-A színfalak mögött ~ 𝙑𝙈𝙞𝙣 𝙁𝙁𝘾-

➷~ 9.rész ~➹

/Jimin szemszög/

Szorítással a mellkasomban szálltam fel a buszra.

A tegnap esti események után már annyira se volt étvágyam, mint azelőtt, és a kedvem és egyből megzuhant, ahogy rájöttem, hogy Hyung eltűnt.

Mikor bekopogtam hozzá, nem válaszolt, a gerincemben lévő bizsergés pedig semmi jót nem ígért, aztán mikor Hoseokot kérdeztem, azt felelte hogy nem tudja hol van: ez volt az a pont, ahol a magabiztosságom vészesen lejteni kezdett, akár egy csökkenő értékű grafikon.

Féltem, hogy történt valami vele, ezért az aggodalomtól olyan sokat sem tudtam aludni, szóval kellőképpen fáradt voltam, amikor elsétáltam a rengeteg ülés közt.

-Szabad? -mosolyogtam rá Taehyungra ahogy mellé értem, miután a tekintetemmel megtaláltam hol is ül. A tegnapi után..

Nem is tudom, miért titkoltam el mások elől azt, hogy minden egyes pillanatra emlékszem. Mondjuk, volt okom, mert az ígéreteimet szokásom betartani, de..

"Ha józan leszek, lefekszünk".

Egy kínzás volt ez a mondat a saját hangommal.

-Az.-Bólintott egy könnyed mozdulattal kivéve füléből a fülhallgatót. Fáradtnak tűnt, a szemei legalábbis arról árulkodtak hogy ő sem aludt sokat, az öltözködése pedig túl laza volt, ami csak annyit jelenthetett hogy szüksége van a pihenésre, szűk ruhákban pedig nem lett volna a legkényelmesebb.

-Köszönöm -feleltem, majd levéve a táskám beültem mellé, a csomagot pedig lábaim közé süllyesztettem.- Látom nem vagy eléggé jó állapotban -mosolyogtam rá kedvesen. Nem akartam beszélni a tegnapról.. A gyomrom kavargott, ahogy visszaemlékeztem a beszélgetésünkre Jeonggukkal.- Hagylak pihenni, Hyung. Ügyes voltál -paskoltam meg aprón a fejét.

-Beszélgessünk.-Fordult felém fejét az ülésnek döntve.-Minden rendben?-Pislogott kérdőn, érdeklődve íriszeimbe.

-Oh, i-igen.. Azt hiszem -bólintottam.- Ha veled minden rendben, hát velem is minden rendben -mosolyogtam ragyogón, a szívem viszont olyan hevesen dobogott, attól féltem, hogy meghallja.- Nem vagy fáradt?.. Mármint, az arcod.. És nem tudom, aludtál-e tegnap eleget?

-Aludtam, itt voltam a buszban.-Pillantott körbe.-Az arcom pedig..-Gondolkodott el egy pillanatra.-Mi van vele?-Tapintott arc élére.

-Megviseltnek tűnsz..

-Nem érzem annak magam.-Mosolygott rám harsányan.-Ne aggódj, minden rendben van.

-Akkor jó... -mosolyogtam rá enyhén megkönnyebbülten.- Miről szeretnél beszélgetni?

-Mi a kedvenc színed?

Értetlenül pislogva meredtem rá.

-Kedvenc szín? -vontam össze szemöldökeim.- Nincs kedvenc színem..

-Mikor születtél?

-Október tizenhárom.. -vagyis..

Ma?

Elgondolkodva pislogtam a telefonomra csúsztatva a kezem.

-Akkor, Boldog Születésnapot.-Kuncogta felém hajolva. Egy pillanatra meghökkentem, a mellkasom összeszorult, bár, csak félreértettem a helyzetet. Baljával, a helyzetre való tekintettel csak lazán, barátiasan tudott megölelni míg állát jobb vállamra tette.

-O-oh -nagyon reméltem, hogy nem érzi a pulzusom a nyakamnál.- Kö-kösz..önöm -nevettem el magam.- Totál elfelejtettem..

-Ma elég későn érünk haza.-Hajolt el tőlem.-De ha gondolod holnap megünnepelhetjük.-Maga elé emelte mobilját, feloldotta majd pötyögni kezdett.-A média már tele is van vele.-Mutatta felém a készüléket. Valóban. Egy csomó cikk, meg üzenet a közösségi oldalakon.