What If Rewrite The Star **Befejezett**

Lassú tantusz

NamJoon:

5 hónappal később

- Nam.. Nam...- ébredek Jinnie selymes hangjára- gyerünk keltsd fel a fiúkat, végre sikerült le tennem Daisyt majdnem egész este sírt és nem sokára indulnunk kell nekünk dolgozni nekik meg oviba és bölcsibe!- mondja miközben elő szedi ruháimat amikkel fejen is dob- Most! Hajrá!- és el ki is megy a szobából.
Három ásítás és öt perces nyújtózkodás után sikerült ki kászálódnom és reggeli rutinom elvégzése után fel is keltettem a fiúkat akik szintén nem akartak fel kelni.

Éppen le ültem az asztalhoz, hogy meg igyam a kávémat amikor csengetettek.
- Nyitom- mondja Jinnie, mire meg is nyugszom de nyugtom nem tart sokáig...
- Ööö....Nam...nézd ki van itt...- jön be az étkezőbe falfehér arccal.
- Szia, NamJoon...
- Apu!- szalad hozzá boldogan David mikor meg látja.
- Szia, kicsim! Úristen de meg nőttél, lassan magasabb leszel már mindenkitől!
- Minseok...- szólalok meg egy kis idő után, miután realizáltam, hogy nem csak képzelődöm- Te..., hogyhogy itt... vagy?
- Nos...- keresi ő is a szavakat és le süti szemeit- beszélnünk kell...
- Khmm.. Én szerintem el viszem a fiúkat, ti nyugodtan beszéljetek.
- Jinnie- lépek hozzá- nyugodtan...
- Nincs semmi baj Nam. Majd beszélünk- mondja halványan elmosolyodott.
- De én apuval szeretnék inkább maradni- bújik jobban David Minseokhoz.
- Ígérem itt leszek mikor haza jössz, de most apával meg kell valamit beszélnem rendben édesem?- gugol le hozzá Minseok.
- Jó...- mondja duzzogva de meg nyugodva David és az e közbe már készenlétben álló Jinékhez lép, majd el mennek.

- Kérsz valamit inni vagy enni- kérdezem miután le ültünk a nappaliba.
- Hát egy kávét el fogadok
- Rendben, mindjárt hozom- megyek a konyhában.

"10perc múlva kávé készítés után"

- Szóval? Hogy is kerülsz ide? Csak nem eszedbe jutott, hogy amúgy vannak gyerekeid?
- NamJoon.... Kérlek...- sóhajt- Sajnálom rendben? Különben is csak másfél évre mentem el...
- Ja, igazad van szinte fel sem tűnt a hiányod...- mondom gúnyosan
- Figyelj, muszáj volt el mennem, teljesen ki voltam...
- És szerinted én nem?! Főleg miután egyik napról a másikra le léptél?! Remélem nem hiszed, hogy ide vissza jöhetsz!
- Nem, tudom, hogy már Jinnel vagy, különben örülök nektek...- mondja őszintének látszó mosollyal.
- Ez valami trükk?- húzom fel kétkedve szemöldököm.
- Nem. Tényleg örülök, hogy nem vagy egyedül és látszik, hogy Jin jó lesz Davidékhez.
- Ezt meg értsem úgy, hogy megint csak most véglegesen el akarod őket hagyni?- leszek még idegesebb
- Nem, de az istenért hagy mondjam már el végre, hogy miért jöttem!- mondja már ős idegesen. Én pedig fújtatva vissza ültem a helyemre.

- Szóval. Tudod miután el mentem utazgatni kezdtem és össze jöttem valakivel akivel három hónappal ezelőttig felhőtlenül boldog időket éltem. De aztán ugye isten nem ver bottal mondják... És el hagyott... Akkor döbbentem rá milyen egyedül vagyok és, hogy hogy tehettem ezt veletek. Szóval vissza jöttem,de meg tudtam apádtól, hogy te már tovább léptél és boldogan élsz Jinnel akiről ugye kiderült, hogy életben van.
El kezdtelek titeket figyelni az elmúlt egy hétben és úgy láttam tényleg mesébe illően éltek és én...- kezdett el egyre jobban könnyezni- sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán vissza jöjjek vagy inkább jobb ha nem, de tudod a gyerekek tényleg hiányoztak, főleg David.... és nem akartam, hogy úgy nőjenek fel, hogy nem ismernek- kezd el végül zokogni.

Bár haragudtam rá és már látni lehetett rajtunk, hogy már egyikünk sem szerelmes a másikba ( már ha valaha azok voltunk és nem csak ragaszkodtunk a másikhoz) mégis meg szakadt a szívem, hiszen meg is csak a gyerekeim szülő apja, akivel ha akarok ha nem örökké egymás életének a kis apró részei leszünk...
Mellé ülve meg öleltem reszkető testét ő pedig még mindig zokogva bújt karjaimba.
- Soha ne feledd, hogy a gyerekeket bármikor láthatod se én se Jin nem fogjuk el venni őket- mondom neki.
- Köszönöm.... Köszönöm...

- De van még valami...- húzódik el kis idő után szipogva.
- Igen?
- Hát... Tudod... Nincs hova mennem... És talán esetleg...
- Nem- vágom rá fel pattanva- nem jöhetsz ide!
- Miért? Akkor csak úgy el küldesz?
- Nem! Dehogyis!- gondolkodok és eszembe is jut egy ötlet- meg van! Mivel Jinniék lassan már mondhatni itt laknak így te a régi lakásába költözöl! Na? Mit szólsz hozzá?
- De Jin nem lesz mérges miatta?
- De, de nyugi már úgyis ide akartam őket költöztetni rendesen.
- Hát akkor nekem meg felel- mondja már ő is mosolyogva.
Már csak Jint kell rá beszélnem, bár ha nem akarja, hogy ide költözzön hozzám Minseok muszáj bele mennie...

Délután Minseok és a gyerekek az emeleten a Jin és Nam a konyhában.

- Nem tudom, Nam... Nem korai ez az össze költözés?- húzza a száját.
- Korai?!?! Már több mint tízenöt éve ismerjük egymást!
- Igen, de abból 10-et külön töltöttünk.
- Látod itt az esély, hogy be hozzuk azt a röpke tíz évet!
- Nagyon vicces- forgatja szemeit
- Naa.. kicsim... Úgyis szinte már itt éltek Félixel, és ő is biztos örülne...
- Hahjj- sóhajt legyőzötten- legyen... Egy feltétellel...
- Bármit!- mondom boldogan
- Ne csak párkapcsolatban éljünk együtt. Én többet akarok tőled.
- Mire gondolsz?- kérdezem értetlenül
- Erre magadtól kell rá gyere...- mosolyodik el huncutul és egy rövid csók után se szó se beszéd ott hagy.

- Mini...- szólalok meg miután be vezettem este a vendég szobába Minseokot.
- Igen?
- Mit szeretne még Jin tőlem ha nem párkapcsolatot? Nem tudok rá jönni...
Hosszasan vislat majd el neveti magát- mi az?
- El se hiszem, hogy a nagy romantikus NamJoon ezt nem tudja- nevet még mindig- csak annyit segítek, hogy kell hozzá "ásó, kapa, nagy harang"- mondja és még mindig nevetve kizár.
Még mindig értetlenül állva a folyosón gondolkodok, hogy mi lehet az, mikor végre leesik...

Mosolyogva mászok be mögé át karolva szerelmemet, aki most egy ismerős zenét hallgatott.
Mikor rá jöttem mit is még jobban el mosolyodtam és hallom kicsit szipogva ő is halkan énekli
Lehetetlennek tűnik- énekli az énekes nővel mire én a férfivel kezdek énekelni és le törlöm könnyeit is
Nem lehetetlen
Lehetséges
Mond, hogy lehetséges
És innentől együtt énekeltük:

Mi van ha át írjuk a csillagokat?
Mond, akkor az enyém leszel?
Semmi sem választhat el minket egymástól.
Te vagy az akit meg akartam találni.
Ez rajtad múlik és rajtam,
Senki nem mondhatja meg, hogy kik leszünk,
Akkor miért nem írjuk át a csillagokat?!
Talán a világ is a miénk lehet...

Énekeljük egyre halkabban az utolsó sorokat egymás szemeibe nézve.
Közelebb hajolok hozzá ajkaink már súrolják egymást...
- Jinnie...
- Igen?
- Hozzám jössz?
- Csak nem leesett- mosolyodik el- elég lassan... De igen...- mondja boldogan és mielőtt még egyet szólhattam volna tarkómtól fogva le húzott magához és egy szenvedélyes csókba invitált.

VÉGE

Sziasztok!

Hát nem vagyok büszke erre a befejező részre, de közben szerintem sikerült boldogan befejezni így annyira talán nem vészes..😅
Nagyon köszönöm a sok csillagot, olvasót és kommentet, nagyon örülök, hogy ilyen sokatoknak tetszett és el olvastátok.
A fenti videó az aminek a dal szövegét énekelik.
Eleinte más, hogyan akartam bele írni a dal szövegét nem ilyen bénán,de máshogyan meg nem tudtam befejezni...
Tervezek még egy epilógust is bár még nem tudom pontosan, hogy abba mi és hogy legyen, de meg próbálom hamar húzni és azt jobban meg írni.

Remélem azért ez a rész is tetszett nektek és köszönöm, hogy velem tartottatok.
Ha valakinek van kérdése örömmel válaszolok.❤️❤️❤️