-A színfalak mögött ~ 𝙑𝙈𝙞𝙣 𝙁𝙁𝘾-

➷~ 13.rész ~➹

/Jimin szemszög/

Fázom.

Ez volt az első gondolat, ami végigfutott rajtam amikor Taehyung érdeklődve leült mellém, és elkezdte figyelni a tömérdeknyi füzetet körülöttem.

-Hol tartasz?

-A nyolcadik fejezetnél -A hatvanból.- De ezek jegyzetek... elég nehéz lépést tartani a nő beszédével, hogy le tudjam írni amit mond.

Szőke hajam elől egy kis copfba volt kötve, nehogy ne lássak tőle, míg rajtam egy mackónadrág és egy babakék kötött garbó volt az érzékeny természetem miatt.

-Kár hogy kihagytad a rendes tanítást. Jó bulik voltak azok az évek. Viszonylag.-Túrt tincsei közé vissza emelve tekintetét a forgatókönyve soraira.

-Nem voltam olyan jó anyagi helyzetben. Tizenöt évesen elszöktem otthonról, és utána magamnak kellett pénzt keresnem -rántottam aprón vállat.- Nem is zavar. Az egyetem idegesítő. Mindenki alkesz és erőszakos vadbarom.

-Nem egészen.-Mondta nyugodt hangnemben, lopva rám tekintve szemüvege mögül.-A munkád során is voltak erőszakosak, és alkeszek, nem igaz?

-Egyszer majdnem kirántottak a pult mögül -bólintottam ránézve.- Aztán többször is letapiztak. Azt hittem hogy rájukhívom a rendőröket, de a főnök lenyakazott volna, úgyhogy nem tettem.

Egy egyszerű bolti eladó.. Bárcsak ilyen könnyű lett volna.

-Oh..-Ismét elszakította íriszeit rólam.-Tehát több munkád is volt. Azt hittem csak az az egy.

-Melyik? -néztem rá kérdőn.

-Tudok a piszkosabb munkádról Chim.-Ujjával egy elegáns mozdulattal tolta feljebb a fekete keretes szemüvegét, hagyva hogy a fény megcsillanjon üvegjein, egyfajta csillanást csalva lélektükreibe.

A fülemben visszhangzott az óra kattogása, és a szívem kihagyott egy ütemet.

-Nem voltak piszkos munkáim -feleltem higgadtan.- Hacsak a takarítás nem számít annak -vettem a kezembe a ceruzát ismét.

-Nem hiszem hogy rád hagyták az aktus utáni takarítást. Vagy mégis?-Követte nyomon a nyomtatott betűket.

A ceruza eltört a kezemben, ahogy ujjaim ökölbe rándultak.

Torkom elszorult, a mellkasom súlya pedig a kanapéhoz szegezett.

Egy mély, kimért levegő után színpadias mosolyom lefolyt, tekintetem elhidegült, ajkaimra pedig egy gyilkos feszélyezett mosolya kúszott, ahogy fél térdem felhúzva azon támasztottam meg könyököm, a fiúra emelve a tekintetem.

-Mégis mire akarsz célozni ezzel, Hyung?

-Túlreagálod. Előbb utóbb úgy is megtudtam volna.-Vont vállat könnyedén, titokzatos köd mögé rejtve tekintetét.-Mire is?-Gondolkodott el összecsukva a kis könyvet.

"Arra hogy ribanc voltál."

Nem kellett kimondania.

Felkaptam a telefonom, lecsuktam a laptopot, és elfordítva fejem megkerültem a kanapét.

-Elmegyek -feleltem halálos nyugalommal, a torkomban dobogó szívemmel.

"Te rohadt kurva!"

-Hova, Jungkookhoz?-Kérdezte keserűséggel hangjában miközben hátradőlt a garniturán.-Ha kimész azon az ajtón sosem tudod meg mit akartam kérdezni.-Hangjában egy cseppnyi frusztráltság sem volt, sőt, ijesztően nyugodt volt, mintha már napok óta kereste volna a megfelelő pillanatot.-Talán megbánod, talán nem. Rajtad múlik.