han felált és dadogva de megszólalt. - Hol va-van Jimin? - Kérdezte és mindenki engem nézet választ várva. Én csak sóhajtottam eggyet és idegesen az ajtó felé indultam. Ki mentem és oda mentem a még mindig a földön fekvő síró Jiminhez. Ruhástól felhúztam a földről és úgy cibáltam vissza a terembe. Be löktem az ajtón és oda sétált a helyére. A barátai meglátták a száját és engem kezdtek nézni idegesen. Én csak rájuk mosolyogtam hogy kötekedjek velük aztán Taehyunghoz fordultam.

- Miért kellet ide jönnünk? - Húztam fel a szemöldököm. - Nem tom. Gyere mennyünk innen a francba. - Ált fel és kiment. Le nyúltam a tanári asztaltól egy kis ragasztót és bekentem vele a széket. Kidobtam az ablakon és indultam ki az ajtón.
- Cső. - Mondtam vissza se nézve.

Nem értettem miért csókoltam meg Jimint. Nem érzek iránta semmit. Vagy igen? Azt sem tudom mi a szerelem. Istenem. Megütöttem őt. Képes voltam bántani azt akit szeretek. Igen még mindig nagyon de nagyon szeretem őt. És szeretni is fogom. De nem csak őt. Hiányzik a mi kis régi baráti társaságom. Nagyon hiányoznak.

A folyosón sétáltunk és elkapott minket az a tanár aki azt mondta hogy mennyünk a terembe.
- Na végre meg vannak. Rossz termet mondtam, sajnálom. - Mondta   a tanár. - Csak egy megbeszélésre kellenek maguk. Jöjjenek. - Mondta a tanár aki elindult mi meg követjük.

Őszintén? Jiminen aggódom még mindig. Félek attól hogy bele szerettem. Félek az érzésemtől. Kívánom a csókját az érintését a szerelmét. Én... én szeretem őt.
__________
__________