What If Rewrite The Star **Befejezett**

Barátkozás

Namjoon;

Meg kell hagyni nagyon kis édes tud lenni a kis méregzsák, bár azt nem tudom, hogy miért nem érti akkor telepátiával mondok neki. Ők nem beszélnek így? Az is furcsa, hogy egyedül van, úgy tudom, hogy mindig csapatban vannak... Ebben a kis vakarcsban csak az az egy nem fura, hogy rókaként viselkedik, mert általában csak nagyon ritkán veszik fel emberi alakukat. De ezt és a szagát le számítva simán egy olyannak tűnik mint egy közönséges róka.

Már éppen meg akartam kérdezni, hogy ha érti amit mondok vagy legalábbis hall engem, akkor miért nem válaszol amikor motoszkálást hallok nem messze tőlünk és megérzem legjobb barátom és omegája illatát.
A biztonság kedvéért úgy gondoltam jobb, ha itt marad, de most bezzeg az istenért sem akart maradni ezért kicsit erélyesebben és idegesebben rá mordultam, mire aranyos füleit le hajtotta és bent lefeküdt.

Barátaim illata felé szaladtam és eléjük ugrottam, Taetae ijedten ugrott Kook nyakába és majdnem ha Kook nem tartja meg magukat hátra esnek.
Nevetve változom én is vissza( mert ők is úgy voltak).
- Jesszus, hát kiugrott a szívem te idióta!- kiált rám mérgesen Taetae.
- Bocs haver, de ez ki hagyhatatlan volt- nevetek továbbra is- mit kerestek itt?- kérdezem lassan vissza komolyodva.
- Gyomokat keresünk, hogy a hozzád hasonló agyatlanakat ellásuk némi ésszel- forgatja szemét még mindig dühösen Tae- szerinted?! Apád meg mindenki téged keres tegnap óta eltűntél és Sebastian apád mindenkit meg kért, hogy keressenek meg, komolyan még az én papám sem félt ennyire engem...
- Jaj, ne is mond nem tudom mi ütött belé, mindketten megőrültek- sóhajtok.
- Mert?- kérdi Kook
- Hosszú és most nem is lényeg viszont, nem fogjátok elhinni ki miatt tűntem el.
- Találtál végre egy omegát?- kérdezik egyszerre.
- Nem! Mért jön mindenki ezzel?!
- Haver már ezeréve nincs senkid!- mondja Kook.
- Csak másfél éve könyörgöm, majd ha jönnie kell valakinek jön, nem érek rá igen ilyen semmiségekkel foglalkozni. Na és most gyertek mutatok valamit vagyis inkább valamit- megyek vissza az udu felé.

Tudom lehet nem kellene meg mutatni őt, de szeretném ha ők is látnák amit én és a kis vörösnek is jót tenne ha új emberekkel barátkozik, látszik milyen magányos.
És bízok benne, hogy senkinek sem mondják el.

- Nam, ez nem a tegnapi hely?- kérdezi Kook a környéket vizslatva.
- De pont ugyanaz. Figyeljetek álljatok meg itt- állítom őket kicsit távolabb a bejárattól- és várjatok.
- De ha a tegnapi rókát akarod meg mutatni már láttam és nem hiszem, hogy előjönne csak Taetae jelenléte miatt ha arra gondoltál.
- Csak figyelj- intem le és le gugolva nézek be a kis lyukon, ő pedig ijedten néz vissza rám.
Gondolom nem érti miért, hogy hogy lehet ha a szagom ugyanolyan de nem farkas vagyok..
- Szia picike én vagyok az csak kicsit másképpen- nyújtóm óvatosan kezemet orrához, hogy meg szagolja, viszont akárcsak tegnap meg harap, de most nem rántom ki hanem hagyom, hogy lássa tényleg nem bántom.
Újra meg szaglássza aztán szemeimbe néz. Hosszasan néz engem, méreget végül lassan és óvatosan arcomhoz is közelebb jön, orromat is meg szaglássza, majd boldogan nyalogatni kezdi azt és utána szó szorosan nyakamba ugrik és vidáman dörgölőzni kezd, amire nevetve simogatni kezdtem őt.
A Taekook pár csak nagy szemekkel néz minket és szerencsére a kis vörös még nem vette őket észre mert velem volt el foglalva.

- Szóval azért nem mentél haza, mert a tegnapi rókával öribarik lettetetek?- kérdezi Kook fel húzott szemöldökkel.
- Szerintem aranyos- mosolyodik el Taehyung.
- Nem véletlenül el aludtam miután sikerült ki szednem őt egy farkas csapdából és aztán be kötözni a lábát, aztán ma reggel úgy tűnik puszi pajtások lettünk.
- Úgy nézel rá mint egy omegára- nevet Kook miközben le ülnek a földre velünk szemben.
- Hát sok különbséget nem találtam benne, legfeljebb annyi, hogy kicsivel agresszívabb- nevetek én is.
A kis vörös pedig most vette észre a kicsi sebet amit ő csinált és bocsánat kérően megnyalogatta azt, mire fejére simítottam.
- Nem haragszom, de nézd csak kiket hoztam.
Oda fordítja fejét a páros felé, majd hirtelen ijedten és fújtatva bújik mögém, ahonnan morogva figyelte őket. Istenem tényleg nagyon édes...
- Hát úgy tűnik mi nem érdekeljük.
- Csak még idegenek vagytok, gyere Tae nyújtsd ide a kezed és hidd el oda megy hozzád.
- Héj, mért ő?! És ha őt is meg harapja- idegeskedik Kook.
- Mert nekem nincs olyan erős és nem olyan ijesztő illatom mint neked- nyújtja rá nyelvét párjára majd a kis vörös felé nyúl lassan.

Kis picim óvatosan megszaglássza és valóban mivel Tae omega könnyebben meg barátkozik vele, és hagyja, hogy meg simogassa őt.
Aranyosan játszani kezd Taetae-al amit mosolyogva figyelek.
- Na szívem meg próbálod?- nevetgél Taetae.
- Szerintem majd legközelebb- húzza a száját mire csak meg rántottam a vállam, Kook mindig óvatosan ismerkedik, ebben hasonlítanak.
- Nem tud emberré válzltozni kérdezi Tae.
- Nem tudom, szerintem nem- felelem váll rándítva.

Végül én és Tae át változtunk és úgy szórakoztunk tovább a kis vörössel.
Jungkook egy fának dőlve figyelt minket, aztán mikor este felé volt szólt, hogy ideje menniük és ha nem akarok még nagyobbat kapni az ősöktől akkor nekem sem ártana.
A kis vörös bár szomorúan nézett új barátja után, de őt mégse marasztalta Annyira mint engem ma reggel.
Én még egy darabig maradtam, és segítettem neki halat fogni a közeli tóból.

Most itt fekszünk és ő édesen játszik füleimmel, de apám vonyítása meg zavart minket.
Most már tényleg nem ártana haza mennem, de mi lesz a kis picivel, aki a vonyítást hallva ijedten bújt hozzám, mire meg nyaltam feje búbját.

Meg próbáltam beterelni a barlangba, meg próbáltam, hogy meg várom míg el alszik hátha el tudok menni, de mindig utánam jött.
Sóhajtva gondolkodtam mi legyen most vele, haza nem vihetem mert apa bánthatja, de ha nem megy be az uduba vagy a keresésemre indulna bárki vagy bármi más is megölheti és nagyon féltettem. Taetae és Kook messzebb laknak és most nem akarok annyit mászkálni a már így is álmos kis vörössel.
Ahhj, sóhajtok. Muszáj lesz mégis haza vinnem... Hát lesz ami lesz, nem engedem, hogy apa bántsa, és szerencsére ha Sebastian apámnak meg esik rajta a szíve akkor végülis apám nem tehet ellene semmit...

Mivel a kis pici már már össze esett a fáradságtól, én vissza változtam és a karomba vettem, ahol nyakamba bújva rögtön el aludt, ami meg mosolyogtatott.

Otthon két mérges szülő várta a magyarázkodásomat, de mikor látták mi van a kezemben már apám rám kiabált volna,de meg előztem azzal, hogy mondtam neki várjon egy kicsit, és gyorsan fel vittem a szobámba.
Le tettem az ágyba mire csukott szemekkel keresni kezdett volna, de mivel az ágyon az én szagom volt így békésen aludt tovább, amin ismét el mosolyodtam, majd ismét egy nagyot sóhajtva mentem le szüleimhez.

- Remélem jó a mentséged amiért haza hozod a mostani ellenséget és, hogy hol a faszba voltál egésznap tegnap este óta- kiabál apám.
- Nyugi már, szegény bajba jutott én pedig segítettem neki a két napban és most nem hagyhattam csak úgy ott védtelenül.
- Mert mért nem, egy gonddal kevesebb lenne?!- kiabált még jobban és le kevert egyet nekem.
- Adam!- szólt Papa is mérgesen- majd holnap meg beszéljük reggel!
- Ez is azért van mert el kényesztetted őt is mint az összes kölykünket, csak azokat meg értem mert nem alfák- morogja mérgesen és mielőtt mondhatott volna papa valamit vagy én ki viharzott az ajtón.
- Mi lesz ha olyan lesz mint amilyen veled volt régen mielőtt meg születtünk volna?- kérdezem idegesen- nem akarom, hogy megint bántson.
- Ne aggódj szívem, az még egyszer nem fog elő fordulni mert nem hagyom. Csak most frusztrált pár dolog miatt.- ölel meg és ad egy puszit fejem búbjára- kedves tőled, hogy segítesz neki büszke vagyok rád, és most menj fürödj le aztán aludj te is, én majd le rendezem apádat.
- Rendben- ölelem még én is meg- jó éjszakát.
- Jó éjszakát.

Gyorsan le fürödtem majd megkönnyebbülten feküdtem a kis vörös mellé, és mosolyogva simítottam végig bundáján, mire mellkasomhoz bújt és ott szuszugott tovább.

Másnap egy olyan látvány fogadott ami teljesen le döbbentett és elámulva néztem az mellettem alvó szépséget. Hát ő meg, hogy került ide?!