Ha elmegy a wifi

15. rész

James szemszög

-Kelj fel! Hahó! -hallottam meg egy ismerős hangot mire nyitogatni kezdeten a szemeim és ekkor éreztem, hogy kis pofonok tamadják az arcomat.
-Ne ütögess, fent vagyok! -mondtam hiszitsen és magamra húztam a takarót. Sose voltam korán kelő típus, és aludni akarok...

Már vagy hétszer rányomtam a szundi gombra.. ilyenkor szoktam feladni és inkább nem bemenni de most nem
tehetem meg...
-Bocsi.. de már kíváncsi vagyok az iskolára... Anyáék azt mondták osztalytársak leszük! -mondta Scott egy hatalmas mosollyal mire löktem egyet rajta és ő az ágyról leesve a földre huppant.
-Rohadj meg! -simított oldalára mire elnevettem magam és később ő se bírta kuncogás nélkül.
Ebben a pillanatban valahogyan tényleg a testvéremnek érzem viszont...
Hirtelen ajkaira terelődött a tekintetem és emiatt teljesen elszállt az előző érzés és valami más vette át.
-Scotti... -suttogom komoly fejjel halk hangom és úgy nézek le rá majd a takaróm alól kibújva mászok le hozzá a földre mire ő elpirulva néz szemeimbe majd a számat kezdi el bámulni elég feltűnően.
-Ne csináld ezt... -mondom szinte könyörögve de mire magamnak tudnék parancsolni, hogy ne tegyem előre hajolva egy lány csókot nyomok ajkaira.
-Sa..sajnálom.. -dadogom és szinte egyből felpattanok a földről majd a fürdőbe futok -lent találkozunk! Várj meg! -kiabáltam ki és mellkasomra tettem a kezem és szinte lefolytam az ajtón. Nagyon jól indul ez a hét...

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Miután elvégeztem reggeli teendőim felvettem a kedvenc fekete farmerem és egy fekete pólóval és a szintén fekete bőrkabátommal. Ezek után a kedvenc nyakláncom a nyakamra raktam és lementem a földszinte ahol Scott már az ajtóban állva menet készen várt és amint megláttam megtorpantam.
Egy fehér pulcsit viselt ami eléggé takarta az alakját ami nagyon tetszett.. ne is nézegesse senki más!
A pulcsin kívül egy világos farmer és egy fehér cipő volt rajta. Percekig szinte csak bámultam mire ő elpirulva az ajtó felé fordult.
-Ne.. ne nézz ilyen feltűnően.. -motyogta halkan viszont én így is meghallottam, és egy bocsánat után a hűtőhöz mentem kivenni a reggelimet majd tarva a távolságot Scottól felvettem a fekete bakkancsomat.
-Akkor.. menjünk.. -mondtam viszont eléggé zavarban voltam. Bevallom megfordult a fejemben, hogy itt elkapom és szobámba viszem aztán leszarom az iskolát és egész nap az enyém lesz, de... Ez így nagyon bonyolult..
Visszatérve gondolatmenetemből arra eszméltem fel, hogy Scott elpirulva néz felém és nyitná ki az ajtót viszont hirtelen megfordul és az ajkaimra ad egy puszit majd mint aki semmit se csinált megfordult és kiment az ajtón.

Egész úton szinte egyszer se szóltunk hozzá a másikhoz. Nincs mit mondanunk... Megbeszélni hülyék vagyunk mert egyikünk se tudja mit akar és így szinte szenvedés a másikra még ránézni is.

Mikor odaértünk az iskolába elkísértem a tanárihoz ahol az osztályfőnök át is vette tőlem én pedig bementem az osztályba és még a szokásosnál is életuntabban ültem le a helyemre.
Mégis mit csináljak?

By: Resiameli