Tűzlány

9. fejezet

Holly és Will tanácstalanul néztek egymásra.

- Lehet, hogy csapda- bökte ki Will.

- De nem biztos- vágott vissza Holly. - Mi van, ha valami fontos dolog? Honnan fogjuk megtudni, ha itt maradunk? Meg kell néznünk. Majd óvatosak leszünk!

- A saját nevedben beszélj! - felelte Will. - Én biztos nem megyek ki. Nem dőlök be holmi kopogónak, akiről nem is tudjuk, kicsoda! Sok szerencsét.

Holly lehajtotta a fejét. A fiúnak igaza volt, de az óvatosságát elnyomta a kalandvágy. Egyébként is úgy gondolta, hogy Will túlzásba viszi.

- Akkor egyedül megyek- mondta csendesen. Kinyitotta az ajtót, és kilépett a folyosóra. Minden csendes volt, csak a folyosó végi nyitott ablakon keresztül szűrődött be a város zaja, halk madárcsicsergéssel vegyülve. A függöny kísértetiesen lengedezett a bele-bele kapó széltől.

Holly elindult a folyosón. Hallotta, ahogy Will becsukja az ajtót, de nem tudta, a fiú végül utána jött-e vagy sem. Nem is érdekelte igazán. Csak ment előre, le a lépcsőn. Szapora léptekkel haladt végig a palota folyosóinak útvesztőjén, és közben azon morfondírozott, vajon miért jöttek ide. Will sok mindent elfelejtett közölni vele... vagy az is lehet, hogy szándékosan tartott titokban Holly előtt egy nem kisebb mértékű információt, mint a céljuk. Még az is előfordulhat... hogy nem kéne bíznia benne. Lehet, hogy a fiú, aki nemrég azt mondta, hogy Holly csapdába sétál, maga vezeti az orránál fogva a lányt.

Ilyen vidám gondolatokkal ért le az előtérbe. Semmi sem változott, mióta utoljára itt járt... ugyanolyan vakító fény, ugyanaz a hófehér szőnyeg, ugyanazok a kék falak, amik egyszerre voltak gyönyörűek és ridegek. Ám Holly most más szemmel látta az egészet. Nem tudott gyönyörködni a teremben, a gondolatai jártak csak a fejében.

Ahogyan oldalra fordította a fejét, egy olyan dolgot vett észre, ami egy cseppet sem illett ebbe a hideg és fényes környezetbe... egy fekete hajzuhatagot, amihez egy sötét színekbe öltözött test is tartozott. Rebecca! Ám valami nem stimmelt. Holly a lány arcáról nem megvetést és gúnyt olvasott le, hanem... könyörgést?! Rebecca mellett Ethan állt, de Holly Anthonyt nem látta. Az álmára gondolt... nem, az nem lehet, hogy éppen Suzyval van... nem álmodhatja azt, ami valójában is megtörtént...

Amikor közelebb ért, hallotta, hogy valaki a nyomában van. Hátrafordult, és meglátta, hogy mögötte nem más van, mint... Will. A dühe fellázadt, de aztán erőt vett magán, mert belátta, hogy az elkövetkező beszélgetés során minden hidegvérére szüksége lesz. Majd később beszélget el egy kicsit Will-lel...

- Mit... - kezdte jegesen Holly, de Ethan közbeszólt.

- Össze kell fognunk- hadarta.

- Miért dolgoznánk együtt... éppen veletek? - kérdezte Will.

- Hát nem hallottál még róla? - kérdezett vissza Rebecca mindenféle gúny nélkül. - A sötétség... - halkította le a hangját. - Azt rebesgetik, támadás tervez. Mindenkit az oldalára állít ilyen meg olyan hazugságokkal, akit ér... és a világos oldalnak össze kell fognia ellene, mert csak együttes erővel győzhetjük le a sötétséget. Szörnyű dolog, úton-útfélen megállítanak, hogy válassz: a sötétet vagy a világosat szolgálod? A sötét oldal vezetője pedig... - annyira halkan beszélt, hogy Holly alig hallotta. - Valyr... A sötét gróf.

Holly úgy érezte, menten elájul. Sötét gróf... a Gróf. Az álma... Suzy és Anthony. Ha igaz az álom... a sötétséget szolgálják. Úgy döntött, nem szól erről Willnek. Majd, ha a fiú is hajlandó elmondani neki, amit titkol... talán majd akkor.

Will megkövülten állt. Holly nem tudta, mi járhat a fejében, de annyit biztosan tudott, hogy a fiú nem tudott erről. Hosszú ideig egyikük sem szólalt meg. A csendet ajtónyílás törte meg. Egy pillanatra Felhőváros zaja szűrődött be az előcsarnokba, de szinte azonnal elhalt egy ajtócsapódással egyetemben. Léptek zaja hallatszott. Holly felnézett. Két ember közeledett hozzájuk... két ember, akit Holly már látott... Suzy és Anthony voltak azok. álmaiból ismert... Suzy és Anthony voltak azok.

- Hát itt vagytok- szólalt meg Suzy, miközben átható fekete szemével fürkészte a társaságot. - Már egy ideje keresünk benneteket.

- Hát, végig itt voltunk- felelte fagyosan Rebecca, és Anthonyhoz fordult. - Ez meg ki? - bökött a fejével Suzyra.

- Ó... ő Suzy. Útközben ismerkedtem meg vele... és monda, hogy szívesen velem tartana. Gondolom, hallottatok a sötétségről... csatlakoznánk a világos oldalhoz... már ha ti is- söpört ki egy vörösesszőke tincset a szeméből a fiú.

- Épp az előbb esett róla szó- bólintott Will. - Mielőtt ti betoppantatok.

- Hol voltál? - támadta le válasz helyett Ethan is Anthonyt. A fiú csak hebegni tudott. Szerencsére Holly egy legyintéssel elintézte a kérdést.

- Csatlakozunk a világos oldalhoz- jelentette ki. Mennydörgés hallatszott, és egy fehér fénynyaláb tört be az épületbe. Fehér fénnyel fonta körbe Hollyt, Rebeccát, Willt és Ethant, majd úgy foszlott szét, mintha ott se lett volna. Holly azon tűnődött, vajon miért maradt ki Suzy és Anthony ebből.

Talán azért, felelte az agya, mert ők a sötét szolgái. Holly nem akart egyetérteni. Az lehetetlen! Nem álmodtatta a valóságot. Minden rendben lesz, Suzy és Anthony már korábban csatlakoztak a világoshoz. Vagy még később fognak. Azonban ez elég gyenge érvnek hangzott önmaga számára. Vajon hogyan tudta megálmodni Suzyt? Hisz ő most ott állt vele szemben, és pont ugyanolyan volt, mint az álombeli énje. A haja ziláltabban hullott a vállára, de egyvalamit tagadhatatlanul fel lehetett ismerni: a szemét, ami, mint a tűz, forró, de mégis hideg, mint az éj. Will hangja ébresztette fel gondolataiból.

- Menjünk- szólt, és elindult a lépcső irányába. Holly követte, de még mindig kábult volt a sejtésétől: Megálmodtam a valóságot. És annak ellenére, hogy egy perce még teljes képtelenségnek tartotta, elkezdte elhinni.

Felértek a szobájukba. Holly kimerülten dőlt le az ágyára, és döbbenten vette észre, hogy a nap vörös korongja már úton van a horizont felé. Az álombeli határidő jutott eszébe... a téli napforduló... ami két nap múlva volt. Már majdnem elszenderedett, amikor csendes kopogást hallott. Will-lel egyszerre termettek az ajtónál.

- Ki az? - szólt ki Will.

- Elisa Damiani- válaszolt egy lányhang. Holly összenézett Will-lel, és néma egyetértésre jutottak. A fiú kinyitotta az ajtót.