life goes on | kth.

14

Mirae

Valahogy ma idegesen keltem fel. Talán azért mert ma van a bál napja és szerda óta nem is beszéltem Taehyunggal semmit. Lehet, hogy már nem is akarja, hogy menjek? Aztán én meg beállítok oda és más lesz vele. Jó ötlet elmenni? Döntésképtelen vagyok. A gondolatmenetemből a telefonom csilingelő hangja szakított ki. Gyorsan megnéztem, hogy ki küldött nekem üzenetet. Kitágult szemekkel néztem a képernyőt ugyanis az emlegetett szamár neve volt ott. A címet küldte el, hogy hova kell, hogy menjek, mivel az egyetem kibérelt egy hatalmas termet erre a célra. Csak leláttomoztam, de arra már nem volt merszem, hogy bármit is visszaírjak, úgyhogy visszatettem a helyére a mobilomat.

Megdörzsöltem a szemeimet majd egy óriási ásítással, kikeltem az ágyból. Az ajtó hirtelen kivágódott és a két lány lépett be rajta.

— Nagyszerű fent van. Akkor kezdődhet is a készülődés. – adtak pacsit egymásnak. Én még azt sem tudtam, hogy mit keresnek, meg egyáltalán milyen készülődés.

— Nem dolgozni kéne mennünk? – tártam szét a karjaimat, kérdésemet Yunheehoz szegezve.

— A főnökünk tudod, hogy bír engem. Bármire ráveszem. – húzta fél oldalas mosolyra a száját.

— Részleteket nem akarok azt hiszem. A másik, hogy milyen készülődés? Még csak reggel fél hat van. Ti meg már frissen és üdén jöttök ide. Nem vagytok lázasok éppenséggel? – mutogattam rájuk folyamatosan.

— Mióta nem borotválkoztál? – tette fel a kérdést Dasom, aki jól tudta, hogy ezzel csőbe húzhat.

— Szerintem azt nem akarjátok tudni, szóval majd visszajövök, ha leborotváltam a húsz centis szőrt a lábamon. – mondtam mire a lányok felnevettek én pedig el is tűntem a fürdőbe. Le is fürödtem és a köntösömbe mentem vissza hozzájuk.

— Nos először is moss hajat is. – parancsolta meg nekem Dasom. Most az egyszer hagytam, hogy irányítson, mert láttam rajta, hogy élvezi.

Egy törölközőbe felcsavartam a hajamat, hogy ne legyen minden vizes.

— Mi a következő teendő, Dasom diktátor? – mentem hozzájuk nevetve.

— Kedves Mirae. Ne hívj így vagy a kis hercegednek elmondom, hogy mennyit áradozol róla. Most meg szépen leülsz Yunheeval szembe és nyugton maradsz, ugyanis kiszedi a szemöldöködet. – készített fel a halálomra.

— Na azt már nem! Biztos nem. Tudod mit műveltem, mikor te próbáltad. Az egészet végig síkitottam. – tiltakoztam ellene.

— Az igaz. Viszont ő jobban ért hozzá, mint én, és fájdalom mentesen megcsinálja. Hidd el, mert kipróbáltuk rajtam. Most meg szépen leteszed a seggedet vagy rá segítsek? – nézett rám fenyegetően, ami szinte már megijesztett, tehát szó nélkül leültem.
Tényleg igaza volt, körülbelül semmit nem éreztem belőle. 20 perc alatt meg is volt a szemöldököm, mivel be is festette egy halvány barnára.

— Azta. Te tényleg tehetséges vagy. – bámultam bele a tükörbe.

— Köszönöm. Ezt tanultam, szóval nem olyan nehéz így. – somolygott rám.

— Jöhet a hajad, amit én fogok csinálni, szóval mars a fürdőbe vissza. – indult meg a barátnőm.

Levette rólam a törölközőt és megszárította hajamat.

— Milyen elképzelésed van? – kérdezte meg.

— Most egy fodrász üzletbe vagyunk? – néztem fel rá, nevetve. Komoly arccal bámult rám, de nem sok kellett neki is a nevetéshez.