-A színfalak mögött ~ 𝙑𝙈𝙞𝙣 𝙁𝙁𝘾-

➷~ 11.rész ~➹

/Taehyung szemszög/

-Minden rendben, nem tudom mikor engedik ki, ki lettem küldve...Nem, csak történt pár dolog...Jimin rendben van, én balhéztam...nyugi Hobi...én is jól vagyok..majd, most megyek, félek hogy a doki leszívja Chim összes erejét...szia.-Hoseok mindig is túl aggódó volt. Bár nem bántam, olyan volt mintha csak az anyám lenne.

-Hallottam ám.-A lenti automata mellett álltam, mikor az orvos elsétált mellettem ajkai közt egy szál cigarettával.

Nekem is kell egy.

-Maga mindenhol ott van?-Dobtam ki az üres kávés poharat.

-Mindenhol is.-Bólintott zsebre téve kezeit.-Az egyik nap elmentem az óvodába.-Mesélte ártatlan tekintettel pislogva felém.

-És?-Vontam össze a szemöldököm.

-A kislányom sokkal szebb homokvárat épített mint a többi gyerek. Tehetséges.-Mosolyogta elindulva kifelé, vállára dobva a kezében lévő fekete táskát.

-Van gyereke?-Lépkedtem utána kinyújtóztatva karjaim a plafon felé.

-Igen.

-Mennyi idős?-A kinti hideg hatására megborzongtam kissé, majd jobban összehúztam magamon a művéres zakóm, ami rajtam maradt a nagy sietség miatt.

-Négy éves.

Elmosolyodtam. Én is szeretnék egy kislányt.

-Végzett?-Pillantottam táskájára, majd a füstre amely a bűzrúd végéből szállt az ég felé.

-Pár órára, igen. Este lesz egy műtétem.-Elővette a dohányos dobozt amit végül felém nyújtott.

-Köszönöm.-Vettem ki egy szálat, biccentve, mert akármennyire akartam mosolyogni nem ment.

-A fiú magát várja. Beszélgettem vele -rakta zsebre az öngyújtót, miután visszanyújtottam neki.- A többi magán és az elhatározottságán múlik.

-Ugye nem mondott neki semmit?-Vettem ujjaim közé a szálat, üres tekintettel elveszve a kifújt füst mögött.

-Csak kiderítettem hogy nem vonzódik önhöz.-Valami összetört.

-Maga tényleg orvos?-Sóhajtottam lenézve az aszfaltra, ahol éppen eltaposta a csikket, majd lehajolt és eldobta a legközelebbi kukába.

-Három éve pontosan.-Vett ki zsebéből egy kisebb kézfertőtlenítőt, amivel megtörölte kezeit.-Gondoltam őszinte leszek.

-Nehéz magával kommunikálni.-Mosolyodtam el elhalóan.

-Meglehet.-Közömbös tekintettel hátat fordított, lazán inve háta mögül.-Viszlát, menjen vissza a barátjához, már várja.

Átment az úton, egészen egy fekete autóig, ahonnan egy nála egy háromnegyednyi fejjel magasabb férfi szállt ki, majd csókolt ajkaira. Erős, feszes tartása volt, igazán férfias kiállása.

-Ur..-a nő, aki kicsapta az ajtót szinte megfulladt a lihegéstől, elérve hogy neki szenteljem figyelmem.- A.. a férfi.. akihez jött.. -támaszkodott térdére.- Nem tudjuk.. lenyugtatni..

-Hogy érti hogy nem tudják lenyugtatni?-Tapostam el a csikket, azonnal beindulva a kórházba. A pulzusom hirtelen az egekbe szökött a nő kétértelmű kijelentése után.

-A láza.. -sietett utánam.- Illetve...

-Eresszenek el! -Jimin erős, de vékony hangja volt az első, amit a folyosóra érve meghallottam.