What If Rewrite The Star **Befejezett**

Üres pénztárcák...

Namjoon:

Reggel nyúzottan kelek fel, nem hittem volna, hogy ennyire zavarni fog, hogy nem mellettem alszik, de egész este forgolódtam és mindig őt kerestem.
Ezért is volt az, hogy miután szembe kerültem vele azonnal magamhoz szorítottam. El se tudom mondani mennyire megkönnyebbültem amikor a kezeim között tarhattam ami így végig gondolva egyáltalán nem jó dolog....
- Soha...soha többet ne aludj máshol csak mellettem- suttogtam a fülébe majd el toltam és a tarkómra simítottam, ő csak megszeppenve nézett rám, nem tudva, hogy most pofon vágjon vagy csak hagyjon ott, de mielőtt el döntötte volna meg szólaltam.
- Figyelj Jinnie, nagyon sajnálom amiket tegnap mondtam, egy tuskó, szemétláda voltam egyáltalán nem kellett volna ordítanom veled, meg tudsz bocsátani?
- Nem fogsz többet kiabálni?- kérdezi félve, mire arcára simítottam.
- Nem, nem fogok soha többet- nézek a szemébe, ő pedig a világ legaranyosabb mosolyát adva ugrik a nyakamba, és ez egy olyan furcsa bizsergető érzés fut végig testemen amit sehová sem tudok tenni...
- Gyere menjünk reggelizni- fogom meg a kezét.
- Ő... Inkább várjunk még...- jön zavarba.
- Miért is?- húzom fel szemöldökömet.
- Hhát... Lehet... Zavarnánk..- dadogja.
- Ezt nem hiszem el- sóhajtok le mondóan- ugye nem megint ott molesztálják egymást a konyhába?! Bocs, hogy látnod kellett.., de akkor gyere keresünk valami ruhát neked.

Mivel szerencsére nem volt nagy magasság külömbség közöttünk így hamar találtunk a kinőtt cuccaim között ruhát. Öltözködés közben nem tudtam megállni mosolygás nélkül, mert Jinnie amikor azt hitte nem látom végig testemet nézte, mire én direkt lassan öltöztem fel, de én se bírtam ki, hogy sutyiba ne lessem meg gyönyörű testét... szinte az összes omega és béta el bújhat mögötte...
Egyszerűen... Gyönyörű volt... És az illat amit magából árasztott... Szinte már rá akartam ugrani, de Jézus mégis, miért gondolok és érzek ilyeneket nem szabad!
- Joonie..hallo... Itt vagy?!...- kezd el kezével legyezgetni előttem, mire meg rázom a fejemet, hogy magamhoz térjek.
- Mmi.. tessék?- kérdezem nagyokat pislogva.
- Semmi, de már egy ideje csak bámulsz engem, de úgy, hogy még levegőt sem vettél, aggódtam- könnyebül meg- miért bámultál?
- Bocsi...nem..khm..bámultalak..csak az el gondolkodtam.
- Aha...na de akkor mit fogunk na csinálni fekszik el ágyamon.
- Nem tudom, mit szeretnél?- fekszem le mellé.
- Hát legszívesebben kinnt a szabadban róka alakban rohangálnék mert az volt a kedvenc időtöltésem és már kezd a szabad levegő is hiányozni, hogy nem mehetek bármikor csak úgy ki... Habár jó itt lenni kicsit bezárva érzem magamat...
- Ez érthető, mert annyit én is tudok, hogy azért vagytok olyan kevesen a városban is mert túlságosan is szabadszelleműek vagytok és kell nektek a szabadság, csak kevesen bírtok rendes házban lakni mint mi, vagy a vámpírok vagy a sima emberek.
- Igen, ezt én is érzem...- kezd egyre szomorúbb lenni.
- Figyelj, mi lenne ha el mennénk a városba?
- Szabad?- néz rám meg döbbenve, mire fel nevetek.
- Persze, majd vigyázok rád, de a város amúgy is biztonságos, ott sem mi farkasok sem a vámpírok nem bánthatnak senkit.

- Rendben- ugrik boldogan fel, amit nevetve követek.

Mivel apáék is el tűntek így nem szóltunk, de majd csak fel hívnak ha van valami, ezért pénzemet el rakva, ültünk be a kocsimba amit még tavaly kaptam és már úton is voltunk.
- Hová szeretnél menni először?- kérdezem mosolyogva a vigyorgó kis vöröst.
- Nem is tudom..- gondolkodik- mondjunk vásároljunk valamit! Még sose voltam plázában, csak anya mesélt azt hiszem arról, hogy milyen!
- Rendben.
- Óh, mégsem.. azt hiszem azt is mondta, hogy ahhoz valami érme is kell.. De nekem olyanom nincs- szomorodik el újból.
- Azt pénznek hívják és ne aggódj nálam sok van majd én fizetek mindent, kérj és vegyél amit csak szeretnél- simítok arcára színű erre újra fel ragyog.
- Köszönöm! De ugye Sebastianéknak sem lesz baj?
- Ne aggódj van saját keresetem is, de H az el fogyna és valamiképpen tőlük kellene kérni sem lenne baj, ha az lenne akkor a házunk sem úgy nézne ki ahogy- nevetek- nem csak a második legnagyobb falka vagyunk, hanem a leggazdagabbak is- kacsintok rá.
- Rendben- könnyebül meg.

Azt hittem, tekintve, hogy még sosem volt boltba azt hittem mindenből mindent fog venni, hogy ki próbálgassa őket, de erre kiderült, hogyha bár minden érdekelte, de fölöslegesen nem akart semmit venni, amire csak újra fel fedeztem, hogy milyen sok külömbség van közte és az omegák között... Mivel azt egyik apámat le számítva omegák között nőttem fel pontosan tudom, hogy ha ők egyszer el jönnek plázázni akkor több tonna cuccot visznek teljesen fölöslegesen haza, de Jinnie csak az olyan dolgokat kérte amikre szüksége van vagy nagyon nagyon tetszik neki.
Például vettünk telefont, bele kártyát, így bármikor fel hívhat engem vagy bármelyikünket.
Mint ahogy mondtam, a külömbséget az omegák és Jin között, lett is rá példa, mivel találkoztunk Kookékkal aki már Taetae vagy 10 szatyrát tartotta kezeiben miközben az vidáman nézegetett még több pólót.
- És apád megbékélt Jinnel?
- Igen, ez a kis vörös még az ő szívét is meglágyította- mosolyodom el.
- Akkor jó, és meddig marad nálatok? Vagy ténylegesen be fogadtátok?
- Nem...nem költözhet hozzánk...arra gondoltam, hogy hozzá szoktatom az emberibb élethez és majd keresek itt a város határán ahol a legtöbb róka él egy családot aki befogadja, így majd a saját fajtájával lehet.
- Értem, de gondolom meg látogatod.
- Azt még nem tudom...lehet nem lenne jó ötlet.. Mert lehet nem tudna akkor teljesen el szakadni tőlem...
- És te?
- Mi van velem?
- El tudsz majd tőle véglegesen búcsúzni?
- Persze...vagyis... Gondolom...de miért?
- Hát csak mert már most úgy viselkedtek mint akik vagy 5 éve együtt élnek- nevet fel.
- Dehogyis!
- Dehogynem, már most úgy lesed a kívánságait mint miután Clara és Hwan veszekedett, azután pedig Hwan próbál újra a kegyeibe férkőzni- nevet még jobban- apropó mit csináltál?
- Miért van az, hogy neked eddig csak Taetae volt, ráadásul egyidősek vagyunk mégis úgy viselkedsz mint DooHon vagy akármelyik mindent tudó százéves tapasztal alfa...
- Ezt te is el tudnád érni ha esetleg oda figyelnél a dolgok részleteire, na meg ugye keménység sem árt - vereget hátba.
- Kookie! Ez, hogy áll?- jelenik meg előttünk

- Biztos, hogy nem!- nyel egyet Kook.
- Miért?! Szerintem tök jól néz ki!- nyafog Taetae.
- Mert ha ezt te valaha fel veszed akkor minden alfa vagy béta utánad fog kajtatni én meg kénytelen leszek az összeset kinyírni! Különben meg már annyi új cuccot vetettél, hogy lassan szükséged lesz egy új gardóbra is!
- Jajj, Kookie, légyszi- ül ölébe, amit vigyoromat vissza fogva figyelem a nagy "kemény" alfát- még ezt a szettet utána be fejezem, ígérem hogy ha túl sokan néznek meg nem veszem fel többet..vagy legalábbis csak ritkán- birizgálja Kook pólóját és kiskutya szemeit is beveti.
- Rendben, de mostmár elég lesz!- enyhül meg "kemény" alfánk.
- Tudtam, hogy meg engeded- csókolnám meg boldogan szerelmét Tae- te vagy a világ legédesebb és legcukibb alfája!- megy vissza Jinhez aki még mindig nem tudott választani két póló között.
- Nos ez tökéletes bemutató volt a legcukibb alfától- nevetem el magamat.
- Fogd be- morog és fújtat rám, mire csak még jobban röhögök.

Drága Taetae hatására mostmár nekem vagy 10 szatyor került a kezembe és minden saját pénzem el lett költve... Már most jó hatással van Jinnire, de legalább mostmár neki is vannak ruhái még hozzá nagyon szexi ruhái...