Tűzlány

8. fejezet

- Hazudik! - kiabálta Holly Felhőváros 6. emelet 8. szobájában, ahol egy férfi néhány pillanattal korábban jelentette magát a lány apjának. - Az apám 13 éve meghalt a tűzvészben! - ám ez már bizonytalanabbul csengett. A férfi elmosolyodott, mintha Holly valami mulatságosat mondott volna. És Holly emlékezett erre a mosolyra. Nagyon kicsi volt még... fél éves sem. De mégis...

- Nem, Holly. Apád nem halt meg. Itt ül előtted.

- Ne... nem lehet... - hebegett Holly, de ő is érezte, milyen erőtlen hangja. - Mi a neve... az igazi?

- Nicholas Diaz- felelte a férfi angyali türelemmel. Holly maga elé bámult.

- Lehetséges? - kérdezte, csak úgy magától. - De hogyan? - nézett Nicholasra. A férfi elmosolyodott, és kinyújtotta a kezét Holly felé. A lány nem értette, mit akar, de ekkor... Nicholas kezében egy aprócska láng kezdett táncolni. Holly és Will csak bámulták. Mindketten rájöttek, mit akart mondani nekik.

- Te... te egy tűzember vagy! - kiáltott fel Will felocsúdva döbbenetéből.

- Bizony, bizony- felelte Nicholas mosolyogva. És Holly fejében összeállt a kép. A halottnak hitt apja itt ül előtte... aki történetesen tűzvészben halt meg... és egy tűzember. Egy tűzember nem halhat meg tűzben. Egyszerűen nem tud elpusztulni így. Tehát... ez itt valószínűleg tényleg Nicholas Diaz.

- Apa...

Nicholas felállt, és megölelte a lányát.

- Holly...

- Khm- zavarta meg Will az érzelgést, mivel kezdte kínosan érezni magát. - Nekünk... ööö... mennünk kell. Gyere, Holly! - azzal kivonszolta a lányt a szobából.

Holly kinézett a folyosó ablakán, és látta, hogy a nap már megy lefele. Azt meg hogyan? Legfeljebb fél órája jöhettek ide...

- Felhővárosban másképp telik az idő- mondta Will, mintha csak olvasott volna a lány gondolataiban. De az is lehet, hogy csak észrevette, hogy Holly értetlen arckifejezéssel bámul kifelé. A lány ezt tartotta valószínűbbnek.

Megint álmodott. Anthony és Suzy futottak. Ijedten pillantgattak maguk mögé, valószínűleg menekültek valami elől. Amikor megbizonyosodtak róla, hogy nem követi őket senki, lihegve megálltak. Takaros kis falusi házakkal teli utcában voltak, de nem is olyan messze modern épületek tornyain csillant meg a napfény, távolabb pedig még ezeknél is ezerszer hatalmasabb felhőkarcolók törtek a magasba.

Suzy alig állt a lábán, de Anthony sem járt sokkal jobban.

- Valaki... valaki be... beárult minket a... a Grófnak- zihálta Suzy.

- E... erre én is rájöttem. De... de ki? - kérdezett vissza Anthony. Suzy tanácstalanul hallgatott. Ekkor léptek zaja ütötte meg a fülüket.

- Kiket látnak szemeim? - hallatszott egy hang. A menekülők előtt máris egy húszas éveiben járó nő termett. Hosszú, hófehér haja dúsan omlott a vállára. Annak ellenére, hogy Suzy és Anthony meleg ruhákba bújtak, az idegen öltözéke meglehetősen szellős volt, mindössze egy ujjatlan, halványkék ruhát viselt, ami a bokáját verte. - Csak nem a kedvenc párosom áll előttem?

Anthony állta a nő tekintetét.

- Ki maga? - kérdezte.

- Iphigenia Anderson.

- Nos, kedves Iph... Iphe... mi is a neve?

- Iphigenia Anderson- ismételte meg türelmetlenül a jövevény, majd felsóhajtott. - Röviden csak Icy.

Holly felébredt. Egy ideig csak az ágyán ült, és az álmán töprengett. Mit akar jelenteni ez az egész? Suzy valami Grófról beszélt. Aztán ott van ez az Iphigenia, ez az Icy...

- Ó, hát felébredtél- lépett be Will a szobába. - Én már régóta fent vagyok. Nicholas meg csak úgy eltűnt. Hiába kopogok.

Hollynak hirtelen minden eszébe jutott... Felhőváros, az apja, Nicholas... és eszébe jutott Will verse is.

- Egyedül a jégen, közösen az égen- suttogta maga elé.

- Mi van vele? - kérdezte Will.

- Értem ezt a sort- felelte Holly izgatottan. - Az égen vagyunk, nem? Előtte pedig én mentettelek ki a jégből. Világos, mint a vakablak!

Mielőtt azonban Will válaszolhatott volna, kopogtattak.

- Ki az? - kiáltott ki Holly.

- Találkozni szeretnének Önökkel! - hangzott a válasz, és a hangokból ítélve a kopogó el is sietett az ajtó elől.