What If Rewrite The Star **Befejezett**

Mindenki akar valamit...

Namjoon:

Másfél hónap elteltével

Délelőtt:

- Uram, a 3- as vonalon keresik- ébredek fel asszisztensem belépésére- ó, bocsánat. Minden rendben uram?
- Mi? Ja..ja persze minden okés csak... Kicsit fáradt vagyok, köszönöm Lejla- mondom neki kissé kómásan, ő pedig egy halvány mosollyal és egy bólintás után ki megy, én pedig fel veszem a telefont.
- Igen, tessék?- szólok a telefonba ásítva.
- Helló Nam, hallom nem alhattál sokat- nevet a telefonba Jackson bácsi- feltételezem egy kis ördögi nőszemély áll a háttérbe.
- Vajon honnan sejtetted- forgatok szemet- mi a helyzet arra? Mi kéne ha volna?
- Nos pár idegen probléma lépett fel az északi határnál....
- Ezt, hogy érted?
- Egyenlőre csak annyit mondhatok, hogy nagyon úgy néz ki, hogy egy nagyobb falka le akar rohanni minket.
- A vadak?
- Nem tudni, ezért is lesz egy meg beszélés amire a városban élő erős farkasokat is elhívjuk.
- Olyan sokan vannak?
- Hát kb annyian mint mi, vagy kicsivel többen...
- Aha.... És mikor és hol lesz ez a találkozó?
- Nálunk az új házban, szombaton, nyugodtan hozhatod a kölyköket, előtte lesz egy kis grill parti is.
- Hozhatok még egy meglepetés vendégeket is?- mosolyodom el boldogan, mert ez egy remek lehetőség!
- Na..., Kíváncsian várjuk őket! De akkor majd találkozunk, még fel kell hívnom a többieket is, szia.
- Szia- tesszük le, én pedig már gondolkodni is kezdek rajta, hogy hogyan fogom rá venni Jinniet, hogy el jöjjön.

Délután:

- Ó, apuka!- néz fel a dajka mikor halk kopogás után be nyitottam a bölcsődébe.
- Jó napot! Daisy?
- Alszik, igazi kis tünemény volt mint mindig- adja kezembe az alvó lányomat mosolyogva- tudja ő az egyik legnyugodtabb baba akivel valaha találkoztam.
- Ezt örömmel hallom, kár, hogy otthon nem ilyen nyugodt...
- Tudja, az ilyen kicsik is ugyanúgy fel fogják, hogy valami nem stimmel otthon vagy, hogy ha a szülőket bántja valami.
- Igen, tudom... Csak egyedül nehezebb mint gondoltam... De remélhetőleg nem sokáig kell egyedül csinálnom- mosolyodom el.
- Nos remélem- mosolyog ő is.

Miután be raktam Daisyt az ülésébe, menni akartam tovább Davidért, de a telefonom meg csörrent.
Kíváncsian néztem meg, hogy ki hív, és a szívem óriásit dobbant, az ő neve láttán.
- Jinnie!- veszem fel nagy boldogan
- Szia, figyelj el tudnád hozni az étterembe Félixet, amikor mész Davidért? Ha meg nem siettek akkor ti is majd maradhattok.
- Egy ingyen finom Jinnie kajáért bármit
- örülök, hogy szereted a kajáimat..
- Nem csak azt..
-. Na, jól van csak hozd őket, én sajnos nem tudom mert szülinapja van az egyik vendégnek és eleve telt ház van...
- Rendben, megyünk- mondom boldogan majd le tesszük és már indulok is.

- Sziasztok!- köszönök a fiúknak mikor ki jönnek- jó híreim van. Ma mi visszük az étterembe Félixet ez az első a második, hogy...
- Ma is normálisat eszünk- fejezi be a mondatot David.
- Pontosan! Na pattanjatok be, de csak halkan Daisy is itt van.
- Figyelj csak Félix?- mondom neki a kocsiban- én és Adam szombaton vagyis három nap múlva el megyünk találkozni a nagyszülőkkel és más rokonunkkal. Van kedved neked is jönni?
- Igen! Gyere be mutatok mindenkit és meg mutatok mindent, ha szeretnéd át is változom és meg mutatom a farkasomat!- kiáltja boldogan David.
- Neked van farkasos?- ámul el Félix- de mivé változnál át? És Ha már itt tartunk mint jelent amit ma mondtál, hogy az a lány egy béta a másik meg omega?
Ezekre a kérdéseire le sokkolódtam... Jin, hogy hogy nem szólt neki ezekrő?! Hiszen ő is róka... Jó mondjuk az is igaz, hogy az emberek nem tudnak a mi világunkról csak a nagyobb tisztességűek.. vagy az olyanok mint Félix..
Mindenesetre nem akartam Jinnek rosszat azzal, hogy én mondok el ilyeneket a gyerekének.
Mielőtt a fiam válaszolt volna rá vágtam:
- Majd ugyanezeket kérdezd meg vasárnap apukádtól.
- Miért olyan későn/később?
- Mert ha ma kérdeznéd, akkor tuti nem fogtok el jönni szombaton.
- Óh, rendben...- mondja sóhajtva
- Jaj, tényleg majd segítened kellene apudat is meggyőzni, hogy gyertek el velünk, de én egyedül nem tudom...

- Apa- rohan be Jinhez Félix amit mi is követünk, de mi egy szabad asztalhoz le cuccolva.
- Jaj sziasztok, figyeljetek el intézek még két aszalt aztán jövök hozzátok addig találjátok ki mit szeretnétek enni- mondja és Félix fejére ad még egy puszit majd gyorsan megy is egy párhoz.
- Na, én szerintem rántott húst fogok kérni- mondja David
- Én majd otthon eszek most még nem vagyok éhes.
- Tök jó, hogy te otthon is bármikor ehetsz normális finom kaját...- durcizik a fiam.
- Te is ehetsz, rendelek és...
- Épp ez az a pizzát és egyéb rendelhető kaját már unom, különben is sokkal finomabb amit Jin csinál!
Teljesen egyet értettem a fiammal...
Habár anno sem Minseok főzött hanem apám, de azt is imádta...
- Költözzetek hozzánk!- jelenti ki Jinnek amikor meg jelent mellettünk.
Nagyokat és értetleneket pislogott mire belőlem ki tört a nevetés.
- Tessék?- kérdezi Jin
- David azt mondta, hogy költözzünk hozzájuk- mondta segítőkészen Félix mire még jobban nevettem.
- Igen, drágám azt én is hallottam, de ez most, hogy jutott eszedbe édesem?
- Irigylem Félixet, hogy ő bármikor ehet bármit otthon is, én meg csak akkor ha hozzátok megyek vagy ha ide jövök! És ha nálunk lennétek nem csak jókat ehetnék hanem Félix lehetne a testvérem is- mondja boldogan.
- Ó! Apa légyszi költözzünk hozzájuk én is a David testvére akarok lenni!- mondja izgatottan Félix.
- Namjoon. Gyere csak velem ki a hátsó bejárathoz- ránt fel hirtelen és az említett helyhez vonszol.

- Mit mondtál te ezeknek?!- kérdezi mérgesen.
- Miért olyan lehetetlen, hogy össze költözzünk?- kérdezem játékosan
- Ha ilyen hülye gyerekesen és számítóan viselkedsz aki a gyereken keresztül akár meggyőzni a dolgokról akkor igen, nagy eséllyel foglak el küldeni melegebb éghajlatra!
- Mondták már, hogy nagyon édes vagy amikor mérges vagy?
- Hagyd ezt most abba!
- Nyugi már, nem én mondtam, hogy mondják ezt. Davidnek hiányzik a házikoszt és Félixel annyira jóban lettek, hogy testvérek akarnak lenni. És egyébként ha engem kérdezel, nem rossz ötlet ez az össze költözés amúgyis mindig vagy egyikünknél vagy a másikunknál vannak a gyerekek, és...
- És ha egyszer vissza jön Minseok?- kérdezi hirtelen, mire el némulok- mi az, ez eszedbe se jutott? És az, hogy ha újra veletek akar lenni?! Egyáltalán te tényleg teljesen ki szerettél belőle?! Vagy úgy gondolod amíg nincs a ló addig jó a szamár is?!
- Jin...én nem...
- Figyelj! Én nagyon boldog vagyok, hogy a gyerekek ennyire szeretik egymást! Sőt tudod én magam is nagyon meg szerettem Davidet és Daisyt, szinte már ilyen rövid idő alatt is a sajátjaimnak érzem őket! És ami a legkiábrándítóbb, hogy lehet még én is újra beléd tudnék szeretni! De tudod veled ellentétben én gondolok a következményekre is és azokra az eshetőségekre, hogy mi van ha a gyerekeid apja vissza jön és követeli őket! Különben, hogy akarod, hogy bízzak benned, ha még te sem vagy biztos magadban és a dolgaidban?- suttogta a végén.
Nem tudtam meg szólalni, ő pedig halkan szipogni kezdett, mire mikor rá néztem meg láttam, hogy már lassan sír.
Még mindig szótlanul magamhoz húztam. Ha omega vagy vagy béta lenne most át tudnám érezni, hogy mi bántja, de mivel róka sajnos vak voltam az érzéseivel kapcsolatban.

Kicsit el húzódik, de a homlokunkat össze érintjük még.
- Nem akarom, hogy újra össze törj, nem akarok újra második lenni, nem akarom, hogy újra fájjon- suttogta zokogva.
Két kezembe veszem könnyáztatta még mindig gyönyörű arcát és a szemébe nézve felelek:
- Soha többet nem akarok neked fájdalmat okozni! És soha nem fogok tudni senkit jobban szeretni mint téged! Minseok a múlt, és azt akarom, hogy te legyél a jövőm!
- Két vagy mostanában talán három személyről meg feledtkeztél, akiket jobban kell szeretned- nevet.
- Kik?- kérdezem értetlenül
- A gyerekeink- mondja el mosolyodva amit én is követek.
- Igazad van, mint mikor azt mondtad, hogy mi ketten össze tartozunk- suttogom már szájára.
- Jó, hogy végre megértetted, te idióta- mondja majd végre össze érintve ajkunkat veszünk el egymásban.