-A színfalak mögött ~ 𝙑𝙈𝙞𝙣 𝙁𝙁𝘾-

➷~ 15.rész ~➹

/Taehyung szemszög/

Azok a halk, vágyakozó szavak voltak az utolsó szikrák, melyek végleg kettétörték a ketrec minden egyes részét, hagyva hogy a vörösre színezett szívem ismét dobogni tudjon.

Egyre feljebb haladtam, mellkasát, kulcscsontját, nyakát, állát, ajkai szélét, végül párnácskáit csókoltam. Arca kipirult volt, szemei csillogtak, száján pedig néha-néha kicsúszott egy halk nyöszörgés a tetteim hatására. Érzékeny volt, és törékeny. De az érzékeny része inkább a nagyobb felét tette ki a lényének.

-Engedted Jungkooknak hogy érintsen?-Suttogtam füle mellé, kezemmel kínzó lassúsággal végig simítva combján, kicsit feljebb húzva lábát, hogy jobban odaférjek.

-Ne...nem.. -suttogta elhalóan, szinte könyörögve, hogy folytassam. Hogy menjek tovább.

-Tegnap este féltékeny voltam.-Csókoltam a füle melletti érzékeny pontra, bőrére mosolyogva. Kezem tagjára csúszott, de még nem teljesen érintettem, kissé kínoztam az alattam fekvő szőkeséget.-Nem akartam hogy ő érintsen.

Kezei a takaróba martak, egy mély, megremegő levegőt vett, csípője kissé megemelkedett az érintésemnek hála.

-Nem élvezném ha ő érintene -fújta ki a levegőt szaggatottan, mintha szenvedne.- Egy ideje.. már nem. Talán két hónapja.. Amióta találkoztam veled -látszott hogy mondani akart még valamit, de magában tartotta a szavakat, ajkaira harapott és elfordította fejét, hogy ne kelljen a szemembe néznie. Magány, és vágy. Ez volt a tekintetében.

-A szobámban vagyunk Jimin.-Csókoltam nyakára.-Mondd ki.-Ezzel tagjára fogtam, egy határozott, vágyittas tekintettel illetve az ő sötéten csillogó lélektükreit.

Ajkai elnyíltak, és nem volt elég ideje odakapni ujjait, hogy elfojtsa nyögését. Csípője szinte kezembe feszült, vállai enyhén felemelkedtek ahogy élesen beszívta a levegőt.

-Jimin..-Kissé felemelkedtem, homlokom a sajátjának döntöttem, és úgy suttogtam ajkaira.-Miért nem vágysz másra?

-Mert téged akarlak. Mert akárhányszor meglátlak, elszorul a levegőm és csak a szívverésem hallom a fülem mellett. Mert mindig zavarba hozol -halkan mondta, már-már elcsukló hangon.- Mert.. nem tudom. Nem tudom mi ez az érzés.

Talán ő is..

A felismerés melegséggel töltötte el a mellkasom, mosoly kúszott ajkaimra ahogy lehunytam íriszeim, és aprón ajkaira csókoltam.

-Ha rájössz én legyek az első akinek elmondod, rendben?-Kuncogtam halkan párnácskáira.

-Mmhm.. -felelte elfojtottan, enyhén mocorogva, miközben vágyittas szemekkel nézett fel rám.- Mikor lesz a következő fotózásod?..

-Pár nap múlva.-Hajoltam le nyakához, kezem lassú tempóban mozgattam férfiasságán, hagyva hogy lábai elnyíljanak, helyet adva nekem.

Vékony nyöszörgéseit nyakamba fojtotta, ahogy átkarolta vállam és felhúzta magát, hogy el tudjon bújni a tekintetem elől.

Időközben visszanyomtam az ágyra, csókjaim levezettem mellkasára, majd alhasára, végül belső combjára. Utat hagyott nekem, feje mellé eresztve karjait a takaróba mart és a párnába fúrta arcát.

Tovább csókoltam, egészen addig amíg egy szív alakú anyajegyre nem értek ajkaim. Gyönyörű volt, mint egy rejtett szépség a hibátlan bőrén. A tekintetem egy pillanatra elködösült ahogy megjelent előttem ezernyi kis szilánk, azok felszínén megcsillanva az emlékekek töredékei.