Ha elmegy a wifi

11. rész

James szemszöge

-Szia szívem. -csókolta meg apát egy alacsony szőke hajú nő aki valószínűleg a mostoha anyám lesz.
-James ő itt Sara. -mutatott be apa az új anyámnak de én csak lesokkolva álltam "testvérem" előtt, viszont úgy látszott, hogy őt is meglepetésként érte a dolog.
-Miaz? Ismeritek egymást? -szólalt meg kedves hangon Sara.
-Csak látásból. -motyogtam Scott szemébe nézve majd leszarva apámékat a szobámba vettem az irányt.

Már vagy három órája ülök a szobámban. Jó, letiltottam de okkal tettem! Hazudott nekem... De még akkor is ha csak a neme volt hazugság lehet a tiltás sok volt.... NEM! Jól tettem.

Ezzel a gondolattal keltem fel ágyamról és mentem ki a konyhába valami kaja után nézni. Apa nagyjából egy órája ment el itthonról Saraval "randira" de mind tudjuk, hogy hotelszoba lesz a vége.

Kilépve az ajtómon édes illat csapta meg az orrom. Ez palacsinta? Ki süt este nyolckor palacsintát?
Mielőtt beértem volna a nappaliba megálltam annak ajtajában, és mivel a nappali és a konyha egy hosszú pult sorral van elválasztva így könnyen belátni oda. Viszont mikor megláttam ki van ott hatalmasra nyíltak a szemeim.
Az új tesóm egy palacsinta sütővel a kezében szorgoskodott a konyhában. Vajon apa mondta neki, hogy imádom a palacsintát és akár a lelkemet is eladnám egy adag házi palacsintáért? Mert sajnos anya halála óta nem láttam, hogy bárki is készítene itthon.

Lassan odalopakodtam Scott mögé aki valamit dúdolt sütés közben
-Békítő ajándék? -kérdeztem hirtelen mire kicsit megugrott és gyorsan hátrakapta a fejét de amint meglátott meglágyult a tekintete.
-Valami olyasmi. -mosolygott és visszafordult a palacsintához.
Milyen édes mosolya van... Még a múltkor azt írta nem szokott sokat mosolyogni, pedig jól áll neki. Ilyen tipikus megszeretgetnéd és addig ölelnéd amíg bírja szusszal mosolya van.
Miközben háttal állt nekem szememmel felmértem egész alakját. Sokkal kisebb nálam és te jó ég.. milyen segge van... miután szemeim végigfutottak rajta ajkaimat beharapva néztem tovább ahogyan tevékenykedik. Oké, hogy egy ideje rájöttem, hogy a fiúk is bejönnek de nem hittem azt, hogy ennyire.

Úgy megcsókolnám...

-Ha befejezted a bámészkodást akkor kérlek vegyél le két tányérat. Én nemtudom, hol vannak. -kuncogta el magát.
Mi észrevette, hogy bámulom?! Nem biztos csak arra gondolt, hogy elbambultam. Baszki...

Nem is firtatva tovább, hogy mit látott kaptam le két tányért a szekrényből majd ültem le az asztalhoz.
Pár perc múlva már Scott mellett ülve tömtem magamba a palacsintát és mikor  mindketten végeztünk Scott leszedte az asztalt és a mosogatóhoz lépett.

Igazából ő egy kedves fiú... Nem, nem a palacsinta miatt. Szinte az egész lényéből árad a kedvesség. De így mégjobban nem értem... Miért hazudott? Hiszen ha az elején elmondja, hogy fiú akkor talán ezt mind elkerülhettünk volna, ezt meg kell beszélnünk...

-Miért hazudtál nekem? -szögeztem végül hozzá a kérdést.

By.: Resiameli