-A színfalak mögött ~ 𝙑𝙈𝙞𝙣 𝙁𝙁𝘾-

➷~ 2.rész ~➹

/Taehyung szemszög/

-Csapó egy!-A rendező szavai után felvettem a HanSung által kiszabott szerepet, így az újonnan mellém osztott fiatal nyomozót egy szoros öleléssel köszöntöttem miután félre dobtam a kezemben lévő papírokat. Balommal derekára simítottam míg jobbom háta közepére vezettem annak érdekében hogy jobban magamhoz tudjam húzni.

A forgatókönyvben az állt, hogy egy életkedvvel rendelkező, közvetlen, pimasz társat játszok, akit a fiatal eleinte furán, meglepetten fogad.

De az nem állt benne, hogy ellök magától.

-Állj! -ordított közbe Namjoon a kamera mögül. - Mi történt, Chim? -lépett hozzánk, pontosabban a fiúhoz, aki döbbenten tolt el magától, ujjai halványan remegtek miközben a földet pásztázta.

Aztán a rendező hangjára felkapta a tekintetét, elrántotta kezeit mellkasomról és kínosan a férfira mosolygott.

-Ja-ja, nem, semmi! Csak meglepődtem, mert.. Mert ö-öm, egy pillanatra kiesett a rész hogy megölel.. Sajnálom! -hajolt meg mélyen, arca a zavartól vörös pírben játszott.

Tehát ha nem felejtette volna el akkor mondhatni elviselte volna a közelségem? Azt hittem kedvel, legalábbis nem vettem észre rajta az undort.

A szereptől eltérően tekintetem kissé üressé vált ezután, de mikor a rendező egy kisebb párbeszéd leforgása után újra indította a kamerákat, arcomra vigyor kúszott, és változatlanul öleltem magamhoz a fiút. Talán annyi eltérés volt hogy nem préseltem magamhoz annyira mint az első alkalommal, ami szerintem ha a stábnak nem is, de neki feltűnhetett.

Az első rész leforgatása könnyen ment az első baki után, bár voltak hibák.

Például Park ha ötször nem, akkor egyszer sem botlott meg a forgatások alatt. Volt egy szünetünk, akkor is a menedzserével beszélt, vagy próbálta felkaparni magát a földről, mert elesett az egyik kábelben.

Az öt óra gyakorlás után -délután kettőkor- azonban már minden rendben ment, elpakoltunk, átöltöztünk, a stáb összeült, hogy beszélgessenek.

-Köszönöm a mai munkád! -hajolt meg előttem a szőke mélyen.- És ne haragudj! Kissé frusztrált voltam, az első volt, hogy valaki így megölelt.. Nem igazán szoktak ölelgetni. És izgatott is voltam -hajolt fel Park hadarva.- Szé-szépen játszottál. Ügyes voltál -hevesen pislogva pillantott össze-vissza, mintha a levegőből keresné a szavakat.- Én-öm, ha nem bánod, meghívhatlak valamire? Egy kávéra, vagy egy teára? Van időm amíg elindulok... Tovább. Mármint, az interjú..- ezt már inkább magának motyogta.

-Sok dolgom van, legközelebb megejthetjük.-Apróbb biccentésbe sűrítettem az olyanokat mint például a "Köszönöm", vagy "Ügyesen teljesítettél", tekintve hogy nem hagyott időt a válaszaimnak.

Ami pedig a "Sok dolgom van." mondatot illeti valahol igaz is, de ha nagyon akartam volna időt szakítottam volna kettőnkre.

De nem akartam.

-Tae, indulnunk kell.-A mosolygós férfi egy meghajlással köszönt.-Ügyesen teljesítettél.-Paskolta meg vállam megejtve ragyogó mosolyát.

-Üdv Hoseok-hyung -hajolt meg Jimin a fiú előtt.- Nos.. Akkor kitartást a mai napra -nyugodtabbnak, összeszedettebbnek tűnt, nemcsak ő, hanem a mosolya is.- Viszlát Hyung. Mégegyszer köszönöm a mai napot és segítséged.

-Holnap találkozunk.-Intettem ahogy hátat fordítva neki elindultam oldalamon Hoseokkal.

-Lefárasztott a mai, vagy van valami baj?-A hátsóbejáratnak köszönhetően sikeresen elkerültük a leseskedőket, így gondatlanul ültem be a sötétített ablakos autóba.