Most akkor menedzserünk vagy liberonk? (Kenma x Oc)

Új iskola

Naroti szemszöge 

Lassan sétáltam a kihalt iskola folyosón a terem felé ahol az órám jelen pillanatban is tart. Megpróbálták nekem elmagyarázni hogy merre kéne menjek de bevallom konkrétan el vagyok veszve az épületben hisz elég nagy. Miközben mentem az igazgató által kijelölt helyre azon gondolkoztam hogyan fog fogadni az új osztályom. Mikor nagy nehezen eljutottam a másodévesek terméig adtam magamnak egy fél percet hogy nagy levegőt vegyek és össze szedjem magam. Miután ezzel megvoltam lágyan bekopogtam és vártam a visszajelzést a bent lévő tanártól hogy bemehetek.

-Igen? -hallottam meg a kérést amire vártam majd lassan benyitottam.

-Sziasztok, jó reggelt tanárnő! -mondtam halkan, mivel nem nagyon szeretem a hangzavart, ezért én magam se vagyok egy hangos ember.

-Jó reggelt maga az új diák? -kérdezte kedvesen a tanárnő mire én csak bólintottam egyet.

-Mutatkozz be kérlek. -mondta mosolyogva a tanár és át adta nekem a szót.

-Helló... hát szóval a nevem Naroti. Egy nagyobb iskolai konfliktus miatt jöttem át ide. -mondtam elég halkan majd a tanárra néztem hogy ennyi volt a kis beszámolóm saját magamról.

-Rendben. Mivel ma nem volt a harmad évesek matektanára ezért egybe vagyunk vonva. Kérlek ülj le Kenma és Kuroo melletti padba ott nem ül senki! -mondta a tanár én pedig rá néztem majd egy olyan "ki az isten nyila az a Kuroo meg Kenma" fejjel néztem még mindig a tanárt.

-Oh elnézést középső padsor 4. pad! -mondta a tanár én pedig bólintottam és csak a helyemre ültem.

Unalmasan mégis kicsit izgalmasan telt ez az első óra. Éreztem az emberek tekinteteit rajtam és néhányszor hallottam hogy valaki a nevemet súgja a padtársának de ez nem igazán zavart. Biztos fura nekik is hogy csak úgy beállít egy új osztálytárs. Próbáltam jegyzetelni amit a tanár mondott de ez mellett a gondolatom már a Nintendom és az azon játszott Animal Crossing körül járt. De nagy szerencsémre hamar véget ért az óra és a kis kütyüm elő is vehettem tehát kutatni kezdtem a feketelyukban amit normális emberek csak táskának neveznek. De ez közben kicsit el is bambultam ami miatt a mellém lehuppanó lányt nem vettem észre és ezért mikor megszólított kihordtam a lábamon egy szívinfarktust.

-Szia Kerina vagyok! 

-Szia. -mondtam szűkszavúan a lánynak.

-Nagyon szép vagy! Olyan fura hogy van egy új osztálytársunk. Remélem jóba leszünk. -Mondta kicsit túlbuzgó hangon a lány.

-Köszönöm. És elhiszem. Nekem is fura az új osztály. -mondtam neki egy szerény mosoly kíséretében.

-Vannak dolgok amiket szeretsz szabadidődben csinálni? -kérdezte kicsit hangosabban mint ahogy én azt megszoktam a hangerőt amivel beszélnek hozzám.

-Halkabban ha lehet. És amúgy persze. Minden embernek van. Gondolom neked is nem?-mondtam azaz próbáltam kedvesen le halkítani kicsit a lány hangjából.

-Ja bocsi! Van nekem is persze. Nagyon szeretek fotózni. Neked mi a hobbid? -mondta kedvesen a lány miközben én még mindig a táskámba turkáltam a Nintendom keresve.