Tűzlány

23. fejezet

Nicholas körbejáratta a szemét az őt figyelő kíváncsi tekinteteken. Nem fűlött hozzá a foga, hogy pont most, a csata kellős közepén mesedélutánt tartson, de ha ez kell a győzelemhez, hát legyen. Sóhajtott. Nem tudta, hogy mennyire fognak együtt érezni vele. Hogy megértik-e majd a tettei okát, vagy egyszerűen csak kinevetik. De nem is számított. Tudta, hogy egyszer fény kell derüljön mindenre, és ha a Sors úgy rendelkezett, hogy ez a pillanat most jött el, hát elmond mindent. Azonban mielőtt belekezdett volna a történetbe, megkereste azt a két tekintetet, amit életében valaha is fontosnak talált: mindkettő elképesztően tüzes, meleg barna színben játszott. Pont, mint az övé.

- Rendben. Elmondom a történetemet... - egyezett bele. A gyerekek szeme felcsillant, és Nicholas akaratlanul is elmosolyodott. Bár őszintén szólva előre is látta a döbbenetet és a csalódást az arcukon, ami majd átveszi ezt az örömteli kifejezést. Egy újabbat sóhajtott, majd elkezdte. Innen már nincs visszaút.

- Gyerekkoromban a határon túl éltem a szüleimmel. Nem volt se testvérem, se játszópajtásom... az osztálytársaim, hogy is mondjam, nem igazán kedveltek - elhúzta a száját. - Így hát a napjaim tanulásból és unatkozásból álltak, mígnem egyik nap egy másik család költözött a szomszédunkba. Szüleim segítettek nekik beilleszkedni a kisvárosunk életébe, és szoros barátságot kötöttek a felnőttekkel már az első napokban. A házaspárnak két gyermeke közül a fiú három évvel idősebb volt nálam, a lány pedig egyidős volt velem. Mégis a sráccal barátkoztam össze, akit úgy hívtak, hogy Benjamin Star.

Holly szeme elkerekedett. Nicholas keserűen elmosolyodott. Számított rá, hogy valakinek ismerős lesz a név... hisz ez Valyr neve volt. És ez még nem is a legnagyobb meglepetés...

- A húga az osztálytársam lett, de ő sem viselkedett különbül velem, mint a többiek. Szinte észre sem vett, hozzám sem szólt, és úgy tűnt, mintha került volna engem. De ezt nem is bántam, mert akkoriban nagyon lenéztem őt. Csupán egy stréber lány volt a szememben, aki naphosszat a szobájába vonulva olvas. Mivel sosem beszéltem vele, nem is tudhattam, hogy ő nem olyan, amilyennek mutatja magát, de ragaszkodtam az előítéletemhez. A neve pedig... Margaret Star, vagyis Maggie... akiből később a világos oldal vezére lett.

Újabb hitetlenkedő arcok, döbbent szemek. Nicholas sejtette, mi játszódhat le a fejükben éppen. Már ő is átélte a sokkot, amit ezek a tények okoztak. De itt még mindig nem volt vége.

- Nem tudtam az erejükről, sőt, még a sajátomról sem. Nektek viszont elárulom: Maggie - vagyis Magels - bármelyik elemet képes irányítani, Benjamin - vagyis Valyr - pedig... a fekete mágiát. Ámbár szerintem az utóbbira magatok is rájöttetek.

A gyerekek bólogatni kezdtek, bár a döbbenet még mindig az arcukra volt írva... kivéve egyvalakinek... Hugónak. Ő már a történet nagy részét tudta, bizonyára az anyja mondta el neki...

- Amikor ifjúvá cseperedtem, beleszerettem egy nőbe, akit Leila Rossnak hívtak. Nemsokára életet adott egy gyönyörű kislánynak. Hollynak neveztük el - folytatta, és rámosolygott a lányára. - Úgy terveztük, hogy csendben leéljük az életünket veled, de... elérkezett a 2007-es év vége, és meghallottuk a rádióban, hogy az országban tüzek pusztítanak. Még nem értek el a városkába, ahol éltünk, és Leilával úgy döntöttünk, másnap reggel elmenekülünk. Nyugtalanul feküdtünk le, készen arra, hogy akár az éjszaka közepén elmegyünk, azonban túl mélyen aludtunk, és nem érzékeltünk semmit abból, hogy a futótűz elérte a települést. Hajnalban arra ébredtünk, hogy lángokban áll minden.

Lassan beszélt, hangjában mélységes fájdalommal. Nem akarta újraélni a percet, nem akarta feleleveníteni a pillanatot, amikor kirohant az égő házból. Leila nevét kiáltozza... egyre sűrűbb a füst, már köhög... rohanni kezd, és észreveszi a felesége élettelentestét a porban... gyönyörű kék szemei a semmibe bámulnak, vörösesbarna hajaszétterülve körülötte... Egy könny csordult le az arcán, de azonnal le is törölte. Bármennyire el akart rohanni, erőt vett magán. Nem menekülhet örökké. Nagy nehezen a gyerekek szemébe nézett, és folytatta a történetet.

- 2008 elején összetalálkoztam egy... khm, ismerősömmel. Bármennyire is le akartam nézni, azt akartam hinni, hogy ő nekem nem fontos, hogy semmi közöm hozzá... nem sikerült. Úgy, hogy régóta először láttam, hirtelen... észrevettem. Hogy milyen kedves, és figyelmes... Maggie volt az... és... szóval összejöttünk. Két és fél évvel később született egy fiunk: Hugo.

Holly a kisfiúra nézett, és rámosolygott.

- 2015-ben (Hugo ekkor volt 3 éves) a régi haverom, Benjamin keresett meg. Nagy változáson ment keresztül... Már Valyrnak, a sötét grófnak hívatta magát, és azt mondta, hogy egy háború kezdődik, álljak az ő oldalára. Nem találtam szimpatikusnak az új oldalát, és megkérdezném, miért tenném. Azt felelte, hogy a lányom, Holly meghalt, ráadásul az ellenfél, a világosak miatt. Én balga, hittem neki!

- Engem is így szervezett be - szólt közbe csendesen Anthony. - Amikor nyolc éves voltam (2015-ben), leégett a házunk, és apám meghalt a tűzben. Valyr azt állította, hogy a világosak tették, de már tudom, hogy erről szó sincs... én tehetek róla, egyedül én! Azt mondták nekem, hagyjam a konyhát, még kicsi vagyok... de én be akartam bizonyítani az ellenkezőjét. Éppen főtt valami a gáztűzhelyen... le akartam venni, mert már ezerszer láttam, anyu hogy csinálja. Az elején jól ment, de aztán szerintem valamiképp elszabadult a láng, és hamar elharapózott. Szerencsésen kijutottunk, de apa visszament egy dologért... és sosem jött ki onnan. Még mindig nem értem, mi lehetett neki olyan fontos, hogy az életét adja.

Nicholas tudatában csupán egy szó jelent meg. Nem. Ez nem lehet. Nem tudta rávenni magát, hogy a fiúra nézzen. Egy olyan emlék jutott eszébe, amit szinte el is felejtett.

- Anthony... ugye így hívnak? - a srác bólintott. - Nem akarom, hogy magadat okold, ráadásul feleslegesen... inkább légy dühös rám. Most mondok valamit, és én megértem, ha többet látni sem akarsz utána. Sőt, ez lenne a legjobb. Nem érdemlem meg a jobb bánásmódot az után, ami történt... - Anthony tekintetében rémület villant fel: talán megértette, mit akar mondani a férfi, de még nem szólt. - Anthony... azon az éjszakán... Valyr parancsára... én gyújtottam fel azt a házat.

A fiú elborzadva nézett Nicholasra, és hátrálni kezdett, közben motyogott.

- Nem. Nem, nem és nem, ez nem lehet. De miért kérne ilyet Valyr? Egy oldalon álltunk! - Holly figyelmét nem kerülte el a múlt idő, és ettől elmosolyodott. Anthony mellettük áll.

- Nekem lenne egy tippem - szólalt meg Elisa. - Kellett egy ok, hogy maga mellé csaljon téged. Hazugsággal.

Anthony magában sértések áradatát zúdította a sötét grófra, akit régen olyan hűen szolgált. Azonban ebben a néhány napban minden megváltozott...

Elmélkedéséből egy kb 16 éves világos zökkentette ki, aki kifulladva állt meg mellettük, és hadarni kezdett.

- Segítsetek! Magels és Valyr párbajoznak! És nagyon úgy tűnik, hogy a másik vezér fog győzni!