Ha elmegy a wifi

17. rész

James szemszög

Ma a karjaimban aludt el, amit alig tudtam elhinni. Azt hittem, hogy majd kiröhög és ellök magától, de nem így lett.

Reggel mielőtt megszólalt volna az ébresztő gyorsan lekapcsoltam. Ma nem megyünk suliba. Láttam mennyire szarul érzi magát, de nem tettem semmit. Szeretném, ha egy kicsit feloldódna ebben a városban is.
Pár percig figyeltem az arcát és hallgattam egyenletes légzését.

Tudom, hogy hazudott nekem.. én tényleg elhittem, hogy találkoztam egy gyönyörű, aranyos és okos lánnyal, viszont.. helyette őt kaptam. Minden említett jelző igaz rá, kivéve az, hogy lány. De simán lehetne az!
Lányos az alakja, az arca is inkább szép mint helyes és törékeny, pont az esetem..

Pár perc múlva meguntam a várakozást és elhatározva magamat hevesen dobogó szívvel hajoltam ajkaira és csókoltam meg.
Mondani se kell, erre egyből kipattantak a szemei és eltolt magától.
-Mit művelsz?! -törölte meg a száját mire elnevettem magam.
-Neked is jó reggelt! -mosolyogtam rá mire elpirult és inkább elfordult a másik irányba. -Nehéz eset vagy.. -suttogtam és mögé feküdve nyomtam egy puszit tarkójára.
-James! Fejezd be! -mondta durcásan és felült -Mennyi az idő? -kezdett el nyújtózkódni így szemügyre vehettem hibátlan bőrét.
-Már mindegy, elkéstünk. -simítottam volna hátára viszont ekkor felpattant.
-Elkéstünk?! Nagyon ki fogunk kapni!! -kezdett el pánikolni. Nem bírtam ki így elnevettem magam.
-Nyugiii, direkt késünk. Elviszlek várost nézni! Majd apával megbeszéljük. -kacsintok rá és felállok. -Fogd fel ezt úgy.. -gondolkodok el -mint egy randit! -vágom rá vigyorogva és mielőtt bármit is mondhatna arcára simítok és nyomok egy csókot ajkaira aztán fenekére csapok. -Igyekezz! -indulok meg a szobámba és vissza se nézek Scottra aki teljesen lefagyva néz utánnam.

Eldöntöttem, nekem nem tesó kell..

Nekem ő kell..