-A színfalak mögött ~ 𝙑𝙈𝙞𝙣 𝙁𝙁𝘾-

➷~ 19.rész ~➹

/Jimin szemszög/

Remegve, fuldokolva keltem fel hajnali négykor.
A könnyeim miatt homályosan láttam, a sötétség eltompította az érzékeim, a testem pedig reszketett a hidegtől, ami levert, ahogy hirtelen felültem és hagytam, hogy izzadt testemről lehulljon a takaró.
Ujjaim sípoló fülemre tapasztottam, vettem három mély levegőt, és igyekeztem rendbeszedni magam. Otthon voltam, Taehyung este elköszönt, hogy hazamenjen Tanniehoz, így egyedül maradtam, mégis úgy éreztem magam mint aki köré ezernyi ember lett volna bezárva. Nem kaptam levegőt.

Újabb rémálom.

Nem volt meglepő, hisz a magányos estéim -ha éppen nem volt tanulnivaló- gondolkodással töltöttem, ezért se csodálkoztam a rámzúduló emlékzivatartól, ami úgy jött, akár a villámcsapás.

Fejemhez fogva elfordultam az ágyon és felálltam, egy ideig a rikítófehér papucsomra meredve a sötétben, aztán végül elbattyogtam a lámpáig, és minden egyes kapcsolót felnyomva világosságot csináltam az egész lakásban. Átsiettem a nappalin, el a fürdőig, a kagylóba kapaszkodtam, és bedugtam a fejem a hideg víz alá.

Sok-sok emléket elfelejtek, ha a múltról van szó, és tudom, hogy ez másnál sincs máshogy, ilyen pillanatokkor viszont olyanokra emlékszek vissza, amiknek örültem, hogy nincsenek. Mint például a durvább estéim, a szadistább vendégeim a bordélyházakból.
Nem fojtottam el a könnyeim, elzártam a csapot, és hagytam, hogy a tükörbe meredve feleszmélhessek, mennyire is nyúzott az arcom. Karikák a szemem alatt, kiszáradt ajkak, sápadt bőr.. Sóhajtottam.

"Úgy tűnik megint a sminkekhez kell nyúlnom.."

~~~~~~

-Jó reggelt Hyung! -mosolyogtam Taehyungra, aki szokásosan a bejárat előtt várt rám. Vagyis most kivételesen ő érkezett meg előbb, mivel én kicsit késésben voltam a reggeli bakim miatt.
Összetörtem egy bögrét, ami felvágta a tenyerem, és nem találtam meg az elsősegélydobozt egy jó darabig, aztán mikor meglett, véletlen kiborítottam, így miután elláttam a kezem, össze kellett pakolni.

-Reggelt.-Mosolyogta a szokásos, fáradt reggeli mosolyával, miközben kivette zsebre rakott kezeit és derekamra simított hogy magához húzzon, majd ajkaimra csókoljon.-Fáradtnak tűnsz, sokat tanultál?

-Korán keltem -viszonoztam ölelését, és igyekeztem minél észrevétlenebbül magamba szívni illatát.- De tegnap este egyáltalán nem tanultam.

-Dolgod volt?-Indult befelé, magával vonva engem is, tekintve hogy a kamerások is megérkeztek.

-Mmhm, inkább nem tudtam.. Gondolkodtam helyette -mentem mellette zavartalanul, időközben jobban belebújva pulcsimba. Még mindig hideg volt, de képtelen voltam elviselni a rétegezett öltözködést.- Úgyhogy elfoglaltam magam.

-Ha nem tudsz nélkülem aludni, gyere át hozzám.-Mosolyogta pimaszul, feljebb tolva szemüvegét kézfejével.

-Most a te köröd jön -fújtam fel arcom.- Eleget voltam nálad. Hozd Tanniet is.

-Rendben, délután elmegyek érte, aztán át cuccolok hozzád.-Mondta lopva felém pillantva.-Ez így megfelel?

-Ha neked nincs dolgod, nekem is oké -bólintottam aprót.- Nem is aludtál még nálam, igaz?

-Nem, valóban. Eddig mindig nálam estél nekem.-Vont vállat hanyagul, változatlan, bár halványabb pimasz mosollyal ajkain.

-Ez nem igaz! Tegnap nálam volt! -néztem rá durcásan, de ahogy realizáltam mit mondtam arcom vörösödni kezdett, így ajkaim elé kaptam a kezem és csendesen folytattam tovább az utat az öltözőkig.