-A színfalak mögött ~ 𝙑𝙈𝙞𝙣 𝙁𝙁𝘾-

➷~ 5.rész ~➹

/Jimin szemszög/

Ez szívás, motyogtam magamnak az öltözőmben elhelyezett tükörbe pillantva.

Szőke hajam szanaszét állt, fehér pulcsim felett egy fekete kabát pihent, ami le is csúszott vállamról, hála a tartásomnak.

Fáradt voltam, szemeim fájtak az előző esti végtelen sírástól, ami -megint vacsora nélkül- álomba ringtatott.

Nem is voltam meglepve a sápadtságomtól, de azért kezdett aggasztani hogy nem tudok odafigyelni magamra. Napok óta nem volt étvágyam sem, csak pár falatot gyűrtem le a torkomon hogy a gyomrom ne lyukadjon ki.

Olyan fárasztó, nyűgös volt minden.

Sóhajtva keltem fel, elrugaszkodva a sminkasztaltól, majd meggyömöszölve arcom inkább elűztem a szorongást a torkomból, és egy derűs mosolyt varázsoltam arcomra.

"Magányos vagyok. Fázom."

Kook kezei szeretkezés.. Pontosabban szex közben valamennyire elűzték ezt a hideget a testemből, de akkor is rettentően kényelmetlen volt azok után.

Hyung mellkasa olyannak érződött a kezem alatt, mint a hevesen égő parázs. A melege egy pillanatra csontjaim közé kúszott, fel karomon, el gerincembe, aminek hála lepleznem kellett azt a bizsergést, mely átjárta a testem.

Tudtam abban a pillanatban, hogy nem helyes az amit teszek, de nem akartam elszakadni tőle. Pedig mind a jelen, mind a múlt megkívánta, nekem meg nem fűlött fogamra ellenállni akaratuknak.

Mint azon az estén.. Olyan gyengéd volt, meleg érintésekkel, óvatossággal de egy bestia mozdulataival és tekintetével.

Menekült, jöttem rá később, pont úgy,mint én.

"Talán ezért sem tudtam megfeledkezni róla."

Nem is kellett több, hogy arcomra a zavartól vörös árnyalat költözzön, és én összepréseljem ajkaim.

-Mekkora badarság -motyogtam el magamnak, majd sóhajtottam és a szúró hasamra tettem a kezem.- Éhes vagyok.

Alsó ajkamra harapva felkaptam a táskám, elkezdve kotorászni benne, de ahogy gondoltam, csak egy ebédet hoztam: azt is Hyungnak. Időközben a kis szürke díványra ültem, mással nem tudtam megtámasztani a táskám.

"Az ágyban apucinak vagy oppanak kéne szólítanod..."

Egyből összezártam a táskám és zavartan meredtem magam elé, remegő kezeimmel lefogva a füleim.

"Ez az ő hangja volt.."

Nyeltem egyet, lenyugtattam hevesen dobogó szívem, aztán felálltam, és vettem egy mély levegőt.

Pont ebben a pillanatban Kook lépett be, én pedig az ijedtségtől visszaestem a kanapéra.

-Na mi van? -felfújt arcom láttán elkuncogta magát.- Mehetünk, Hyung?

-Haza? -pislogtam rá ismét talpra támaszkodva.

-Igen -bólintott aprót.

-Igen -válaszoltam kurtán, picit meglökve ahogy elmentem mellette.- De álljunk meg enni is útközben.

-Én nem vagyok éhes.

Egyfajta üresség futott át a tekintetemen, amit szerencsére nem látott, hisz háttal álltam.

-Akkor mindegy -legyintettem.- Pedig meghívtalak volna.

-Mily' boldogító szavak -kapott mellkasához.- De a te főztöd jobban szeretem.