Ha elmegy a wifi

12. rész

Scott szemszöge

-Miért hazudtál nekem?-szögezte felém a kérdést.

Hirtelen válaszolni sem tudtam, nemhogy levegőt venni. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy válaszoljak-e vagy sem. Majd végül kinyögtem egy talán elfogadható választ, amivel letudom ezt a témát.

-Nem tudom.-mondtam majd hirtelen sarkon fordultam, hogy meneküljek.

-Állj meg!-kiáltott rám és karomnál fogva vissza rántott.

Esélyem sem volt arra, hogy elmenjek a helyiségből és bezárkózzak egy szobába ahol ő nem tartózkodik. Mégis mit kellene mondjak? A fejemben ezer jelenet jelent meg. Mind ugyanazzal végződik.

"-Most mondjam az igazat? Azt szeretnéd hallani, hogy teljesen más vagyok, mint amilyennek gondolnak? Hogy nem vonzódom a lányokhoz? Hogy senki nem tudja, mert elítélnének? Hogy neten ismerkedni könnyebb? Azt akarod tudni, hogy bejösz nekem nagyon is és nem a testvéred akarok lenni? Hogy jelen pillanatban a karjaidban szeretnék elveszni a szobádban?-"gondoltam magamba az egyik lehetőséget.

Nem ezt nem mondhattam neki.

-Hahó! Szóval?

-Micsoda??-zökkentem ki gondolataimból.

-Miért hazudtál nekem?-kérdezte újra.

-Nem mondhatom el az igazat... Sajnálom, hogy így alkult. Lehet haragszol emiatt, de...

-Fejezd már be!-emelte fel hangját.

Így olyan volt, mint az a tipikus védelmező barát. Szívesen felbosszantottam volna, hogy láthassam mit tenne ilyenkor. De legfőképpen azért, hogy úgy mennyire tetszene.

-Nem szeretnék választ adni a kérdésedre! Egyenlőre nem!-azzal a lendülettel el is tűntem.

Bent az új szobámban nem tudtam semmi másra gondolni csak a lent történtekre. Egyszer mindenképpen el kell mondanom a teljes igazságot. De erre még nem vagyok felkészülve és szerintem ő se.

Az útóbbi időben kezdtem nagyon furcsán érezni magam. A lányok társasága jobban vonzott, mármint viselkedés szempontjából. Viszont a fiúk körében ideges és kellemetlen szitukba keveredtem. Egyre jobban odafigyeltem a megjelenésemre, pont úgy mint a lányok. Aztán jött Ő és érzelmileg teljesen megragadott. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy én nem vonzódom a lányokhoz, kicsit sem! Nekem az olyan fiúk kellenek , mint a "testvérem". Ezt viszont se neki, se a szüleinknek nem mondhattam el! Nem fogadnának el engem. Mármint anya talán szeretne, de ők biztos, hogy nem. És lehet emiatt anyuék kapcsolata bánná.

A gondolataim annyira lefárasztottak, hogy álomba merültem. Az éjszaka folyamán viszont furcsa dologra lettem figyelmes.
Az ágy, amin feküdtem, lassan lejjebb ereszkedett. Szemeimet alig bírtam kinyitni, de mégis tudtam ki van mellettem.

Az ágy szélén egy szál nadrágban ott ült ő. Alaposan szemügyre vettem. Melkasa egyenletlenül emelkedett, mintha kapkodná a levegőt. Karjai teste mellett pihentek. Újjaival apró köröket rajzolt a matracra. Idegesnek tünt.
Bevallom...

tetszik így James.

By.: gy_vivien