What If Rewrite The Star **Befejezett**

Nélküled

Jin:

JiNoo hihetetlenül jól tud zongorázni és azt mondta, hogy szívesen meg tanít, aminek nagyon örültem, főleg mert eddig nem is tudtam, létezik ez a bizonyos zongora.
Teljesen el merültünk a zenében és csak olyan 2 óra múlva jöttem rá, hogy Namjoon eltűnt, amitől kicsit megijedtem, még nem voltam itt nélküle, és amíg itt van az apja addig nem is szeretnék...
- JiNoo, nem tudod, hogy hová lett Namjoon?
- Nem, szerintem lelépett de ne aggódj, estére vissza jön- biztat, de én nagyon szomorú leszek, hogy csak egy szó nélkül lelép...
Egyszer csak valami fura pittyegést hallok egy fekete valamiből magam mellől (JiNoo ágyán ülök).
- Ööö, ez milyen hang mit mondott ez a kis valami?- kérdezem ezt a kis fekete cuccot nézve amin hirtelen megjelenik egy furcsa férfi akit még életemben nem láttam, de nem volt csúnya- ki ez a férfi?
- Senki...- kapja ki a kezemből- vagyis egy kedves ismerős...- vörösödik el- amúgy csak üzenetem jött, és ez a kis valami a telefon, ezen kommunikálunk, amikor emberi testben vagyunk. És most- olvassa el az üzenetet- azt hiszem, hogy nekem el kell mennem...ne haragudj, de ne aggódj keresd meg papát, biztosan a konyhában van vagy menj Nam szobájába és feküdj le.
- Rendben- sóhajtok
- Tényleg sajnálom de ez fontos- ölel meg új barátom.
- Köze van ennek kedves ismerősnek ahhoz, hogy el mész?
- Hát... Kicsit, majd valamikor el mesélem, de addig is vigyázz magadra, apától se tarts ugat, de nem harap- kacsint majd gyorsan össze kapva magát rohan ki a szobából, míg én is ezt teszem csak jóval lassabban.

Mivel egyedül félelmetes abban a hatalmas szobában lennem ezért inkább meg keresem Sebastiant, de a konyhában nem találtam sehol, ezért el kezdtem keresni a házban, de sehol nem volt ami miatt még rosszabbul éreztem magamat.
- Kit keresel, ha szabad érdeklődni, miután fel túrtad a házat?- jelenik meg nem messze tőlem Adam, amitől nem kicsit ijedtem meg...
- Se....se.. Sebastiant...- dadogom
- Nincs itthon az ment egy barátjához, te pedig jobban tennéd, hogy vagy el takarodsz vagy akkor fel mész a bolond fiam szobájába, hogy ne kelljen megint találkoznom veled még véletlenül sem- mondja mérges, lekezelően hangon, majd meg fordul és el tűnik a konyhába.

Viszont nem is mondott rosszat... Miért ne kereshetném meg Namjoont?
A boldog gondolatra rögtön ki is szaladtam, de meg is torpantam, amikor rájöttem, hogy ebben az alakban nagyon nem jó a szaglásom és ki tudja hol lehet...
El kezdtem meg próbálni hátha valahogy mégis sikerül vissza változnom, de sajnos sehogy sem sikerült, amitől egyre elkeseredettebben próbálkoztam.
- Évekig próbáljozhatsz kis seggdugasz úgysem jön össze ilyen rövid idő alatt.
- De... Meg akarom keresni Namjoont...
- Az a gyerek mindig máshol van, sok sikert- azzal be is akar menni, de magamat is meglepve hangosan meg szólítom.
- Kérlek, tanítsd meg- szolólalok meg- szeretném meg tanulni...- szipogok valamiért és a szememből valami víz féleség indul ki- ez mi?- törlöm meg egyik szememet és nézem a kezemen.
- Azokat hívjuk könny cseppeknek, és ezekkel próbálják egymást meghatni az emberek, de sajnos nálam pont nem válik be...
-  Akkor nem akarlak meghatni- törlöm meg szeneimet mérgesen, hogy el múljon, de csak egyre inkább jönnek elő.
- Ahhjj- hallom felsóhajtanj Adamat- hagyd abba- mondja mire abba hagyom- segítek, egy kicsit, de csak mert tudom, hogy Sebastian kiakadna rám ha meg tudja, hogy nem segítettem, na meg aztán ha sikerül lehet el tűnsz innen végre.
- Köszönöm,- ölelném meg, de fel tartotta a kezét.
- Csak semmi ölelkezés- lép hátra- kezdjük az alapokkal..

2 óra múlva

Ki fulladva esek a kanapéra, nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz.
- a jövőhétvégén tovább gyakoroljuk.
- Miért nem inkább holnap?
- Mert én egész héten későn érek haza mivel délutános vagyok.
- Óh, értem- válaszolom
Adam mint kiderült nem is olyan ijesztő most hogy jobban ismerem, sőt kezdtem úgy érezni mint amikor az igazi apukámmal lettem volna.

-Megjöttem! - kiabál Sebastian és mikor be ér a nappaliba, majdnem leesett az álla...
Én és Adam pattogatott kukoricát eszünk és tv-ét nézünk- Oké...mi történik most? Kicsit le maradtam...
-Adam meg tanít alakot váltani- mondom boldogan.
-

De csak, hogy hamarabb szabadulni akarok tőle- morogja, de halványan elmosolyodott- oh és drágám nem kell már vacsorát csinálnod a róka készített az egyik szakácskönyvedből bolonyait.
- Igen, remélem jó lett.
Sebastian, nagy szemekkel és pislogva állt.
- Azt hiszem.... Többet kéne el mennem mert akkor jobb dolgokat halucinálok...- erre a zavarodotságra el nevetem magamat és Adam is jobban mosolyog, aztán fel állt és odament Sebastianhoz.
- Fel megyek fáradt vagyok, szeretlek- ad egy csókot és egy homlok puszit neki. Felém csak biccentett, de már ennek is örültem.
- Mit csináltál vele?- nevet mostmár Sebastian is.
- Nem tudom...csak megkértem, és valami könnycseppnek is köze volt hozzá...- gondolkodok el.
- Óh, szóval csak van szíve ennek a kis mocsoknak- nevet boldogan- A fiaim hol vannak, a lányomat tudom, most vittem el a barátnőjéhez.
- Nos, JiNoo talalkozik az egyik ismerősével, Namjoon pedig...-szomorodom el újra- őt nem tudom... elvileg Taehyungékkal van, de nem vagyok benne biztos...
- Értem, ne aggódj édesem, nem sokára hazajön- ölel meg- na de kóstoljuk meg azt a bolonyait, rajtam kívül néha JiNoo ha használja a konyhát.

Már tíz óra is elmúlt és már JiNoo is hazaért, de én és Sebastian még mindig várjuk, hogy Namjoon haza érjen. Teltek a percek de még mindig sehol és a bizonyos telefon készüléket sem vette fel..
- Sebi, mikor szeretnél lefeküdni, holnap reggel már késő lesz- jön le a lépcsőn Adam ásítva.
- Amikor megjön az idióta fiam- idegeskedik- legalább a telefont venné fel végre...
- Biztos Taenál vagy a másiknál van vagy ha nem akkor sem lesz baja, tud vigyázni magára, gyere feküdjünk le mostmár- húzná fel a lépcsőn.
- Talán igazad van, de úgy utálom amikor ezt csinálja...Jinie te is feküdj le, ha holnap reggel nem jön vissza meg keressük rendben?
- Rendben- sóhajtom és újra be könnyezik a szemem.
- Jó éjszakát
- Jó éjt- ballagok fel Namjoon szobájába ahol könnyek között alszom el párnán maradt illatát mélyen belélegezve.