Tűzlány

3.fejezet

Az ajtón túl egy jeges terem terült el. Amint Holly belépett, azonnal dideregni kezdett, ugyanis a hőmérséklet jóval 0 fok alatt volt. Tehát sietnie kellett.

- Jó, és most? - tette fel a kérdést magának, de azonnal meglelte a kérdésére a választ. A terem sarkában egy fiú állt megfagyva. - Lefogadom, hogy őt kéne kiolvasztanom.

Holly a fiúhoz sétált, ami nem volt a legegyszerűbb mutatvány, tekintve, hogy a padló néhány réteg jég volt, amin Holly minduntalan elcsúszott. De nem adta fel, akármennyire fázott is. Amikor odaért, megtorpant. Ezt meg hogy gondolta? Kicsit nagy dologra vállalkozott, nem?

- Megcsinálom, és kész, elvégre ahogy Benjamin is mondta, tűzember vagyok, akármit is jelentsen ez. A jég az nekem nem akadály- győzködte magát. Óvatosan megfogta a jégszobor oldalait, becsukta a szemét, és koncentrált. A tenyere majd' megfagyott, de azért csinálta. Forróság járta át a tagjait. Amikor ránézett a fiúra, az már nem volt többé jégszobor. Dideregve nézte Hollyt.

- Will vagyok- mutatkozott be.

- Én meg Holly. Szerintem minél előbb tűnjünk el innen!

- Egyetértek- morogta Will, és Hollyval együtt távoztak a teremből ott, ahol a lány bejött.

Az elején ment minden, mint a karikacsapás. Gyorsan kijutottak a sátorból, és elindultak az utcán. Ám amikor már fordultak volna be az egyik sarkon, két alak tornyosult előttük.

- Hát ti meg hova? - mennydörögte Benjamin.

- Csak nem gondoltátok, hogy elengedünk titeket? - kacagott Scarlett. Hirtelen felkiáltott- Hé! Vissza, ide gyertek! Hé, hé!

A szököttek nevetve futottak az ellenkező irányba, amerről jöttek. Már az utca végénél tartottak, amikor Holly hirtelen megállt.

- Mi az? Menjünk! - sürgette Will. Holly az oszlopon lévő plakátot bámulta.

- Nem lehet... - nyögte. - 2865...

- Mert? Valami baj van? - nézett rá megütközve Will.

- Én... az előbb még 2020 volt. Vagy legalábbis amikor ide eljöttem. De... akkor azt meg hogyan?

- Ott vannak! Kapjátok el őket! - harsant Benjamin hangja a hátuk mögött, amint éppen egy tucatnyi őrt küldött a nyakukra. Az őrök pedig nem voltak valami hülyék... ráadásul még harcolni is tudtak, Holly és Will viszont nem. Így hát elkezdtek futni. Az őrök pedig egyre jobban lemaradtak. Azonban nem volt idő csodálkozni. Vissza kellett jutniuk 2020-ba. Holly futtában elmagyarázta, hogy jutott ide.

- Már értem! - kiáltott fel Will, amitől a lány összerezzent. - Az idő-járattal érkeztetek! Mi ezt csak legendának hittük... de ezek szerint létezik. Hol kötöttetek ki?

- Hát... egy erdőben.

- Akkor gyere- rántotta magával Hollyt a fiú. Alig gyalogoltak negyedórát, bent találták magukat az erdőben, ugyanolyan hirtelen, mint ahogyan Hollyék kijöttek onnan. A lány részletesen leírta a helyet Willnek, szóval gyorsan odataláltak.

- Itt is volnánk- állt meg Holly. Előttük volt a tó, hátuk mögött az erdő. - Itt kell lennie az alagútnak- mondta, de járatoknak nyoma sem volt. A lány Willre nézett.

- Elintézem- intett a fiú, és beomlasztotta a földet, hogy az idő-járat láthatóvá váljon.

- Ezt meg hogy...?

- Nem tudom- vallotta be Will. - Menjünk!

Beléptek az alagútba. Amikor sötét lett, Holly tüzet idézett.

- Micsoda? - lepődött meg Will.

- Ja, lehet, hogy elfelejtettem mondani, de tűzember vagyok- felelte Holly. Will leesett állal bámult rá.