What If Rewrite The Star **Befejezett**

Rád találásom

Namjoon:

"Te is érzed?" szimatol a levegőbe Jungkook hirtelen, a határ ellenőrzésünkor, mire én is szimatolni, és meg is érzek valami ismeretlen gyenge eper illatot kezdek érezni nem messze tőlünk.
"Ez nem farkas" válaszolom én is telepatikusan és morogni kezdek.
"Határozottan nem" ért velem együtt "de vámpír sem lehet, azoknak nincs ilyen illatuk"
"Szóval akkor egy kitsune" erre el gondolkodok mert még sose láttam kitsunét, mondjuk nem nagyon mernek a közelünkbe jönni tehát nem csodálkozom, és legalább tudják hol a helyük.

El kezdtünk menni arra az irányba ahonnan érezzük az illatot, majd meg is találtuk a bokrot ami mögött valószínűleg volt.
Nagyon halkan és ugrásra készen lopakodtunk közelebb, de mire esélyünk lett volna elkapni hirtelen egy kis test ugrott ki és futott el mellettünk.
Rögtön utána is iramodtunk, de kis vörös igen csak gyors volt, és amikor le fordult el vesztettük a nyomát és mérgrsen kezdtük el összes érzék szervünkkel keresett keresni őt.
Hál istennek nem tartott sokáig mert a kis butája nem bírta vissza fogni szapora légzését így könnyen megtaláltuk az udut ahová bebújt, csak az volt a baj, hogy nekünk túl kicsi így nem tudunk be nyúlni érte.

Ahogyan be néztem a lyukba elámultam.
A lyuk végén morgott ránk, de ez csak aranyossá tette őt mint sem ijesztővé.
Édes kis teremtés volt az már biztos, pici test két nagy fül és gyönyörű vörös szín árnyalatú kivéve kis tappancsain amik feketék voltak.
Apám azt mesélte, hogy emberi alakukban a legszebb teremtmények a világon, szóval kíváncsi lennék ő hogy nézhet ki...

"Héj én is látni akarom" löki arrébb fejemet Kook, hogy ő is láthassa a rókát.
"Hogy szedjük ki? Elég kicsi a lyuk ha vissza is változunk is csak a kezünk fér be" kérdezi.
- Hát valahogy ki kell szednünk...- mondom mostmár vissza változva.
Lassan el kezdek be felé nyúlni és el is kapom a lábát...
- Au, rohadj meg kis dög- húzom ki kezemet amin egy nem kicsit vérző harapás nyom van.
- Te se gondoltad komolyan, hogy majd csak úgy meg adja magát- szórakozik rajtam Jungkook aki szintén már vissza változott.
- Akkor próbáld meg te kiszedni- nézek rá dühösen.
- Kösz nem még kell a kezem- nevet- inkább menjünk vissza, a többiek nélkül nem sok mindent tehetünk.
- De akkor meg szökhet- tiltakozok
- És? Hacsak nem a kis harapás miatt akarsz bosszút állni akkor nem mindegy? El nézve őt nem hiszem, hogy sok vizet zavarna.
- Felőlem- adok igazat neki.

Még egyszer rá néztem a kis mocsokra, majd átváltozva hagytam ott és mentem legjobb haverom után.
A nap további részében pedig már meg is feledkeztem a vörös kis ördögről.

Másnap reggel valamiért korábban keltem a szokásosnál és futhatnékom támadt.
Öltözködés után pedig már indultam is le a konyhába, hogy még be kapjak néhány falatot a futás előtt, nem szeretek éh gyomorral futni.
- Jó reggelt köszönök szüleimnek, akik nagyban beszélgettek valamiről.
- Fiam jó, hogy jössz azt hiszem végre találtunk olyan omegát akire még neked sem lehet egy rossz szavad sem- mondja apa mire csak szemet forgatok és le ülök enni a papám által sütött palacsintából.
- Apa és papa mondtam már, majd elveszek valakit ha eljön az ideje nem kell kerítőset játszani.
- Kis fiam neked is jobb lenne ha adnál nekik esélyt- mondja papa lágyan- hátha köztük van az igazi, ez az omega tényleg hozzád illőnek tűnik, kérlek a kedvemért próbáld meg őt is ha nem tetszik el küldjük és nem fogunk ezzel zavarni többet.
- Hát jó- egyezek bele mert már jó lenne ha leszállnának erről- viszont én megyek egyet futni, köszönöm a palacsintát- mondom és sietve távozom.

Nem értem mért akarják annyira, hogy házasodjak, csak 24 éves vagyok, falkát vezetni pedig egyedül is tudok.
Futás közben egyszer csak megállok és a levegőbe szippantok.
Vér. Vér szagot érzek...
Idegesen kezdek a szag után menni,de rögtön meg is torpantam a látványra amely fogadott...
A kis vörös ördög keservesen vinnyog és próbálja kiszabadítani sérült ballábát a farkascsapdából.
Egyre el keseredetebben vonyít amitől meg sajnálom szegényt, ki tudja mióta lehet itt.

Lassan közelebb megyek hozzá, ezt pedig ő is meg hallhatta mert ijedten fordul felém és még jobban nyüszíteni kezd egyre jobban rángatva vérző lábát, mellyel még mélyebb sebet létre hozva.
Próbálom úgy meg közelíteni, hogy megértse nem akarok rosszat, de nagyon nehéz felfogása lehet, mert ahányszor a kapcsolóhoz akarok nyúlni vicsorogva és morogva kap mancsom felé közben pedig egyre hátrébb próbál araszolni tőlem.
"Hallasz engem?" vetem be a telepátiámat, mire csak furcsán nézett rám kis pofiját oldalra fordítva, amitől nagyon édesen nézett ki.
"Ezt igennek veszem. Figyelj nyugodj! Nem foglak bántani csak segíteni szeretnék mielőtt vérfertőzést kapsz."
Mondom neki kedvesen és lassan.
Úgy tűnt megértette mert csak figyelt engem,de sajnos még sem mert újra felém marrt amikor nyúltam felé.
Sóhajtva gondolkodtam hogy mit tudnék csinálni de nem hiszem, hogy bárki akarna segíteni neki így egyedül maradtam,de viszont amíg nem enged segíteni addig nem tudok mit csinálni vele...

Úgy gondoltam ha nem akarja, hogy segítsek nincs miért maradjak,de mikor menni készültem és hallottam síró hangját nem bírtam csak úgy otthagyni.
Le feküdtem tőle nem messze és vártam mikor fog ki fáradni, hogy majd akkor leszedjem róla.

Nagyon makacs jószág volt majdnem egész nap próbálkozott nem adva fel, néha kis-kis pihenőket mondjuk tett, de amikor oda akartam menni rögtön rám vicsorgott.
Este viszont már egyre rosszabbul lett úgyhogy sikerült le szednem róla azt a szart, bár így is védekezett és be szereztem egy egy kis harapást tőle.

Amikor ki szedtem lábát elterült előttem a földön és szaporán vette levegőjét haldoklott...
Gondolom sok vért vesztett.
Gondoltam megint rá, hogy ott hagyom, de nem volt szívem meg is tenni, szóval óvatosan a számba vettem kis remegő testét és a tegnapi uduhoz vittem.
Mielőtt be tettem volna, vissza változtam és egy nagy levéllel be kötöttem a sebét, szerencsére szerintem vér fertőzést nem kapott.

Éppen be akartam rakni kis testét a biztonságos uduba de valahogy nem akartam őt hagyni, valamiért úgy éreztem, hogy még mindig szüksége van rám.
Ismét átváltoztam farkassá és mellé feküdtem őt el takarva mindentől.
Aranyos fejét rám rakta és tovább szuszugott amit magamba módosítva mosolyogva néztem.

A kis ördög tényleg író édes tud lenni...