-A színfalak mögött ~ 𝙑𝙈𝙞𝙣 𝙁𝙁𝘾-

➷~ 16.rész ~➹

/Taehyung szemszög/

Nem mondanám hogy izgultam a csókjelenet napján, nem éreztem kínosnak a dolgot, úgy sem, hogy kamerák vették lencsevégre, úgy sem, hogy Jungkook is végignézte, nem érdekelt, hogy a férfiak mit gondolhattak, akkor is, hogyha ezt csak a film miatt tettük. Legalábbis publikusan.

A két nyomozó beépült, és sikeresen részt vett egy rendezvényen, míg Daehyun nőnek öltözött, Han pedig értelemszerűen férfinak.

-Rendben, annyi lesz csak a dolgod, hogy mosolyogsz.-Lépkedtem a műteremben 'párom' mellett, hagyva hogy karom köré fonja sajátját az estélyen.

-Mosolyogjak, miközben egy hosszú ruhában vagyok, ami alatt csak egy neccharisnya van, mert magassarkút kellett húznom? Igazán vicces vagy, Hyung -sziszegte, de azért -a szerephez tartva magát- igyekezett valami mosolyfélét csalni az arcára.

És itt jött az a rész, hogy a szóváltásunk miatt az egyik felszolgáló nekünk jött, a bor pedig az én zakómra ömlött. Nem is lett volna ezzel probléma, csak hogy, a férfi valóban elvesztette az egyensúlyát, és nem csak hogy rám ömlött az ital, de a fekete ruhás is rám esett. A kamerák nem álltak le, fél szemmel láttam ahogy Nam izgatottan mosolyog. Igazán hiteles volt, főleg az ijedt arcok, és az én fájdalomtól eltorzult tekintetem.

Kiment a bokám.

A rajtam fekvő bizonyára észrevette hogy nem igazán áll jól a lábam, ahogy azt is, hogy nem csak megjátszom a tekintetem.

-Semmi baj uram, kérem keljen fel.-Fogtam jobbommal vállára, aprón eltolva magamtól.

-Sa-sajnál-

-Édesem! -guggolt le hozzám aggódva a párom.- Minden rendben?

-Igen kedvesem, minden rendben.-Keltem fel, nem feltűnően magam elé húzva társam, hogy ne vegye le a kamera ahogy nem állok azonnal a lábamra.

Jimin mellém szegődött, derekamnál megfogva felsegített, majd igazi aggodalommal a szemében pislogott rám, aztán egy dühös tekintettel a pincérfiú felé fordult.

-Kérj tőle bocsánatot!

-Inkább adjon egy új zakót.-Mosolyogtam a fiúra gyermekiesen, nyugtatva, hogy ne aggódja túl.-Nem történt semmi baj, kérem kísérjen minket a recepcióra.

-Ha te mondod.. -motyogta, majd ahogy a szerep kívánta belémkarolt, és csendesen követte minden lépésem. Bár látszott, hogy azért igyekezett támogatni.

A fájdalom minden lépés után zsibbasztóbb volt mint képzeltem, ügyeltem arra, hogy arcomra ne üljenek ki az érzelmek, szerencsére sikeresen.

-Uraim.-Két fekete öltönyös férfi, a maffiafőnök kutyái, kit üldöztünk, elállta utunk.-Hölgyem.-biccentett Jimin felé, teljesen olyan arccal mint aki elhiszi hogy nő.

-Miben segíthetünk?-Álltam meg, magamban áldva az írót.

-Elkérném a személyigazolványukat.

-A zakóm most vitték el, a felszolgáló az imént öntött le, kérem nézzék el.-Mosolyogtam ártatlanul, végig mutatva magamon jobbommal.

-Én pedig leadtam a recepción a táskám -leengedte a kezeit, enyhén ellépve mellőlem, hogy megláthassák, nincs a derekán semmi.

-Attól tartok el kell menniük az iratokért. Ez egy zártkörű rendezvény, semmiben sem lehetünk biztosak.-Mérte végig feltűnően partnerem.

-Tényleg? -vonta fel szemöldökét, majd egy dühös mosollyal belémkarolt.- A kedves urak nem hiszik el, hogy a felettesük hívására érkeztünk? Ráadásul, hogy egy pár vagyunk? -kesztyűs ujjaival felkaromra simított.- Milyen felháborító!