What If Rewrite The Star **Befejezett**

Hűvös levegők

Namjoon:

- Megjött....- akartam köszönni, de nem tudtam befejezni mert valaki a nyakamba landolt és folytogatni kezdett az ölelésével.
Aztán meg éreztem illatát és rájöttem, hogy a kis róka az.
El mosolyodva aranyosságán öleltem vissza, majd lassan el is toltam magamtól.
Boldog és csillogó szemekkel néz rám, de aztán össze ráncolta a homlokát és szaglászni kezdett mindenhol...
- Ööö... oké... Jinnie.... te most mit csinálsz- húzom fel mikor eléggé rossz helyen kezdett térden állva szaglászni...
Nem kicsit lepődtem meg, amikor meg láttam dühös ábrázatát, szinte azt hittem már, hogy menten adni fog egy pofont.
- Kinek a szaga van rajtad?!- kérdezi dühösen, amire köpni nyelni nem tudok, mert én direkt le zuhanyoztam mielőtt el jöttem Minseoktól, hogy ne tudják kinél voltam... apáék nem nagyon kedvelik...
- Mi?- nevetek idegesen- természetesen senkié, Taehyungéknál voltam.
- Nem! Érzem, hogy mással voltál, mert ez nem Taehyung szaga!
- Hát pedig másé nem lehet kicsi Jinnie- kerülöm ki- lehet így ember formában nem olyan jó a szaglásod...
- Azt erősen kétlem, fiam mert a rókák akár egy hétig is képesek érezni a másikon a szagokat, és nem használ a szaglásuk ellen semmi el nyomó vagy bármi más szer- jön ki apám a konyhából kávét kortyolgatva- Vakarcs mond csak el mit érzel rajta kíváncsi vagyok
- Gyenge azt hiszem...hogy is mondjátok...omega farkas szerintem...mivel erősen lehet érezni többször is Namra mászhatott, ha jól érzem a belső farkasuk is élő jöhetett..
- Jó,jól van el mondok mindent, csak ne analizálj- fújtatok mérgesen- Minseokkal voltam.
- Szóval vissza jött az a kis szarkavaró- morgott egyet apám mire csak szemét forgattam.
- Ki az a Minseok?- kérdezi Jin vádlóan.
- Egy omega akivel....nos elég jóban vagyok, és ha most meg bocsájtotok fel mennék a szobámba- megyek fel mérgesen, de hallom ahogyan Jin is jött utánam, amire ismét szemet forgattam.

- Miért voltál nála egész éjszaka, miért nem jöttél haza?- kérdezi mostmár inkább szomorúan mint mérgesen az ágyamon ülve.
Nem tudtam mit mondjak, ezért egy kis habozás után hárítottam.
- Nem fontos a lényeg, hogy kellettem egy..khm...dolog miatt.. De mond csak mi volt amíg nem voltam, apám nem cseszegetett.
- Nem- szipogta, amit nem értettem miért sír.
- Héj Picúr mi a baj? Itt vagyok nem örökre mentem el.
- Nem..akarom..hogy többet.. veled legyen és te vele legyél- sírdogál nyakamba bújva.
- Nem fog bántani ha attól félsz- nevetek mert azt hiszem, hogy csak félt engem.
- Nem, de te engem igen..

- Na jó, ezt most fejezzük be- kezdek mérges lenni mert rá jövök, hogy ugyan azt csinálja mint tegnap amikor a csókról beszéltünk és már tudom, hogy nem kicsit féltékeny Minseokra, és ebből a szituációból nem kicsit lesz elegem- újra elmondom, de most utoljára Seokjin!- állok fel- Mi nem vagyunk és soha ismétlem soha nem leszünk mert nem lehetünk szerelmesek egymásba! Kedvelni kedvellek és örülnék ha barátok lennénk, de többek sose leszünk! Basszus gondolkodj, te egy róka én pedig egy farkas vagyok! Még a mesékben sincs olyan, hogy ez a kettő együtt van! - ordítok mérgesen, a mostmár zokogó rókára- különben meg el kell mondjam nagyon unom már, hogy rám tapadtál mint egy pióca, mert gyűlölöm amikor valaki ezt csinálja, ezért szeretem Minseokot mert nem ragad rám és nem figyeli minden lépésemez és....
- Namjoon!- szól rám az ajtóban álló apám dühös szemekkel, Jin pedig zokogva szalad ki a szobából és ha jól hallottam egészen a házból is ki ment.
- Most meg mi bajod?! Te úgyis meg akartál szabadulni tőle, vagy csak nem ne tudta még neked is nyalni magát, mert akkor okosabb mint gondoltam..
- Elég!- ordít rám- pontosan ezért gyűlölöm azt a kis rohadt szukát mert ezt hozza ki belőled! Azt aki én is voltam mielőtt apád meg jelent az életemben! Sőt tudod én pontosan így beszéltem vele aminek az lett a vége, hogy rettegni kezdett tőlem és majdnem én veszítettem! Ez a kis Vakarcs egyáltalán nem érdemelte meg, hogy így beszélj vele! Szerinted ha ezt most az apád hallotta volna mit gondolt volna rólad,mikor olyan büszke arra az elvileg olyan nagy szívedre! Büszke mert hisz abban, hogy jó és meleg szívű alfának nevelt!
Tudod eddig én is ezt hittem, ahogyan azt gondoltam, hogy végre felnőttél, holott nem vagy több egy kis hisztiző kis gyereknél!- csapja be maga mögött az ajtót.

Mivel szemeim előtt most csak a piros köd lebegett nem értettem meg rendesen szavait hanem csak még jobban fel dühítettek, amin miatt szegény bútoraimat nem kicsit törtem össze. De aztán egy hideg zuhany után végig gondoltam, hogy mekkora egy idióta voltam és, hogy egy utolsó seggfej rohadék voltam szegény Jinnel.

A vacsoránál papától meg kaptam a fejleszedést amiért nem szóltam neki, hogy nem jövök haza, és ahogy láttam sem apa sem Jin nem beszélt a ma délutánról neki mert mit sem törődve a fagyos légtérrel mesélte az új pletykákat amiket meg tudott.

A vacsora végén az egyik bétánk jött szólni, hogy DooHon van itt, amire az egész család össze nézett és nagyot nyelt.
- JiNoo, menjetek fel Jinnel a szobádba és ne gyertek le míg nem szólunk- mondta papa, mire öcsém és Jin is bólintott és fel mentek.
-

Ne haragudjatok, hogy ilyen későn kereslek fel benneteket- szabadkozik köszönés után a vezér és le ül az egyik kanapéra amit mi is követünk.
- Nem zavarsz mondjad csak DooHon, baj történt?
- Nos nincs itthon véletlenül JiNoo?
- Mmi? JiNoo? Miért?- értetlenkednek szüleim, ahogyan én is.
- Nyugi csak egy kérdezni szeretnék valamit tőle, óh és nyugodtan le jöhet a kis vörös is nem fogom bántani- mosolyog barátságosan- na ne nézzetek így már kintről is éreztem az illatot és tudtam, hogy egy rókáé.
- Hát... jó JiNoo gyertek le- kiabál fel apa.

Pár perc múlva már itt is ültek köreinkben.
- És, hogy hívnak?- kérdezi kedvesen DooHon Jint.
- Sseok..jin..- dadogja.
- Nyugodj meg Seokjin nem bántalak, na de szóval JiNoo azt szeretném tőled kérdezni, hogy nem tudod véletlenül hol találom ezt a férfit?- mutat öcsémnek egy képet egy férfiról
- Nem ismerem- vágja le túlságosan is öcsém amiből még a hülyének is leesik, hogy hazudik.
- Hát az elég fura mert több osztálytársad is látta már a keleti városban sétálni veled, nézd még egy kép is lett rólatok.
- Kicsim?!- kérdezik mostmár a szülők is.
- Csak.... Csak egy barát... miért?
- És hol lakik szeretnék tőle pár dolgot megkérdezni, de nyugi nem bántom.
- Nekem sem árulta el- mondja JiNootól egyáltalán nem meg szokott hűvösséggel.
- Aha- fürkészi meg szokott minden tudó szemeivel a vezérünk- jól van na találkoznátok említsd meg neki hogy jó lenne ha személyesen beszélhetnénk ad meg neki a számomat, de most azt hiszem ideje mennem, köszönök mindent, Seokjin örültem, remélem még találkozunk- köszön el.

Miután el ment mindannyian öcsém felé fordulunk, de ő addigra már be zárkózott a szobájába, amire mind annyian csak szemet forgattunk.

Este vártam, hogy jöjjön aludni Jin is, hogy bocsánatot kérhessek tőle, de hiába vártam, nem jött, ezért fel keltem meg keresni.
Nem kellett sokáig keresni mert megéreztem illatát szüleim hálójából szagát tehát náluk alszik....
Csalódottan, és egyedül merülök el az álmok világába...