Ha elmegy a wifi

14. rész

Scott szemszög

Reggel kialvatlanul keltem fel ágyamból. Miután James otthagyott, semmi másra nem tudtam gondolni csak a történtekre. Arra, ahogyan megcsókolt.

Elhatároztam, hogy beszélni fogok vele még a nap folyamán. Viszont a szüleinkel nem számoltam. Ugyanis mikor leértem a konyhába bevillant, hogy nekem mostmár ők a családom.

Nem tehetem, nem tehetjük meg a szüleinkel ezt. Azt amire én vágyom a világon a legjobban.

-Jó reggelt kisfiam!-puszilta meg anya a homlokomat és ezzel együtt zavarta meg gondolataimat

-Jó reggelt. -válaszoltam egykedvűen.

-Fáradtnak tűnsz! Valami gond volt éjszaka?

Gond? Az biztosan nem volt. Válasz helyett inkább leültem, hogy reggelizzek. Pár perc múlva a konyharésznél megjelent James is. Hasonlóképpen ő is fáradt volt.

-Jó reggelt!-hallottam hangját ami enyhén rekedt volt

-Ti mi a jó istent csináltatok este? Olyan fáradtak vagytok!-szegezte fiának a kérdést "apukám".

-Semmit. Nehéz volt aludni. Ennyi. Amúgy holnap Scott is jön suliba?

-Suliba?-kérdeztem vissza mintha azt sem tudnám mi lenne az

-Igen. Megy ő is. És rád lesz bízva James, ha nem haragszol meg érte. -mondta mostoha apám.

Már a puszta gondolattól, hogy én Jamessel fogok menni suliba, valószínüleg ketten, elkezdtem aggódni. Mi lesz így? Hirtelen felpattantam az asztaltól és a szobámba vettem az irányt. Nem törödtem azzal, hogy nekem szólnak. Egyszerűen menekülni akartam.

A délelőtt folyamán elkezdtem pakolni. Nagy kupi volt és ideje lenne rendet tenni.

-Zavarok? -kopogott be az ajtófélfán James.

-Gyere.-válaszoltam majd vállaim fölött néztem ahogy becsukta maga mögött az ajtót majd leült mellém a földre.
-Amúgy szép lesz majd a szoba. Otthonossá tudod tenni. -jegyezte meg.
-Aha.... Figyelj! Kérdezhetek valamit? -fordultam felé.
-Valószínüleg azt szeretnéd tudni, hogy mit gondolok a történtekről.
-Igen...-kezdtem kíváncsi lenni.
-Ugyanaz miatt nem aludtunk semmit... -vont vállat.
-És, meg is magyarázod?
-Egyenlőre nem! -állt fel a földről és sétált oda az egyik polchoz.

Az állam leesett. Csalódott voltam. Azt hittem azt mondja majd, hogy szeret vagy hasonló. De ez... nem tudom mire véljem...

A délelőttöm pakolással telt. Őszintén megmondva James végig ott volt. Segített. Beszélgettünk a suliról, hobbijainkról. Kezdtünk megnyílni egymásnak. Néha ha úgy adódott alkalmunk egy-egy apró, de hosszabb ideig tartó érintkezésbe belefeledkezve néztünk egymásra, ami melegséggel töltött el.

Talán egy lány iránt sosem éreznék igy. Nem reagálnék ehez hasonlóan, nem vonzana magához ennyire. Nem igazán jött össze egyel sem, nem mintha soknál próbálkoztam volna. Számomra ez a helyzet új, félelmetes ugyanakkor teljesen kiváncsivá tesz.

By.: gy_vivien