-A színfalak mögött ~ 𝙑𝙈𝙞𝙣 𝙁𝙁𝘾-

➷~ 1.rész ~➹

/Jimin szemszög/

-Jó reggelt! -köszöntem szokásos lelkesedésemmel még felettébb kómás munkatársaimnak.

Igaz, hogy a hajnali órákban jártunk, és én is háromig voltam ébren a szövegtanulásnak hála, de ennek ellenére a meleg tea miatt szinte kicsattantam az energiától.

-Jó reggelt.-Köszönt Namjoon a rendező, utána pedig kórusban a kellékesek, sminkesek és az ott lévő operatőrök.-Izgulsz?-Kérdezte a fekete hajú féloldalas, fáradt mosollyal ahogy belekortyolt az életerőt adó nedűbe. A kinti automata előtt álltunk, legalábbis csak páran, ugyanis még nem érkezett meg a partnerem.

-Kissé. Ez az első, hogy főszerepben vagyok. És bár Kooknak hála három hónap alatt kialakult az imidzsem, még kezdő és bátortalan vagyok -hadartam el zavartan, nekinyújtva a kis szatyrot amiben a tegnapi két tálca sütemény egyik fele volt.- Ezt a stábnak hoztam. Kérlek nyújtsd át nekik, rendező.

-Kedves tőled.-Vette át mosolyogva, felfedve apró kis gödröcskéit.

Ebben a pillanatban a kellemes csendet gépek kattanása és a kinti emberek duruzsolása törte meg, ahogy nyílt a nagy főbejárati ajtó. Egy magas, vörösesbarnás hajú férfi tolta félre a paparazzikat a nyílászárótól annak érdekében hogy be lehessen csukni azt, és hogy segítse a feketébe öltözötteket.

A körülöttem lévő emberek nem voltak különösen meglepve ettől a kis incidenstől, ugyanúgy kortyolgatták az italukat, mintha ez mindennapi lett volna.

-Úgy tűnik hamarosan nekiállhatunk a kamerák beállításának.-Kettőt tapsolt Namjoon, és már el is kezdtek forgolódni az emberek teljesítve utasítását.

A két testesebb férfi takarásából kilépett egy korombeli, nálam talán két évvel idősebb fiú, bár arcát a maszktól és a szemei elé logó tincsei miatt nem láttam, az öltözködése és a beállása segített besaccolni hogy ki is ő.

-Üdv, jó reggelt emberek.-A még nálam is energikusabb fiatal férfi, ismereteim szerint Jung Hoseok mosolyogva lépett elénk egy intés kíséretében, bár azonnal félre is állt a papírokat illetően.

-Jó reggelt.-A mély tónussal rendelkező egyén köszönés során levetni készült az arcát eltakaró anyagot.

Taehyung sötét haja ismét összeillett fekete öltözékével. Nagyjából ez a szín tette ki egyedül a ruhatárát. Fekete szemei körbesiklottak a tömegen, egyben rajtam is, aztán Namjoonon állapodott meg a tekintete.

Mielőtt megszólalhatott volna izgatottan siettem elé, nagyjából fél centire megbotolva előtte -végül egyébként valahogy sikeresen megállva- üdvözöltem.

-Jó reggelt Hyung! -köszöntöttem egy ragyogó mosollyal.

Elgondolkodva meredt tekintetembe ahogy eltávolította vörös ajkai elől a maszkot, végül mintha megértette volna ki is vagyok, biccentett egy amolyan "Neked is" félét.

-Park Jimin, ha nem tévedek.-Nyújtott kezet halványan hátrébb lépve, helyet adva kezeinknek.

-Valóban -viszonoztam gesztusát.- Mindig is hihetetlenül felnéztem rád. Hatalmas megtiszteltetés, hogy veled együtt dolgozhatok! -hajoltam meg aprón.

-Én köszönöm a lehetőséget.-Ajkai szélére enyhe mosoly kúszott ahogy elengedte kezem.-Ha nem haragszol elkészülök a forgatásra.-Szerény meghajlása után elindult a hatalmas, üveg korlátokkal szegélyezett lépcső felé, amely a halnak a baloldali felén helyezkedett el. Tudtam, hogy arra megy, hisz Jeongguk az első ittlétemkor nagyjából végigjáratta velem az épületet, hogy ne tudjak eltévedni ha esetleg visszafelé jövet egyedül maradnék.