-A színfalak mögött ~ 𝙑𝙈𝙞𝙣 𝙁𝙁𝘾-

➷~ 6.rész ~➹

/Taehyung szemszög/

A sötétített ablakoknak hála kintről nem látott Jimin, vagyis, azt nem látta ahogy bámulom.

Hajnali fél kettőkor egészen fáradt voltam, így nem nagyon volt kedvem kiszállni az autóból és odamenni hozzá köszönni.

A tegnap estém mozgalmasan telt, elfoglalt voltam az adományozást és a fotózásokat illetően, ezért mondhatni nem aludtam semmit.

A buszt vártuk ami közösen vitt minket a forgatás helyszínére, ami annyit jelentett, hogy már kint kellett volna lennem a többiekkel, de nem voltam hajlandó ott állni. Addig legalábbis nem, míg a busz meg nem érkezik.

Mintha a fiú érezte volna, hogy figyelik, felém kapta a tekintetét, és ha bár ő nem is tudhatta, de találkozott egy pillanatra a tekintetünk.

A hűvös idő ellenére csak egy lenge kabát volt rajta, és szokásosan mosolygott, meg sem látszott rajta a kialvatlanság vagy az egyebek. "Talán neki sikerült aludnia az este."

Sóhajtva nyúltam a kilincshez, majd löktem ki hirtelen az ajtót, annak érdekében hogy a kintről beáramló hideg valamennyire felébresszen.

Lehunyva szemeim egy pillanatra élveztem is, de hamar kirázott a hideg, aminek köszönhetően enyhe fintor ült ki arcomra.

Összeszedve magam kiszálltam, vissza hajoltam a táskámért, a hátamra dobtam, végül elindultam a társaság felé.

-Jó reggelt Hyung! -köszöntött először izgatottan Jimin, majd a stáb többi tagja.- Jó, hogy végre kiszálltál. Két percen belül itt a busz.

-Reggelt.-Döntöttem zavartalanul homlokom vállára ahogy elé értem.-Nektek is.-Intettem lazán Jimin háta mögött, abban reménykedve hogy mindenki látta.

-Ennyire fáradt vagy? -kuncogott fel a fejem paskolva, amire kicsit megakadt a beszélgetés. Vagyis elhalkult.

-Szükségem van a pozitív energiádra.-Mondtam mély, reggeli rekedtes hangomon.-Rád.-Ha nem lettem volna ennyire magamon kívül, biztosan nem mondtam volna semmi ehhez hasonlót.

Engem is meglepett a fáradtságom, ennyi év alatt igazán hozzá kellett volna szoknom, ami valamennyire sikerült is, de ez a rossz szokásom gyermekkorom óta bennem van. Mindig is utáltam korán kelni, csakis a színészet, és a nagynéném iránti szeretetem hajtott minden nap.

-Válassz magadnak valami szeretőt estére, az lehet lefáraszt és kipihened magad -paskolta meg a vállam Kook.- Oh, a busz -pillantott a bekanyarodó járműre, amit még fél szemmel is képes voltam látni.

-Vevő vagy egy éjszakára? - Pillantottam fel rá pimasz mosollyal ajkaimon. Természetesen nem gondoltam komolyan, és tudtam hogy ő sem veszi annak.

-Ha leszel alul drága -kacsintott játékosan.

-Na, abbahagyni, ez kezd kissé irritáló lenni -paskolta meg az alacsony a kobakom.- Inkább menjünk fel, le akarok ülni teázni -fújta fel arcát durcásan. A hidegtől amúgy is ki volt pirulva, de a beszélgetéstől egyre inkább vörösebb lett.

-Majd folytatjuk privát közegben.-Intettem halványan, kissé fáradtan mosolyogva a hozzám hasonlóan feketébe öltözött fiúnak, miután lehajoltam a szöszi válláról.

A bőröndöm Hoseok intézte, ezért gondtalanul léptem fel a buszra és sétáltam annak végébe, hogy leülhessek az ablak mellé.

-Szabad? -kopogtatta meg a vállam egy fiatal statiszta, majd az ülésre mutatott.

-Nyugodtan.-Bólintottam fülembe téve a fülhallgatóm, felnyomva a zenét elég hangosra annyira, hogy kitudjam zárni a többieket, de halljam ha valaki szólít.