life goes on | kth.

13

Taehyung

Mivel ma nem kellett bemennem az egyetemre, Hoseoknak és Yoonginak sem, így úgy döntöttünk, hogy lemegyünk az edző terembe és egy kicsit mozgunk is. Vagyis én mozogtam ők csak néztek engem.

- Hogy van a kedves feleséged? - kérdezett rá, Hyung, mikor beleütöttem a box zsákba.

- Ha így folytatod, akkor box zsák helyett téged állítalak ide. - álltam meg egy pillanatra, hogy bele tudjak nézni a szemébe.

- Oh, Taehyung-ah! Ne legyél ilyen velem. A végén megsértődök. - színlelt sírást, Hobi.

- Jön akkor a bálba? - érdeklődött Yoongi.

- Srácok. Azért jöttem le ide, hogy ki kapcsolódjak és ne állandóan ő járjon a fejembe, így is kész káosz van ott miatta. Egyébként nem tudom, mert azóta nem beszéltünk róla. - adtam be a derakamat végül és rendesen feleltem rá.

- Nem hinném, hogy kihagyja. Bár ki tudja? Lehet, hogy ez csak egy álarc, ami rajta van és egy rideg, komor lány ez a Mirae. - teórizált, Hoseok, ahogy az megszokott volt.

- Válthatunk témát? Már kezd elegem lenni. Szerintem csak mi beszélünk ennyit róla és Mirae meg a barátnői nem érdeklődnek felém, szóval hagyjuk abba, kérlek. - néztem rájuk komoly tekintettel.

- Te! Hány lány volt eddig az életedbe? Mármint tényleges kapcsolatra gondolok. - kerdezte meg enyhén gúnyolódva.

- Komoly kapcsolt talán egy, és ennyi. De miért kérded? - vontam fel a szemöldökemet két ütés közbe.

- Akkor tényleg nem értesz a lányokhoz. Haver, szerinted a lányok nem erről beszélnek egyfolytába? Abba is biztos vagyok, hogy már azt is megbeszélték, hogy milyen volt melletted aludni, és már 6x el is felejtették. A lányok ilyenek. - világosított fel, Yoongi.

- Hm. Milyen mellettem aludni? - tettem fel legfőképpen magamnak a kérdést, de természetesen a fiúk egyből rá vágták, hogy borzalmas.

- Miért titeket is öleljelek át, kulcsoljam össze az ujjainkat miközben mikor veletek alszok? Hozzáteszem, hogy egy ágyba. - tártam szét a karjaim.

- Igen. Erre vágyunk a legjobban, Taehyung. - felelte  megnyalva az ajkait Hope, viszont nem bírta tovább és elnevette magát.

- Várjunk csak! Dongsaeng, jól hallottam az előbb? Átölelve és összekulcsolt kezekkel aludtatok? - állt fel hirtelen, Suga.

- Reggel pedig arra keltem, hogy simogatja az arcomat. - húztam egy fél oldalas mosolyra számat.
Visszagondolva, olyan jó érzés volt.

- Fúj, de nyálas. - borzongtak bele.

- Remélem, ha meglátjátok egyszer a két barátnőit, akkor ti is nyavalyogni kezdtek, hogy így akartok ébredni. - tettem keresztbe a karomat. Már amennyire tudtam a box kesztyű miatt.

- Nem nekünk való a szerelem, ezt már megbeszéltünk. - húzta ki magát, mindkettő.

- Szeretném ezt még mindig azután hallani, mikor először meglátjátok őket. Szerintem Yoongi, te Dasommal nagyon jól kijönnél. Egyformák vagytok. De komolyan, nem viccelek. Semelyikőtök nem fél kimondan, ami gondol. Ami a szívén, az száján. - mondtam el az igazságot.

- Észben tartom, öcskös. - paskolta meg a válláimat.

Az edzés után felmentünk Yoongihoz, hogy ott is tudjunk beszélni. Majd miután már meguntam, hogy csak az én "szerelmi kapcsolatomról" beszélnek utána elköszöntem és elmentem. Viszont nem haza mentem. Nem volt kedvem ott lenni. Sétálni akartam és kiszellőztetni az agyam, már amennyi maradt.
Zsebre dugott kézzel rótam Szöul utcáit. Igazából csak egyedül szerettem volna lenni, de hát ez is befuccsolt, mikor Soojin jelent meg előttem.

- Taehyung! Milyen régen találkoztunk. Mizu veled? - bazsalygott bájosan. Soojin szép lány volt. A pasik százai voltak oda érte az egyetemen, mégis engem szúrt ki a hatalmas választékból, amit a mai napig érték. Miért pont engem? Semmi különleges nincs bennem? Miért nem olyanok után fut, akik érdeklődnek iránta. Mármint semmi bajom vele, jófej-néha-de egyáltalán nem az én esetem.

- Szia! Hát kedden találkoztunk. - nevettem fel kínosan, mivel az nem annyira volt régen.

- Nekem az sok idő. Főleg, ha rólad van szó. Egyébként akkor jössz a bálba? Mert, ha igen arra gondoltam, hogy mi ketten mehetnénk együtt. - harapta be alsó ajkait. Miraenak ez jobban áll. Ha ő csinálta volna rég felmordultam volna a gyönyörű látványtól.

- Igen, jövök, viszont már meghívtam valaki mást. Nagyon sajnálom. - mondtam, mire fújtatott egyet kijelentésemre.

- Ugyan. Alig várom, hogy megismerjem őt. - ért hozzá a mellkasomhoz, majd egy kamu mosolyt villantott.

- Ennek igazán örülök. Csakhogy nekem most mennem kell. Örültem a találkozásnak. - köszöntem el tőle.

Az első évem óta "kerget" engem Soojin. Én soha nem néztem rá úgy, csak egy barátként tekintettem rá mindig is. Az tény, hogy ténylegesen gyönyörű volt. Már szinte tökéletes homokóra alakja miatt, pár lány irigyelte. A vonzó mosolyáról meg ne is beszéljünk. Makulátlan bőre igazán elragadó volt egyesek számára. A szemébe el lehet veszni. Viszont nekem mégsem ő kellett. Kívülról valóban hibátlan volt. A személyiségéből hiányzott nekem valami. Idegesítően tapadós, és ki akar sajátítani magának. Már adtam enyhe jeleket neki, hogy annyira nem izgat engem, hogy oda van értem, természetesen nem akarom megbántani, tehát óvatosan adagolom neki, de figyelmen kívül hagyja. Bár lehet, ha jobban megismerném másképp vélekednék róla.

Eszembe jutott újra a pénteki bál s rögtön egy csomó keletkezett torkomba.
Elképzeltem Mirae-t egy estélyi ruhába és máris a pulzusom az egekig ment. Nem jó, hogy ennyire nagy hatással van rám ez a lány. Nem ezt ígértem Neki.

Megráztam fejemet, hogy másra gondoljak és elindultam haza.
Fogalmam sincs, hogy otthon lehet már vagy nem, de nem akartam zavarni és őszintén szólva aludni akartam. Legalább akkor nem tudtam gondolkodni, vagy éppenséggel túl gondolni a dolgokat.

Egy hangos kopogásra keltem fel az álmomból. Felkaptam a fejemet álmosan, majd megdörzsöltem és újra jött a hang.

- Jövök már! - mit türelmetlenkedik már.
Unottan kinyitottam az ajtót, majd egy Miraevel találtam szembe magam.

- Hát te? Mit keresel itt ilyenkor? Most nincs vi. - fojtotta belém a szót ugyanis az ajkaimra tapadt. Tágra nyílt szemekkel néztem, majd óvatosan ellöktem őt.

- Mi ütött beléd? - vontam fel a szemöldökeimet.

- Oppa! Én már nem bírom tovább. Kurvára vágyom rád. Nem bírok magammal. Minden egyes képzeletem rólad szól. - vallotta be az igazat.

A derekánál megfogtam, majd felemeltem. A fenekénél megtartva hajoltam fel hozzá és egy szenvedélyes csókba lendültünk.
Becsaptam magam mögött az ajtót és elsétáltam vele a kanapéhoz, majd ledobtam őt oda és felé tornyusoltam.

Hirtelen felriadtam az álmomból. Az egész testem verejtékes volt. A hajamból csavarni lehetett volna az izzadságot.
- Okés, Taehyung ez csak egy álom volt. Nem fog megtörténni, hogy most ő be fog lépni azon ajtón és rád vetődik. - sóhajtottam egy nagyot és mivel teljesen leizzadtam alvás közbe, úgy döntöttem elmegyek zuhanyozni.

A bőrömet csakúgy égette a forró víz érintése. Fürdés közbe csupán egy dologra tudtam gondolni. Az álomra és, hogy felejtsem el ezt a lányt. Mert muszáj lesz nem tudtam megtenni ezt vele.

Sziasztok drágáim! :3
Szerintetek kinek, mit ígérhetett meg Taehyung? Miért akar mindenáron távol maradni Miraetől? Kíváncsi vagyok, hogy ti mire tippeltek! Eléggé béna lett ez a rész és unalmas, viszont a következő részektől igen felfordul Taerae élete!😏
Legyen további szép estétek!💜