What If Rewrite The Star **Befejezett**

A telefonos férfi

Jin:

Namjoon kemény és kegyetlen szavaitól borzasztóan fájni kezdett valami a mellkasomban, pont ott amerre a szívem is van, bár nem tudom miért kezdett fájni,azt tudom, hogy mélyen megbántott és, hogy nagyon rosszul esett, ilyesmit utoljára kicsi koromban azon a szörnyű este éreztem...ezek a könny nevezetű víz szemek is újra megindultak a szememből, majd amikor Adam leállította nem bírtam tovább és inkább ki rohantam, de nem csak a házból, hanem ki az udvarra majd az erdőbe, minél messzebb és hamarabb el akartam menekülni, de ebben az alakban sokkal lassabb vagyok ráadásul hamarabb fáradok el, így lihegve és azt hiszem sírva bújok el egy nagy fa tövébe, hátha senki sem talál rám...

El akartam tűnni, meg akartam szünni, nem akartam létezni, hiszen mi értelme a létnek ha senki nem tud szeretni...
Azt reméltem, hogy Namjoon más lesz, mint azok a farkasok akik megölték a családomat...azt hittem, hogy újra lehet családom... És azt hittem és reméltem, hogy Namjoon a párom lehet...

- Nocsak, utoljára vagy 80 éve láttam emberi alakban egy rókát, legalábbis vidéken- szólal meg valaki nem messze tőlem mire ijedten fel pattanok, de ahogy meg látom a férfit nagyot csodálkozom.
- Te...- mutatok rá, mire fel húzza szemöldökét- te vagy az a férfi akit JiNoo telefonjában láttam.
- Aha...- néz végig rajtam- akkor én meg mostmár azt tudom, hogy te ki vagy... JiNoo mesélt rólad, Jin igaz?- kérdezi el mosolyodva én pedig bólintok- én Taeyang vagyok, és ha lehet főleg JiNoo érdekében ne mond el rajta kívül, hogy mi valaha láttuk egymást cserébe haza kísérlek, Rendben?
- Nem akarok vissza menni... Semmi értelme senki sem lát szívesen...- ülök le újra sírva egyre jobban.
Hallom ahogyan sóhajtva le ül mellém, de nem csinál semmit, akkor viszont nem értettem, hogy miért van neki vér szaga és mitől ilyen büdös...

- Én viszont szeretném ha vissza mennél legalább a párom miatt..
- T.. tessék?- kérdezem értetlenül, mert nem esik le amit mondott- ki a párod?
- JiNoo az és ha jól hallottam nálatok azt hiszem pont így hívják ha két személy szerelmes lesz egymásba- mosolyog rám.
- Neked JiNoo a párod?- lepődök meg és kicsit el terelődik a figyelmem- és szeretitek egymást?
Erre a kérdésemre el kezd nevetni.
- Istenem, nem túlzott veled kapcsolatban semmiben- törli le könnyeit- ez nagyon aranyos és vicces volt... De a kérdésedre a válasz egy igen, igen szeretjük egymást, legalábbis én biztos. Pont ezért lenne jó ha maradnál- komolyodik meg- tudod így mint neked, neki sincsenek barátai és a szűk családi körén kívül se a falkában se a családban nem tud senkivel sem beszélgetni velük sem úgy ahogyan kellene... Míg velem nem talalkozott teljesen egyedül volt, hiába volt mindig körülötte valaki ő legbelül mindig egyedül volt, és sajnos mivel nem egy fajba tartozunk nagyon nehezen tudok mindig mellette lenni és ez nagyon zavar mert mindig aggódom miatta. Igaz csak pár napja ismered mégis furcsa mód sokkal... Boldogabbnak tűnt és ezzel engem is meg nyugtatot, úgy érzi, hogy talán te lehetnél egy barátja akivel bármit bármikor megoszthat, szóval kérlek ne menj el...- néz rám, de mielőtt meg szólalhatnék újra beszélni kezd- Figyelj nem tudom, hogy az a bolond bátyja mivel bántott ennyire meg, de biztos vagyok benne, hogy már megbánta, jó gyerek az legalábbis ahogy én tudom, csak tudod az emberen néha ki jön a csomó feszültség...nem kell rögtön megbocsátani, fog ő majd még bocsánatot kérni tőled, de most egy ember miatt ne hagyd el azokat akik akár a családod is lehetnének...

Hosszasan végig gondoltam szavait és végülis igaza van...és nagyon boldoggá tett a tudat, hogy JiNoo is a barátom szeretne lenni, és Sebastiant és még Adamat is meg szerettem... még Namjoont is szeretem még mindig...
- Igazd van- mondom le törölve könnyeimet.
- Örülök ha így látod- vidul fel ő is.
- De, amikor azt mondtad, hogy más fajból vagytok, azt hogy értetted?
- Nem érzed rajtam a vért és annak a különös és rossz szagát?
- De, érzem és?
- Ilyen egy vámpír szaga- sóhajtja.
- Ó- értek meg mindent, hiszen még mi rókák is tudjuk, hogy ős idők óta gyűlöli egymást a két faj...
- Na, de akkor inkább menjünk kezd be esteledni- áll fel amit én is követek majd még beszélgettünk egy darabig míg el kísért.

Nagyon meg kedveltem, és nagyon örülök nekik JiNooval teljesen egymáshoz passzolnak.
Elmesélte milyen volt régen JiNoo és, hogy milyen rossz körülmények között találtak egymásra másfél éve.
Szegény JiNoo miken ment át... ráadásul még Sebastianék sem vették észre semmit belőle...
Úgyhogy el döntöttem, hogy én leszek neki a legjobb barátja akire bármikor számíthat!

Időugrás: másnap reggel

Reggel egyedül ébredtem, mert sem Adam sem Sebastian nem volt már az ágyba.
Sóhajtva fel kelek én is és le indultam a konyhába, de ez nem volt túl jó ötlet...
A konyhába érve megláttam, ahogyan Sebastian a pulton ül lába között Adam áll és vadul csókolóznak miközben Adam folyamatosan egymáshoz dörgölte kettejüket ott lent...
Mivel nem akartam mást is látni és hirtelen már éhes sem voltam inkább halkan el jöttem onnan és a lépcső felé mentem, majd a fürdőbe, de amikor nyúlntam a kilincsért az magától le nyomódott és egy nyúzott, kómás fejük Namjoont jött ki rajta, aki amint menglátott megkönnyebülve szorított magához amire csak nagyokat pislogtam és nem tudtam mit reagálni...

- Soha...soha többet ne aludj máshol csak mellettem...- suttogja fülembe.