Tűzlány

17. fejezet

Anthony sosem gondolta volna, hogy valaha ennyire fogja várni egy szabály megszegését. Pedig hosszú idő óta az első igazán örömteli dolog fog bekövetkezni az életében. Persze nem biztos, hogy amit megtudnak, kedvező lesz-e a számukra... és hogy ha kiderül, amit tenni fognak, velük mi lesz... De muszáj volt felmérni, milyen mértékű borzalomra készül Valyr. Mert Anthony nem akart részese lenni egy olyan dolognak, amit az emberek még évszázadokkal később is úgy illetnek: rettenetes. Már megbánta, hogy a sötét oldalhoz csatlakozott annak idején. De az is lehet, hogy kiderül, jól tette... talán Valyr terve nem is olyan rossz, mint gondolja, talán a férfi jót akar az emberiségnek, csak egyesek ezt nem így gondolják...

December 20-ának délutánja volt. Anthony türelmetlenül várta, hogy az óra elüsse a 14-et, a délutáni pihenő kezdetét. Suzyval erre az alkalomra részletes tervet dolgoztak ki, hogy ne történjen meg újra az, ami előző nap.

Anthony visszagondolt az éjjel történtekre, hogy tudja, mit kell elkerülniük, mire számítsanak. Találkoztak Suzyval, aztán közösen elhatározták, kiderítik Valyr tervét. Elindultak, amikor hirtelen megszólaltak a riasztók. Suzyval halálra váltan futottak a fiú szobájába. Még mindig nem tudták, miért riasztottak. Talán volt valami rejtett kamera a falban. Vagy ráléptek egy érzékelőre. Az is lehet, hogy nem is miattuk szólalt meg a sziréna. Mindenesetre nagyon óvatosnak kell lenniük.

A délelőtt folyamán mindenféle térképeket átnéztek a sötét főhadiszállásról, az Orkán Várról. Hol vannak a kamerák, érzékelők, őrök... Anthony annyit bámulta a nyamvadt papírokat, hogy bármikor maga elé tudta volna képzelni őket.

- Psszt, Anthony! - hallotta hirtelen maga mögül. A fiú ijedtében megpördült, és Suzyval találta magát szemben. - 2 óra elmúlt, mehetünk? Itt van nálad a térkép?

Anthony bólintott, és elvigyorodott.

- Indulhat az akció!

Elindultak a vár sötét útvesztőjében. Ahogy egyre közelebb kerültek a Tiltott Teremhez, Anthony annál izgatottabb lett, és egyre jobban félt is, hogy lebuknak. De szerencséjük volt, mert az út során egy őrrel sem találkoztak, és a riasztó sem indult be.

Úgy tűnt, ezer éve bolyonganak már, amikor egy hatalmas zárt ajtó elé értek.

- Itt vagyunk - közölte Anthony. - Már csak be kell jutnunk. Lehetőleg gyorsan. Ugye kitaláltál valamit?

Suzy csak titokzatosan mosolygott, és kivett a hajából egy... hullámcsatot.

- Az meg mire kell? Könyörgöm, ne most igazgasd a hajad! - fakadt ki a fiú, de Suzy nem felelt, csak bedugta a zárba a tárgyat, egy kicsit motoszkált vele. Néhány másodpercig semmi sem történt, ám aztán az ajtó egy halk kattanással résnyire nyílt. Anthony elkerekedett szemmel nézett a lányra.

- Ezt meg... - kezdte, de Suzy közbevágott.

- Most nincs időnk kérdezősködésre - suttogta, és besurrant a szobába. Anthony követte, majd becsukta az ajtót.

A fiú körbenézett a teremben, és hangosan felsóhajtott. Itt nem végzünk egyhamar, gondolta. A szoba falai mentén körös-körül polcok és fiókos szekrények álltak, könyvekkel, mappákkal, teleírt füzetekkel. Középen egy asztal volt, rajta egy vaskos dossziével. Suzy odalépett, és elolvasta a rajta lévő írást. Elvigyorodott.

- Anthony, azt hiszem, szerencsénk van!

A fiú odalépett az asztalhoz, és szemügyre vette a kék mappát, amire mindössze annyi volt firkantva: TERV, 2020. december 21. Óvatosan kinyitotta az irattartót, és megnézte a legfelső lapot. Tele volt írva valami kiolvashatatlan macskakaparással. Anthony végigpörgette a papírokat, majd csalódottan fordult Suzyhoz.

- Ebből nem hiszem, hogy bármit is megtudunk. Esélytelen, hogy kiolvassuk ezt az írást. Talán indulhatnánk is vissza, lehet, hogy már keresnek vagy... - mondta, de a lány közbeszólt.

- Várj, ezt nézd!

Anthony a Suzy kezében tartott lapra pillantott. Nyomtatott szöveg volt, a lap szélén néhány kiolvashatatlan megjegyzéssel.

- ERŐ-IGÉNYBEVÉTEL - olvasta fel a címet a lány.

- Ez vajon mi lehet? - tűnődött Anthony.

- Az erő-igénybevétel egyike a legsötétebb és legnehezebb varázslatoknak - kezdte el olvasni Suzy. - A lényege az, hogy igénybe vesszük, vagyis elszívjuk egy másik ember varázserejét, ezzel a magunkévá téve azt. Megjegyzés: az ember életereje az erő átvételekor elveszik, tehát a személy meghal. Vigyázat, sötét mágia, használata tilos!

Suzy elképedve nézett fel a papírból.

- Valyr ERRE készül? De kivel? Hogyan? - kérdezte kiakadva.

- Hát, nekem lenne egy tippem a személyt illetően... - felelte sötéten Anthony. - Kit akar mostanában eltántoríthatatlanul megszerezni?

- Holly Diazt... - suttogta a lány. Mielőtt azonban a fiú bármit szólhatott volna, súlyos léptek hangja hallatszott a folyosóról, emberi hangokkal vegyülve. Suzy és Anthony rémülten pillantottak egymásra.

- Most mi lesz? - súgta ijedten a fiú.

- Ez csak egy járőröző. Nem fog benézni ide. Meg van tiltva neki... - válaszolta a lány, de Anthonynak volt egy olyan érzése, hogy ezzel inkább magát nyugtatja, mint őt.

Úgy érezték, órák, és nem percek teltek el. Az idő csigalassúsággal vánszorgott, amíg az várták ledermedve, néma csendben, hogy a hangok elhaljanak. Amikor ez végre megtörtént, Suzy és Anthony végtelen egyetértéssel így szóltak:

- Menjünk innen.

Suzy kinyitotta az ajtót, és kilesett a folyosóra, közben arra gondolt, hogy ha valaki észreveszi... De szerencséjükre az épület ezen része néma volt. Egy árva hang sem hallatszott. Feszülten elindultak, és csak akkor lélegeztek fel újra, amikor Suzy szobájának ajtaja becsukódott mögöttük.

- Egy hajszálon múlt - sóhajtotta megkönnyebbülten Anthony. A lány bólintott.

- Azon gondolkoztam, hogy igaz, megtudtuk, mire készül Valyr. De nem teljes egészében, és a részletek nem fognak hagyni minket nyugodni, jól mondom? Hacsak ki nem találjuk őket, de erre nem sok esély van.

- A jól bevált módszer közelebb vihet a megoldáshoz - felelte Anthony. - Éspedig: gondolkozni kell. Mi Holly ereje? Tűz. Mire kellhet Valyrnak tűz? Mit mondott, mi ihlette a tervét?

Suzy elgondolkozott, majd ezt válaszolta:

- A 2007-es év... Ó, Óóó. Nem, az nem lehet. Ugye 2007-ben volt a nagy tűz.. Talán Valyr egy ahhoz hasonlót akar okozni...

- Én is erre jutottam. De az neki miért lenne jó? Nem értem.

- Hát, ezt talán már sosem tudjuk meg - sóhajtotta Suzy.

- A bekövetkezés napján igen... - nézett Anthony sötéten a lányra.